34. rész

JongIn szemszöge

Percekig szótlanul álldogáltunk a lépcsőn. Már rég becsöngettek, de egyikünket sem érdekelte különösképpen.

            - Utálom ezt a gyereket –szólalt meg először Mia.

            - Lépnünk kéne valamit, mert kezdem tényleg azt hinni, hogy rossz dolgok fognak még érni minket, amíg ez a csótány itt van a közelben –magyarázta Luhan, amivel mind egyetértettünk.

            - Nincs az az ember, aki erősebb lehet, mint mi –szögeztem le. –Mindig nyerünk, ez most sem lesz máshogy.

            - Igaza van, nem hagyom, hogy ez a kis áruló tönkretegye a jövőmet. Most viszont mennünk kell, mert csak még több bajt okozunk magunknak –indult el, majd én is követtem. Észrevettem, hogy Luhanék lemaradtak, ezért feléjük fordultam.

            - Flora, mi a baj? –lépett oda hozzá barátom és fogta közre a szőke hajú lány arcát.

            - S-semmi, csak ez az egész –sóhajtotta a királylány.

           - Amit Tao mondott? Flora, ne foglalkozz azzal a senkivel! Nem is ismered, ahogyan ő sem téged. Kit érdekel, hogy mit gondol. Isteni vagy, én már csak tudom –csókolta meg, majd haját simogatta.

            - Igazad van, csak hirtelen mélyen érintett –váltottak még egy csókot, majd csatlakoztak hozzánk. A két lány órára ment, viszont mi már nem erőltettük meg magunkat, hogy rögtön magunkba szívjuk a tudást.

           - Meg kell nevelnünk ezt a Tao gyereket. ChanYeol is nagy probléma, de a kis bevándorló megbántotta Florát. Ezt senki nem teheti meg –nézett rám dühösen.

            - Nyugi, teszünk az ügy érdekében –veregettem meg a vállát.

Iskola után a limuzinomban vártam Luhannal együtt. Már szinte minden diák elhagyta a régi épület területét, mikor végre megérkezett a mi emberünk. Egyből kipattantunk barátommal, majd mikor elérte az egyik kis szűk elágazást, megfogtuk hátulról és a sikátorba vezettük.

            - Mit akarnak? Ti vagytok azok? –látott meg minket.

            - Örülj, hogy csak ketten vagyunk –támaszkodtam neki a falnak a hátammal.

            - Nem tetszett, ahogyan ma Florával beszéltél. Kinek képzeled magad? Semmit nem tudsz rólunk, nem ismersz minket, nem tartozol közénk és nem akarlak elszomorítani, de nem is fogsz. Szóval a közeljövőben próbáld meg kordában tartani a nyelvedet –mászott bele az arcába barátom és vált keménnyé. Számomra eléggé különös Luhant így látni. Mármint ő mindig irányító volt, nem mondhattak neki ellent, de hogy most, ezt mindet Floáért teszi. Annyira dühös és mérges lett, mikor megtudta, hogy ez mennyire bántotta Florát. Teljesen máshogy viselkedett. Bár azt hiszem, örülök ennek. Ők ketten az egyik legjobb páros és én sem hagynám, hogy bántsák a családomat, mármint őket.

            - Nem tartozik rád, hogy mi van Flora meg köztem –hátrált a kínai.

            - Mikor fogod már fel végre, hogy nincs semmi közted meg Flora között? –kezdett egyre idegesebb lenni barátom, ezért közbeléptem.

            - Kicsi Tao, Flora az egyik legközvetlenebb ember a mi körünkből. Őt a legkönnyebb megközelíteni, ami nálad is történt. Nem számít, hogy megsajnált vagy csak simán kedveskedett, de jobban teszed, ha nem osztod a lapokat, mert te egy kívülálló vagy –magyaráztam neki szépen higgadtan. Leválasztottam róla Luhant, majd ismét a feketéhez fordultam.

            - Ennyit akartunk, mehetsz. De szeretnénk, ha ezt komolyan átgondolnád, mert nem hagyjuk, hogy még egyszer megbánts akárkit a családunkból –mondtam komolyabban, majd megfogtam a barátomat és vezetni kezdtem vissza a kocsihoz.

            - Köszi –mondta Luhan, mikor már hozzá tartottunk.

            - Ugyan, remélem, észbe kap. Most viszont beszélnünk kéne BaekHyunnal. Nem hagyhatjuk, hogy ChanYeol előrébb legyen, mint mi.

Flora szemszöge

Már otthon voltam pár órája, mikor megcsörrent a telefonom. Éppen egy esszébe voltam belemerülve, ugyanis muszáj volt készülnöm a beszélgetésre, ha jó benyomást akarok kelteni a vezetőkben.

            - Háló? –vettem fel a nagy, fehér készüléket.

            - Flora? Tao vagyok, nem tudnánk beszélni? –kérdezte a vonal túl végéről.

            - Nem hiszem, hogy bármit is meg kéne beszélnünk. Ha jól gondolom, már mindent elmondtál reggel –mondtam cinikusan.

            - Nem úgy gondoltam, csak mérges voltam. Szeretném megmagyarázni, kérlek, gyere a szökőkúthoz!

            - 10 perc múlva ott vagyok –egyeztem bele és már indultam is.

Mire odaértem már ott volt. Egyből fel is pattant és megállt előttem. Várakozóan pillantottam rá, mivel most nem nekem kell magyarázkodni.

            - Tudom, hogy megbántottalak, nem ez volt a szándékom. De tartom magamat ahhoz, amit mondtam. Nem az vagy, akinek megismertelek.

            - Nem is ismersz –vágtam rá. –Két beszélgetés miatt nem leszünk lelki társak, magyarán semmit nem tudsz rólam.

            - Meglehet, viszont az sem tetszett, ahogyan szegény HyunSung-ot letámadtátok.

           - Milyen HyunSung? Mikor fogod már fel, hogy ChanYeolnak hívják, és semmit nem tudsz róla –oktattam ki, mire megjelent az említett személy is. Hogy bukkan fel mindig, mindenhol? 

            - Jól hallottam, hogy rólam van szó? –állt meg velem szemben. A hideg kiráz ettől az embertől.

            - Igen, Flora nem tud leállni a támadásokkal. Mintha te ismernéd? –vetette oda nekem.

            - Sajnos elég jól ismerem, de ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg tőle, hogy miért ment el és hogy kikhez tartozott azelőtt. Biztosan tudna érdekes történeteket mesélni –néztem rá a magas fiúra mosolyogva, aki csak összeszűkített szemekkel meredt rám. –Te sem az a kedves fiú vagy, akinek hittelek. Megérdemled, hogy átverjen –céloztam ChanYeolra. –További jó beszélgetést –hagytam ott őket és mentem haza, mielőtt még jobban felmérgeltek volna.

Tao szemszöge

            - Ne haragudj miatta, de ha már itt tartunk, akkor kíváncsi lennék. Miért mentél el és mire célzott az előbb? –fordultam új barátomhoz, aki idegesen pillantott rám.

            - Ez egy nagyon hosszú és kellemetlen történet számomra –kezdett bele nehézkesen.

            - Félre ne értsd, nem akarom erőltetni, csak érdekelne. De ha egyszer elmesélnéd, az jó lenne –nyugtatgattam, mert láttam rajta, hogy tényleg nem akar róla beszélni. –Viszont egy dolog akkor sem hagy nyugodni. Miért hívnak téged ChanYeolnak?

            - Ezt akartam megmagyarázni neked ma csak Flora bekavart. Az igazi nevem Park ChanYeol. Igen, erről hazudtam neked, amit nagyon sajnálom, de ha tudnád az előzményeket, akkor megértenéd. Nagyon nehéz volt visszajönnöm ebbe a városba és féltem, ezért találtam ki egy álnevet –magyarázta egy levegővel. Kellet egy kis idő, amíg felfogtam szavainak a jelentését, de aztán mindent megértettem.

            - Köszönöm, hogy elmondtad az igazat és megértem. Ez a város maga a pokol, természetes, ha féltél –mosolyogtam rá kedvesen.

            - Köszönöm Tao, hogy megértesz és hogy mellettem vagy –mondta szégyenlősen. –Sajnos most rohannom kell, de holnap találkozunk a gimnáziumban –köszönt el, majd mindketten továbbmentünk a dolgunkra.

ChanYeol szemszöge

Miután sikeresen kimagyaráztam magamat Taonál, Flora után rohantam. Pár utcányira meg is találtam.

            - Úgy látszik nem sikerült a terved –mondtam neki, mire megtorpant és felém fordult. Összekulcsolta karjait a mellkasa előtt és mérges tekintettel nézett rám.

            - Csak idő kérdése és Tao is belátja, hogy egy hazug mocsok vagy. A kis játékod nem fog sokáig tartani és akkor én leszek a legboldogabb, mikor a kétségbeesett és meggyötört arcodat láthatom majd –mondta kimérten és keményen.

            - Olyan durvák ezek a szavak a te szép, porcelán énedhez –mentem közelebb hozzá. –A barátod hogy van? Jól megvagytok? Tudod, nagyon érdekelne, hogy most csak szexeltek vagy egyszerű üzleti kapcsolat van köztetek? –simítottam végig az államon, miközben eltöprengtem a lehetőségeken.

            - Igen, jól megvagyunk, és ha ennyire kíváncsi vagy tudd, hogy komolyan együtt akarunk lenni, de persze ezt te nem értheted, mert mindig csak menedékként használtad a kapcsolataidat. Nem játszhatod ki örökké az embereket, hogy neked jó legyen. Egyszer mindent elveszítesz, és egyedül maradsz –suttogta a végét. Azért be kell vallani, hogy nagyon jól beszél, de engem nem tud megfélemlíteni.

            - Most erősnek érzed magad? Luhan biztos mindent megcsinál neked, ha valaki megbánt téged, igaz?

            - Miről beszélsz? –zavarodott össze.

            - Ohh, hogy erről nem számolt be neked a kis szerelmed? Elfelejtette elmondani, hogy megfenyegette Taot, amiért megsértett téged reggel? –emeltem fel a szemöldökömet. Csak megdöbbenve nézett rám nagy szép szemeivel. Hatalmas elégedett mosoly jelent meg az arcomon. Közvetlenül a füléhez hajoltam és belesúgtam az utolsó szavakat –Gratulálok az igazi kapcsolatodhoz.

Mérgesen lökött el magától és ütött egyet a mellkasomra.

- Seggfej –sziszegte az arcomba, majd sértődötten elviharzott. Ohh drága Flora, alig várom a folytatást.

A kis beszélgetésünk után hazaugrottam a lakosztályomba, majd ellenőriztem a dolgaimat a ma esti kis rendezvényre. Egy gála vacsora lesz, amin a polgármestertől a legfontosabb emberekig megjelenik mindenki, aki nekem kell. A kis csapat is biztosan ott lesz, mint New York legbefolyásosabb emberi. Az öltönyöm már a kanapén várt rám, a kocsi este értem jön. Öntöttem magamnak egy pohár italt, majd a laptopommal szemben átgondoltam az esti terveimet.

Szerencsére Tao nem lesz ott, így nyugodtan tehetek bármit anélkül, hogy magyarázkodnom kéne neki. Kezdem unni azt a jólelkű gyereket, de amíg a közelében vagyok, nem tehetnek keresztbe nekem. Még jó, hogy minden szavamat elhiszi és megvéd a többiekkel szemben.

A két év alatt, amit Új-Zélandon töltöttem, csak a bosszún járt az agyam. Szenvedni fognak egytől-egyig, amiért tönkretettek és száműztek. Pedig valaha közéjük tartoztam. Az a sok kaland, cselszövés és buli, amiket öten éltünk át, az felejthetetlen volt. De annak vége. Azért jöttem vissza, hogy mindent elvegyek tőlük, amit anno ők is elvettek tőlem. Vajon ki lesz a nyertes a csata végén?