12. rész

Mia szemszöge

            - Ha kihasználod Florát, esküszöm, hogy tönkre teszlek –szólaltam meg mögüle, mire megtorpant, majd ferdén fordult meg. Mindkettőnk tekintete kemény volt, de engem ő nem fog megfélemlíteni.

            - Azt sem tudod, miről beszélsz –mosolyodott el féloldalasan.

            - Nagyon is tudom. Flora elmondta mit tettél, csodálom is, hogy megbocsát neked. Én sosem tettem volna, de az ő döntése. Viszont, ha még egyszer így megbántod, azt nem fogom ennyiben hagyni –sziszegtem a képébe.

            - Jobb lenne, ha a saját dolgaiddal foglalkoznál. Nem látom SeHunt. Csak nem gondok vannak a paradicsomban? –emelte meg pajkosan a szemöldökét.

            - Ha ennyire tudni szeretnéd, dolga akadt –emeltem fel a fejemet.

            - Igen? Én teljesen más dolgokat hallottam –vált gonosszá az arca. –Hol hagytad a partneredet? Biztosan nehéz lehetett egy gazdag póttagot találni, nem igaz? –jött közelebb és kérdezte gunyoros hangnemben.

            - Fogd be! Florát lehet becsapod, de engem nem –vágtam hozzá ingerülten.

            - Semmit nem tudsz tenni. Ha mégis eljárna a szád néhány dologról, akkor Flora egy életre meggyűlölne téged, amit nem kockáztathatsz meg –mondta fenyegetően.

            - Ez a veszély téged is ugyanúgy fenyeget, úgyhogy jól vigyázz! –sziszegtem, ekkor viszont megjelent Chen, így gyorsan egy elbűvölő mosolyt varázsoltam arcomra.

            - Minden rendben? –kérdezte, miközben gyanúsan méregette Luhant.

            - Persze, ő csak egy közeli barátom –hangsúlyoztam ki az utolsó szót, mire az érintett sejtelmesen elmosolyodott, biccentett egyet és már ment is vissza barátnőhöz. Nagyon nem lesz ennek jó vége, előre látom.

Flora szemszöge

Éppen a nagymamámmal beszélgettem, mikor feltűnt a kísérőm két pezsgővel a kezében.

            - Jó estét Mrs. Benett, milyen jól néz ki –köszöntötte Luhan illedelmesen.

            - Luhan, milyen régen láttalak és milyen jóképű fiú lett belőled. Örülök, hogy az én Florámmal jöttél –nézett kettőnkre.

            - Részemről az öröm –pillantott rám, mire csak elmosolyodtam.

            - Nem is tudjátok mennyire jól néztek ki együtt, igazán összeilletek –folytatta a nagyim, de gyorsan leállítottam.

            - Oké nagymama, szerintem még nem köszöntöttél mindenkit –célozgattam.

            - Értem én, de csak a tényeket közlöm. További jó szórakozást gyerekek –mosolygott sejtelmesen, majd eltűnt. Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet, de ekkor Luhan kezét éreztem meg a derekamon.

            - A nagymamádnak igazán jó szeme van, nem gondolod? –nézett rám.

            - Nem mindenben –válaszoltam, mire csak szórakozottan elmosolyodott és koccintott velem.

            - De ebben igen –súgta a fülembe. Elhúzódott és csak néztük egymást. Teljesen rabul ejtett a tekintete. Annyi vágyat és akaratot láttam benne, ami engem is megtévesztett. Legbelül megmozdult valami, nem tudom mi, de féltem a jelentésétől. Éreztem, hogy a következő lépést szerette volna megtenni, de ekkor JongIn jelent meg vidáman.

            - Hogy érzik magukat a fiatalok? –támaszkodott neki az asztalnak és mindent tudó pillantással méregetett bennünket.

            - Jól egészen mostanáig –sóhajtottam, miközben felé fordultam.

            - Aúú, ez fájt –biggyesztette le az ajkát megjátszva.

            - Kivel jöttél? –lépett szorosan mellém Luhan.

            - Senkivel, de majdcsak találok valakit, akivel viszont hazamehetek –nyalta meg alsó ajkát rám nézve.

            - Hihetetlen vagy –ráztam a fejemet.

            - Tudjátok, meglep, hogy újra puszipajtások vagytok –mondta töprengve.

            - JongIn –szólalt fel fenyegetően Luhan és éreztem, ahogyan megfeszül mellettem.

            - Nyugi, de tudod Flora a bál után egy hármas még jobb lenne. Luhannak úgyis mindegy, viszont én nagyon élvezném –nézett végig rajtam, majd vastagabb ajkába harapott.

            - Elég! –szólalt meg dühösen Luhan és meredt szikrázó tekintettel barátjára. –Gyere, menjünk! –ölelte át a derekamat és húzott el onnan.

A terem egy teljesen másik részén álltunk meg és éreztem, hogy mennyire dühös.

            - Nyugi, csak a szokásos dumája –próbáltam csillapítani a mérgét.

            - Ne haragudj, semmi sem igaz abból, amit mond. Igenis nekem sokat jelent és-

            - Tudom –szóltam köbe, mire ledöbbenve meredt rám. Szerintem fel sem fogta, hogy mit mondtam az előbb, de ezzel csak még jobban alátámasztotta a döntésemet.

            - Mi? Te nem…

            - Nem haragszom és tudom, hogy nem csak egy kör kell neked –mondtam halkan, miközben lehajtottam a fejemet. Valahogy most nem tudtam a szemébe nézni. A következő képem, hogy egy szempillantás alatt lép közvetlen elém, emeli fel a fejemet és csókol meg. Meglepődtem nem tagadom, de egyáltalán nem bántam meg.

Luhan szemszöge

Visszacsókolt. El sem hiszem, hogy végre közel enged magához. Lágyan húztam magamhoz és öleltem a derekát, míg kezei a nyakam és arcom találkozásánál pihentek. Nem akartam elsietni, elkapkodni csak kiélvezni a csók lassúságát, gyengédségét. Nehezen húzódtam el tőle, de nem távolodtam el. Arcunk közel volt egymáséhoz, lehelete csiklandozta ajkaimat, illata simogatta orromat.

            - Ezt lehet nem itt kéne –suttogta, mire csak elmosolyodtam és húzni kezdtem magammal a lépcsők felé.

JongIn szemszöge

Láttam a csókjukat, aminek őszintén szólva, nem örültem. Keserű arccal ittam bele az italomba, mikor egy másik csalódott személy jelent meg mellettem.

            - Látom te sem szórakozol a legjobban –mondja, majd lehúzza pohara tartalmát.

            - Miért? Téged mi bánt? –néztem rá.

            - Elég sok minden –hagyta annyiban a dolgot, mire felé fordultam, közben a pulton könyököltem.

            - Mi történt a kísérőddel?

            - Fogalmam sincs, de nem is érdekel –nézett rám. Egyikőnk sem szólalt, mire felé nyújtottam a poharamat, koccintottunk és együtt húztunk le egy pohár töményet.

            - Nem lépünk le? –kérdeztem. Rám pillantott és percekig gondolkodott, majd válaszolt.

            - Csak, ha berúgunk. –erre csak elmosolyodtam, felé nyújtottam a karomat, amibe belekapaszkodott és szépen távoztunk a bálról. Kint várt a kocsim és indulhattunk is a kedvenc báromba.

Flora szemszöge

Kétségbeesetten faltuk egymás ajkait, miközben az egyik lakosztály ajtajának nyomott. Még szerencse, hogy a legfelső szintet szállodaként működtetik. Ügyesen húzta le a kis kártyát a zárban, miközben el nem engedte párnáimat. Belökte mögöttem az ajtót és tolni kezdett testével. Lábával becsukta a falapot, mi pedig megállapodtunk a szomszédos falnál. Nyakkendőjét kezdtem bontogatni, amit sikeres kicsomózás után a földre hajítottam. Vágytunk egymásra, de mégsem siettünk el semmit. Minden mozdulatnak meg volt a rendje, a hangulata, a jelentősége. Egyenként gomboltam ki az ingjét, de előtte fekete zakóját toltam le a vállain, ami végül a földön landolt. Egy pillanatra elváltunk egymástól, ujjával állam alá nyúlt, hogy szemeibe nézhessek. Sűrűn vettük a levegőt, mellkasunk fel-le járt azonos ütemben. Lassan nyitottam szét ingjét és vettem le róla a szemkontaktust meg nem szakítva. Megéreztem ujjait a hajamban, ami kissé hátrabillentette a fejemet, így könnyebben hozzáfért a nyakamhoz. Kis csókokkal haladt végig egészen a kulcscsontomig, majd vissza fel, mire nagyokat hümmögtem. Újra elhúzódott tőlem, homlokát az enyémnek támasztotta. Lehúzta az elrejtett cipzárt a hátamon, majd kimérten tolta le az anyagot a felsőtestemen, ami egybe hullott le a lábaim köré. Óvatosan léptem ki a ruhámból, mikor ismét a falnak passzírozott. Egész testével nekem simult, nyelveink újra egymásba fonódtak. Ujjaim szőke tincseik között, amikbe félve kapaszkodtam. Keze bejárta az egész testemet, simogatta, cirógatta a bőrömet. Derekamnál fogva húzott el a faltól és lépdelt velem az ágyhoz. Feltérdeltem rá és vártam, hogy kövessen, de előtte megszabadult a nadrágjától, míg tekintetével el nem engedte az enyémet. Lassan térdelt fel ő is, majd megállt előttem. Pár centi választott el minket, ujjainkat összefonta a derekunk mellett, arcával közel hajolt és csak várt. Nagyra értékeltem, hogy nem volt követelődző, nem sietett el semmit.

            - Gyönyörű vagy –szólalt meg először, amióta elhagytuk a bál termét. Lassan nézett végig fehérneműs testemen, mintha mindenegyes kis részletet megörökítene magában. Elengedtem a kezét, végig simítottam enyhén izmos felsőtestén, miközben haladtam fel egészen a nyakáig. Ujjaimmal átöleltem és lehúztam magamhoz, hogy újra érezhessem puha ajkainak ízét. Mámorító csend uralkodott a szobán, amit csak a mi hangjaink törtek meg. Átölelte a csípőmet és közelebb húzódott hozzám, miközben egyik kezével végigsimított a hátamon, fenekemen le a combomra. Felsőtestével gyengéden tolt le az ágyra, majd felém térdelt. Ajkaival a fülem tövétől indult el és haladt szépen lassan egyre lentebb, amit nem bírtam mocorgás nélkül tűrni. Hátát simogattam, hajába túrtam, miközben nyelve már a dekoltázsomon járt. Megemelte a hátamat, hogy megszabadíthasson melltartómtól, amit végül az ágy mellé dobott. Kifeszített hasamon folytatta tovább csókjait, mire egy halkabb nyögés tört fel belőlem. Próbáltam visszafogni mindenféle hangot, amit a kényeztetése nyújtott, de már nem nagyon bírtam.

            - Ne fogd vissza magad! Mindent hallani akarok –búgta a bőrömbe, mintha elmémbe látott volna. Visszatért ajkaimhoz viszont már nem volt rajta az alsója. Észre sem vettem, hogy levette volna, teljesen megrészegített a kényeztetésével. Éreztem ahogyan merevedése hozzámér, mire mindketten nyögtünk egy kisebbet. Értette a célzást, ezért elhajolt tőlem, hogy lehúzhassa az utolsó ruhadarabomat. Betérdelt combjaim közé és édesen megcsókolt, miközben lassan, de határozottan belém csúsztatta merev tagját. Elakadt bennem a levegő egy pillanatra, de aztán egy elégedett sóhaj kíséretében távozott belőlem. Itt már nem volt annyira gyengéd, de nem bántam. Habár közepesen mozgott, de lökései erőteljesek voltak, amik mindkettőnk számára tökéletes volt. Feltámaszkodott, szemei csukva voltak, ajkai szétnyíltak és halk nyögések hallatszódtak felőle. Eszméletlen látvány volt, így látni őt. Sosem képzeltem, hogy valaha én ilyen kapcsolatba leszek vele. Ábrándozásomból egy mély, erős lökése húzott vissza, mire hangosan nyögtem a nevét. Könyökeire ereszkedett és szinte egymás szájába lihegtünk. Kezdtem érezni, ahogyan a gyomrom görcsbe rándul, körmeimet hátába mélyesztettem és két nagyobb lökés után a nevét nyögve élveztem el. Pár hajszálam nedves homlokomhoz tapadt, testem remegni kezdett, mikor ő is átlendült a csúcson és pár nagyobb nyögés közepette élvezett el. Mivel még nem tértem észhez, de félig hallottam szájából a nevemet, ami annyira furán csengett most. Fáradtan feküdt mellém, miközben egy takaróval takartuk el meztelen testünket. Hosszú percig próbáltuk helyreállítani szabálytalan légzésünket, ami nehezen, de sikeredett. Csukott szemhéjjal nyugtattam magamat, mikor hűvös ujjait éreztem meg arcélemen, amik gyengéden simogattak. Kinyitottam szemeimet, oldalra fordítottam fejemet és találkoztam sugárzó arcával. Szemei boldogan csillogtak és gondolom én is ugyanígy festhettem. Egy szóval tudom jellemezni az esténket: tökéletes.