Luhan szemszöge
Hosszú percekig
néztem a képet, olvastam el újra meg újra a hozzátartozó szöveget és az emberek
véleményeit. Ezt nem hiszem el. Tényleg nem érdeklem Florát? Zavar, hogy más
fiúval tölti az idejét és ekkor hasít belém a tudat, hogy én tegnap két lánnyal
is lefeküdtem, akiknek a nevét sem tudom. A fejem ennek hatására még jobban
elkezdett fájni. Mormogva vettem fel az alsómat és kaptam magamra egy nadrágot,
majd kimentem a konyhába. Ekkor vettem észre, hogy JongIn lakásán vagyunk.
Vettem be egy fájdalomcsillapítót és egy nagy pohár hideg vízzel öblítettem ki
számat.
- Csak nem fáj a fejed? –hallottam
meg egy hangot, majd feltűnt barátom is, ugyancsak fedetlen felsőtesttel.
- Nem csak a fejem –mormogtam
rosszkedvűen.
- Történt valami? –szűkítette össze
szemeit, mire csak elé toltam a telefonomat. Mikor meglátta a képet először
felszaladt a szemöldöke, aztán furcsán nézett rám. –Ezért voltál tegnap annyira
kibukva? Flora miatt volt minden?
- Nem tehetek róla, hogy zavar
–rántottam meg a vállamat.
- Későn léptél és már valaki más
karjaiban van.
- Köszi, igazán rendes vagy –vágtam
hozzá gunyorosan.
- Csak a való tényeket közlöm
–öntött ki magának egy bögre kávét, majd nekem is. Lehet igaza volt, de nagyon
nem tetszett. Még sosem voltam második és nem is leszek. Nem érdekelt egy lány
sem ilyen szinten, mint Flora.
- Meg fogom szerezni –jelentettem ki
elszántan, mire JongIn félrenyelte a kávéját.
- És mégis hogyan képzelted? Rád sem
bír nézni és jelenleg egy kínai herceggel randizgat –folytatta a negatív
hozzászólásokat.
- Nem randiznak, csak találkoztak,
ez még semmit sem jelent.
- Ahogy gondolod –emelte fel a
kezét, majd mindketten elmentünk öltözni. Megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova
reggelizni, aztán pedig felkészülünk az estére.
Mia szemszöge
Korán felkeltem
ugyanis tömérdek dolgom volt ma. Fodrász, sminkes és még rá kell mutatnom a
megfelelő ruhára. A selyem köntösömben rohangáltam fel-le a lakásban, miközben
szinte végig telefonáltam.
- Kisasszony, meghozták a ruhákat.
Hova vigyék őket? –kérdezte Martha.
- Fel a szobámba és ön is jöjjön!
–néztem rá, majd szó nélkül követett. Egy egész ruhaállványt állítottak fel az
ágyammal szemben. Leültettem a segédemet a matracra, míg én elkezdtem
kibontogatni a zsákokból a szebbnél szebb anyagokat.
- Egész délelőtt SeHunt hívogattam,
de nem vette fel. Egyfolytában a hangpostáját hallgathattam. Ugye mennyire
szánalmas? –kérdeztem, de meg sem vártam a válaszát. –Mintha nem is lennék
neki. Azt sem tudom, hol lehet vagy mit csinálhat?
- Biztosan fontos dolga akadt
–mondta halkan.
- És én nem vagyok elég fontos? Mit gondol
az első ruháról? –kértem ki a véleményét, miközben a tükörben nézegettem
magamat.
- Nagyon szép –vágta rá.
- Nem tetszik –hagytam annyiban és
ez így ment még három ruháig, míg fel nem vettem az utolsó előttit. –És ez?
–fordultam vele szembe.
- Ez tökéletes –mondta lenyűgözve.
Egy halvány rózsaszínű ruha tekeredett körém, aminek az anyag esése megegyezett
a tollpihével. A mell részénél szorosan tapadt rám és az íves szélénél kövek
díszítették. A teteje közepétől indult egy külső anyag, ami lazán fonódott körém,
mesterséges gyűrődések és hajtásokat keltve. Átölelte az egész felsőtestemet és
a másik oldalon kapcsolódott be a külső anyag alá. Az egész a földig ért és az
esése valami eszméletlen gyönyörű volt. Egészében hasonlított egy görög istennő
ruhájához.
- Egyetértek –bólintottam
elismerően. A ruha meglenne.
Flora szemszöge
Az egész nap olyan
gyorsan eltelt, hogy már teljes pompában álltam a lakosztályunk nappalijában. Pár
perc és megérkezik YiXing a limuzinnal. Utoljára megnéztem magamat a tükörben
és elvégeztem a végső simításokat.
Egy lazac és
rózsaszín keverékű ruhát választottam az estére. Pánt nélküli, a teteje erősen hozzám
simult, amit egy vízszintes sávban zárta le az anyag. Abból kiindulva már kissé
lazább volt a ruha, ami egészen a combom közepéig ért, de egy ugyanilyen
árnyalatú, könnyed esésű lepel indult ki a vízszintes szoros anyagból, ami elől
nyitva hagyta a ruhát, viszont máshol eltakarta a látványt. A mellrészéből
kiindulva egy kövekkel kirakott absztrakt forma bontakozott ki, ezzel odavonva
a figyelmet. Mikor a hajamat igazgattam megcsörrent a telefonom jelezve, hogy
SMS-em érkezett. Levegő a tüdőmbe akadt, ahogyan végére értem a soroknak. Nem
hittem a szememnek, ezért többször átolvastam a számomra legrosszabb hírt
szolgáló mondatokat. Ideges és mérges lettem. Nem tudtam, mit kéne tennem
ugyanis öt percen belül el kell indulnom. Pánikomban azonnal tárcsázni kezdtem
Mia számát.
- Flora, minden rendben? Már
elindultam, te mikor érke-
- YiXing lemondta –vágtam közbe
idegesen.
- Hogy mi? Ez most csak egy vicc?
Flora indulnod kell!
- Tudom, de most írt, hogy lemondja,
mert valami közbejött neki. Mégis mit tegyek, már nem találok senkit –estem
kétségbe.
- Az a csótány még csak fel sem
hívott? Micsoda alpári viselkedés –szitkozódott, de ezzel nem segített.
Miközben barátnőmet hallgattam éppen csöngettek így fújtatva mentem ajtót
nyitni.
- Mia, mitévő legyek? Nem mehetek
oda kísérő nélkül –daráltam, miközben kinyitottam az ajtót és egy hajszálon
múlt, hogy a telefonom ne essen ki a kezemből a vendégem látványa utána.
- Nem is fogsz –mondta nyugodtan,
majd kivette a kezemből a készüléket és megszakította a vonalat Mia között.
- M-mit keresel itt? –pislogtam
nagyokat és próbáltam észhez térni.
- Jóváteszem, amit elrontottam
–lépett közel hozzám.
- Nem értem –ráztam meg a fejemet.
- Tudom, hogy a drága herceged
lemondta, neked viszont indulnod kell –nézett az órájára- most –jelentette ki,
majd megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után ki a lakosztályból
egyenesen a liftig.
- Te akarsz elkísérni? –álltam meg
ledöbbenve, de nem válaszolt csak betuszkolt a kis zárt helységbe, majd
megnyomta a földszint gombját, aztán végre rám nézett.
- Van más választásod? –kérdezett
vissza elszántan. Pár másodperc töprengés után tehetetlenül ráztam meg a
fejemet, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- De ezzel nem fog semmi se
megváltozni –mondtam komolyan.
- Sosem tudhatod –suttogta, majd
szeme ajkaimra vándorolt, de aztán elfordította a fejét. Mikor kinyílt az ajtó
átölelte a derekamat és gyengéden húzott magához, majd sétált ki velem az
utcára. Ott várt ránk a kocsi, amibe beültünk és már indultunk is a bálra.
- Ugye nem a te műved, hogy YiXing
lemondta? –néztem rá.
- Nem, dehogyis –válaszolta komolyan. Az út
további részében nem szóltam hozzá csak bámultam ki az ablakon. Amíg mentünk
kezét az enyémre tette, de nem mozdultam meg. Éreztem magamon égető tekintetét,
amit próbáltam nem figyelembe venni. Nehéz este lesz, előre látom.
Mikor megérkeztünk
feszengve fújtam ki a levegőt, ekkor viszont Luhan keze siklott a csípőmre
hátulról és éreztem, ahogyan mellém lép. Oldalra fordítottam a fejemet, de
ekkor arcunk túlságosan is közel került egymáséhoz. Gyorsan kaptam el a fejemet
és köszörültem meg a torkomat.
- Be kéne mennünk, lassan kezdődik –néztem a bejárat felé. Csak bólintott
egy aprót, majd megemelte a karját, amibe könnyedén bele tudtam karolni.
Luhan szemszöge
Érzem a vonzalmat
kettőnk között, nagyon is. Már a liftben letámadtam volna, de most nem
szúrhatom el. Tudom, hogy ez az este mindent meg fog változtatni kettőnk
között.
Az összes páros
felsorakozott a hosszú lépcsőn. A mi helyünk pont Miáék után volt, de
meglepődtem, hogy a barna hajú lány nem SeHunnal van. Ismertem a kísérőjét egy
koreai elnök fia, más nem is lehetne. Mikor meglátott Mia bennünket szemei
duplájára nőttek.
Értetlenkedve nézett
barátnőjére, majd rám, de nem bírt egy normális kérdést sem összerakni.
- Majd elmagyarázom –mondta gyorsan
Flora, mire barátnője csak furcsán méregetett bennünket. Nem volt sok ideje gondolkodni
rajtunk, ugyanis egy jól öltözött nő jelent meg a lépcső tetején és intett,
hogy kezdődik a bevonulás. Az elsők meg is indultak, majd szépen lassan egyre
több páros fogyott el a lépcsőfokokról. Mi a közepén állhattunk, de már csak
Miáék voltak előttünk, míg ők is el nem tűntek. Flora mellettem idegesen fújta ki a
levegőt, mire megsimogattam a kézfejét. Rám emelte a tekintetét ekkor viszont
elvesztünk egymás szemeiben. Istenem, de szép ez a lány. A rendezőnő
szólítgatása hozott vissza bennünket a jelenbe, majd Flora belém karolt és
mindketten együtt indultunk el a nagy kidíszített terem felé, ahol emberek
tömege sorakozott. Nem minden páros állt meg középen, hanem páran továbbmentek.
Mi elfoglaltuk becses helyünket szintén Miáék mellett, miközben még mindig
minket tapsoltak a nézők. Flora elém lépett és úgy egy méter távolságot hagyva
kettőnk között. Mikor az összes páros felsorakozott körülöttünk, megszólalt a
zene és elkezdtük a megnyitó táncot. Kettőnk számára, mintha egyedül lettünk
volna. Könnyedén keringőztünk végig egymás szemébe nézve. Már csak azt vettem
észre, hogy a tömeg ismét tapsviharba kezd és vége a táncnak. Ezután mindenki
más irányba távozott és elkezdődhetett az este további része.
- Köszönöm –súgta a fülembe Flora,
mikor megálltunk az egyik asztal előtt. Kérdőn pillantottam rá, mire csak
megforgatta szemeit. –Köszönöm, hogy itt vagy –mondta el ismét zavartan, majd
félve pillantott fel rám.
- Én köszönöm –mosolyodtam el, amit
ő is viszonzott. Nem bírtam tovább ellenállni, ezért egyik ujjammal gyengéden
végigsimítottam az arcán, mire ledermedt. –Gyönyörű vagy Flora –mondtam halkan.
Lefagyva nézett engem. –Hozok valamit inni –indultam el, de hirtelen megéreztem
kezét a karomon, ami megállásra késztetett. Kíváncsian fordultam felé, de ekkor
mindkét karjával átölelt és szorosan hozzám bújt. Nagyon meglepődtem a
cselekedetén és egy ideig nem is viszonoztam csak álltam, mint egy darab fa.
Aztán mikor észhez tértem én is átöleltem keskeny derekát és mélyen fúrtam bele
orromat a hajába. De hiányzott, hogy érezhessem a közelségét. Hosszú percekig
el sem engedtük egymást, majd végül ő szakította meg a kontaktust testünk
között és két lépést hátrált. Mosolygó arcával találtam szembe magamat, amit
rögtön viszonoztam is, majd egy apró bólintás után elmentem a bár felé.
Egyetlen ölelésével ennyire feltöltött, akkor mi lenne, ha többet kapnék
belőle. Elemeltem két pezsgős poharat, majd visszafele indultam, mikor hirtelen
rántott vissza valaki.
- Ha kihasználod Florát, esküszöm,
hogy tönkreteszlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése