14. rész

Mia szemszöge

Mintha a levegőben közelítettek volna felém SeHun szavai, de nem értek el hozzám. Ott lebegtem előttem, szinte láttam magam előtt őket, de nem bírtam beengedni őket az elmémbe.

            - Meleg? SeHun te meleg vagy? –jelent meg mellettem JongIn felháborodva, de én csak álltam, mint a cövek. Meredten bámultam a földet.

            - Igen az vagyok –erősítette meg kijelentését. A diákok körénk gyűltek, néhányan telefonnal rögzítették a nem mindennapi jelenetet.

            - De hogyan? És mi az hogy mi erről nem tudtunk? Nem gondolod, hogy el kellett volna mondanod? –folytatta mérgesen, mire Luhan is mellé sétált BaekHyunnal, Flora meg az én oldalamra.

            - Mit szóltatok volna, ha az elején megtudjátok, hogy meleg vagyok? Kinéztetek, gyűlöltetek volna, mert ilyen vagyok.

            - Könnyebben tudtuk volna kezelni, ha nem így szerzünk róla tudomást –folytatta Luhan.

            - És most mi lesz? Többet nem mutatkoztok velem, mert más vagyok? –kérdezte az exem, mivel kizárt dolog, hogy ez a kapcsolat folytatódjon. Hogy nem vettem észre eddig?

            - Ez nem ilyen egyszerű –válaszolta a szőke.

            - Gondoltam. Ne haragudjatok, hogy így kellett megtudnotok. Sajnálom Mia –intézte hozzám szavait, de még mindig a köveket bámultam a földön. Éreztem, hogy a körülöttem lévők rám szegezik tekintetüket, de magamban csak egy isteni csodáért imádkoztam, hogy eltakarjanak valami láthatatlanná tévő köpennyel és megszabaduljak ettől a helytől. Idegesítő csend vett körül. Miért nem szólal meg valaki? Végül csak halk lépteket hallottam, amiből arra következtettem, hogy SeHun elment. Az egész tömeg nyomasztó morajba tört ki, ahogyan mindenki elment a saját dolgára. Az itt maradt három ember mind felém fordultak, de én továbbra is csak néztem magam elé.

            - Mia –szólt hozzám lágyan barátnőm. Ujjai a karom köré fonódtak, de tudtam, ha egy perccel is tovább maradok, akkor összetörök. Kimért léptekkel indultam el egyenesen előre és haladtam le a lépcsőn. –Mia! –kiáltott utánam Flora, de valaki megakadályozta, hogy utánam szaladjon. Egyedül akartam lenni, csak ez járt a fejemben.

Flora szemszöge

Luhan fogta meg a kezemet, hogy megakadályozzon a távozásomban. Zavartan kapkodtam a fejemet a fiúk és legjobb barátnőm között.

            - Hidd el, hogy most egyedül akar lenni! –mondta a szőke szép szemű.

            - Istenem ez hogy történhetett? –túrtam a hajamba.

            - Majd én beszélek vele –mondta JongIn, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.

            - Te? Miből gondolod, hogy téged szívesebben látna, mint engem?

            - Csak tudom és kész. Luhan, vidd haza! –biccentett felém, mire a megszólított megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után.

            - Nem. JongIn, nehogy elrontsd még jobban! –fordultam hátra, de a szőke csak ráncigált tovább.

            - Gyere, majd ő megoldja –karolta át a vállamat és vont maga mellé.

            - Mire készültök? –néztem rá.

            - Semmire. Én sem értem, mit akar JongIn, de hagyjuk, hadd tegye, amit jónak lát –nyomott be a kocsiba és indultunk is, de fogalmam sincs, hogy hova.

Nem sokkal később megérkeztünk egy villa elé az egyik leggazdagabb kerületben. Luhannál voltunk. A sofőr kinyitotta előttünk a kaput, ő viszont egy percre sem engedte el a derekamat, úgy tolt maga előtt, míg be nem értünk az elegáns házba. De ő itt sem állt meg, hanem a lépcső felé vitt és mentünk felfelé, egyenesen a hálójába. Ahogy beértünk egyből az ajtónak nyomott és hevesen tapadt ajkaimra. Reagálni nem volt időm, nyelve máris a számban munkálkodott.

            - N-ne Luhan, állj le! –löktem el magamtól.

            - Mi a baj? –lépett vissza elém.

            - Most derült ki, hogy SeHun meleg, a barátnőm össze van törve és te azt kérdezed, hogy mi a baj?

            - JongIn vele van, majd ő megoldja –ölelte át a derekamat és húzott magához.

            - De bűntudatom van, hogy mi itt szórakozunk, mikor ő szenved és nem vagyok vele –ecseteltem, mire csak végigsimított az arcomon.

            - Minden rendben lesz, de egy kicsit gondolj ránk! Majd én elterelem a figyelmedet, csak hagyd! –suttogta a fülembe, majd kis puszikkal kezdte el kényeztetni azt a területet, aztán a nyakamat harapdálta. Sóhajtottam egy nagyot, amit beleegyezésnek vett és a következő pillanatban már az ágyon feküdtem alatta.

JongIn szemszöge

Mivel tudtam, hogy Luhan lefoglalja Florát, legalább ők is együtt lehetnek, így nyugodtan mehettem Miához.

            - A kisasszony, most senkit nem szeretne látni –rohant elém a szobalánya, de nem igazán érdekelt. –Uram, álljon meg! Hagyja most magára Mia kisasszonyt! –jött utánam, miközben szeltem a lépcsőfokokat. Gyorsan beléptem a szobája ajtaján, majd hátra mosolyogtam Marthára és bezártam magunkat a szobába. Ekkor vettem észre Miát az ágyán hason feküdni. Egy párnát ölelgetett és halkan szipogott.

            - Bárki is az, tűnjön el! –morogta halkan, mire az ágyához sétáltam és befeküdtem mellé.

            - Hidd el, hogy most szükséged van egy megértő barát társaságára –válaszoltam halkan, mire megfordult és kérdőn nézett rám.

            - Te mit keresel itt? –nézett rám nagy szemeivel. Könnyes arca meggyötörten szemezett velem.

            - Segítek –válaszoltam egyértelműen.

            - Menj el! Kérlek!

            - Nem, nem hagylak egyedül –jelentettem ki határozottan. Egymás mellett feküdtünk, egymás felé fordulva.

            - Miért? Miért csinálod ezt? Miért foglalkozol velem?

            - Mert fontos vagy, ahogyan Luhan és Flora is. Nem hagyjuk cserben egymást. Főleg nem téged –néztem mélyen a szemébe.

            - Miért nincsen egy normális fiú sem? Miért csak az ilyeneket fogom ki? Komolyan a végén leszbikus leszek.

            - Hidd el nagyon megnézném, ahogyan egy lánnyal vagy, de a legnagyobb veszteség lenne, ha átpártolnál a másik oldalra –fejtettem ki a véleményemet, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

            - Nem is értem, hogy nem vettem észre? –lett nyugodtabb, vagyis már nem könnyezett és arca is sokkal jobb színben pompázott.  –Soha nem volt egy tüzes csókja sem, egyszer sem akart leteperni.

            - A helyében minden alkalmat kihasználtam volna –célozgattam egyfolytában.

            - El sem hiszem, hogy kihasznált. Mindenki előtt eljátszotta, hogy szeret, így senki sem gyanakodott, hogy meleg.

            - Nyugi, meg fogja kapni, amit érdemel.

            - Nem akarom, hogy bántsátok. Jó, haragszom rá, nagyon is, de valahogy mégsem tudom gyűlölni –magyarázta elveszetten. –Csak végre jönne már egy normális fiú, aki hetero és szeret.

            - Én hetero vagyok –mondtam halkan, mire érdekes arckifejezéssel pillantott rám.

            - Nem, te JongIn vagy –suttogta.

            - Ne így gondolj rám! –ráztam meg gyengéden a fejemet. Abban a pillanatban, ott a szemébe nézve valami furát éreztem.

            - Akkor hogy? –kérdezte, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá, ő pedig szinte nem is vett levegőt.

            - Úgy, hogy én vagyok az, akire szükséged van –súgtam már az ajkai közé, majd megcsókoltam. Lassan indultunk neki, de most nem is kellett sietni, csak élvezni. Mindkettőnknek szüksége volt a kikapcsolódásra, a felejtésre. Ráfeküdtem, miközben ujjaimat hajába vezettem és nyelvem az övével kezdett játszadozni. Egy szempillantás alatt lettünk vadak és türelmetlenek. Téptük egymást, keze a felsőm alatt simogatta a hátamat, én pedig melléig toltam fel az ingét. Mindketten egyenruhában voltunk, így combjaihoz könnyen hozzá tudtam férni a szoknya alatt. Zakómtól máris megszabadított és elhajította, ezt követte a nyakkendőm, majd az ingem. Itt megállt és az egész hátamon végigsimított, majd széthúztam a lábait és közéjük nyomtam magamat. Visszahúztam az ingét és egy mozdulattal téptem szét rajta. Néhány gomb hangosabb koppanással jelezte a nem tetszését, de ezzel nem törődve bontottam ki belőle, amihez mindketten fentebb ültünk. Az ágy mellé ejtettem a fehér anyagot és mellkasommal nyomtam vissza az ágyra. Átöleltem a felsőtestét így teljesen egymáshoz simultunk. Egymás szájába sóhajtoztunk, teljesen összeolvadtunk. Ujjaival az övemet kezdte el bontogatni és lábfejével tornázta le rólam a nadrágomat. Lerángattam a szoknyáját, majd elszakadtam tőle, hogy szemügyre vehessem fekete csipkés fehérneműbe bújtatott tökéletes alakját.

            - Mit csinálsz? –kérdezte sűrűn lihegve, ami rám is jellemző volt.

            - Most minden részletre emlékezni akarok –válaszoltam erősen koncentrálva a testére.

            - Hagyjuk a mellékes beszédet –mondta, miközben felült hozzám, majd ledöntött, így ő került felülre. Csípőm felett ült és csókolt meg vadul, míg kezeimet azonnal fenekére tapasztottam.  Kaptam az alkalmon és kikapcsoltam melltartóját, így könnyedén hozzá tudtam férni melleihez. Azokkal kezdtem el játszadozni, miközben minden egyes mozdulatát az elmémbe véstem. Egy részletet sem akarok elfelejteni. Meguntam, hogy csak így elvagyunk egymással, így ledöntöttem magam mellé, levettem az alsómat és egyben az ő bugyijától is megszabadultam. Kinyúlt az éjjeliszekrényéhez és a felső fiókból elővett egy kis fóliacsomagot, amit a kezembe nyomott. Szó nélkül tettem fel gyorsan magamra, majd visszanyomtam a matracra és egy határozott lökéssel már benne is voltam. Mindketten felnyögtünk, de nem hagytam időt pihenésre, egyből gyors tempóban kezdtem el mozogni. Nem volt gondja vele, így folytattam, néha erősebb mozdulatokkal. Most mindkettőnknek erre volt szüksége, neki felejtés céljából, meg levezetés gyanánt, nekem pedig csak szimplán jól esett vele lenni. Emlékezni akartam arra, mikor szexelünk, így elhatároztam, hogy minél hamarabb újra lefekszem vele, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog történni.

Teljesen más volt vele együtt lenni, mint egy másik lánnyal. Lehet azért, mert ezer éve ismerjük egymást, meg hát Mia egy gyönyörű lány. Hozzáfogható sosem lesz. Körmeit húzta végig szinte az egész hátamon, mire egy hangos morgás tört fel belőlem. Valahogy most nem tudtam magam kontrollálni. Ilyen még sosem fordult elő velem, pedig jó pár lánnyal volt már dolgom. Minél mélyebbre akartam hatolni benne, ami látszólag sikeredett is, mert a harmadik ilyen próbálkozásom után hangosan élvezett el, amit szinte azonnal követtem én is. Izzadtan borultam rá, míg egymás elől kapkodtuk el a friss levegőt. De egy biztos, életem egyik legjobb együttlétén vagyok túl.