30. rész

Mia szemszöge

Elégedett mosollyal az arcomon sétáltam vissza az emberek közé, miután megbizonyosodtam arról, hogy barátnőm a megfelelő emberrel van. Már egyáltalán nem fura, hogy éppen ezt a két embert próbálom összehozni, mivel rájöttem, hogy egy hiba volt kavarnom Luhannal. Kettőjüknek viszont együtt kell lenniük. Viszont, mikor a bárhoz értem hirtelen megtorpantam a meglepettségtől.

            - Te meg mit keresel itt? –mentem oda hozzá az elveszett fiúhoz.

            - Neked is szia és Flora hívott meg, most viszont eltűnt –válaszolta ártatlanul.

            - Igen, ugyanis a számára legjobb helyen van. Viszont te nem. Nagyon édes tőled, hogy benéztél, de nem hiszem, hogy itt kéne lenned.

           - Tudod, kezd nagyon elegem lenni belőletek. Majd én eldöntöm, mi jó nekem, de azért köszi. Ha nem bánod, inkább ismerkedem másokkal, mint hogy veled veszekedjek –hagyott ott. Alig fogtam fel, hogy egy Huang fordított nekem hátat, de nem fordítok különösebb figyelmet ilyen emberekre.

            - A terem legszebb ruhája, de még szebb, aki viseli –jelent meg előttem JongIn egy kaján vigyorral a fején. Bal könyökével a pultra támaszkodott, míg sötét szemeivel engem pásztázott.

            - Nálam semmit nem érsz el a hódító szövegeiddel –ráncoltam a homlokomat.

            - Ugyan, olyan régen voltunk együtt. Kicsit sem hiányzom neked?

            - Nem és ne felejtsd el, hogy elsősorban barátok vagyunk. Az csak mellékes, hogy párszor lefeküdtünk, ami nem jelentett semmit.

            - Hagyjuk a barátság szent kötelékét, mert ez csak rossz kifogás. Ha ennyit számítana a baráti kapocs, akkor most miért segítettél Luhannak, hogy megszerezhesse Florát? –emelte fel a szemöldökét. Hihetetlen, hogy ő mindenről tud.

            - Ez nem rád tartozik –hagytam volna ott, de visszarántott, így hátam a mellkasának csapódott. Másik kezével átölelte a csípőmet, míg ajkaival erősen a fülem tövébe csókolt. Istenem, megőrjít. Egy pillanat alatt fordultam szembe vele és csókoltam meg hevesen, majd behúzott az egyik öltözőbe, magunkra zárta az ajtót és onnantól csak mi számítottunk.

Flora szemszöge

Nagy szemekkel néztem a tőlem pár centire lévő gyönyörű arcra. Keze még mindig a számon volt, egy lépést sem hátrált. Mikor észhez kaptam ellöktem magamtól és haragosan néztem rá.

            - Mit képzelsz magadról? Azonnal engedj ki innen! –mentem az ajtóhoz, de be volt zárva.

            - Csak hallgass meg előtte! –jött közelebb hozzám, de néhány lépés távolságot hagyott. –Tudom, hogy megbocsájtottál Miának és nem egészen értem, hogy engem miért utálsz. Jó tudom, szörnyű, amit tettem és hidd el, sajnálom is, de nem látom a különbséget a kettőnk dolga között. Soha senkinek nem kellett a bocsánatáért így küzdenem, de te fontos vagy nekem, ahogy Mia és JongIn is. Mi egy család vagyunk, de rájöttem, hogy feléd máshogy tekintek. Régóta ezt érzem, nem is tudom, miért nem ismertem be hamarabb. Féltem kimondani még magamnak is, neked elmondani és már látom, hogyha nem lettem volna ennyire félénk, akkor még mindig együtt lennénk, nem lettek volna ezek a dolgok és csak az enyém lennél –mondta őszintén. Tényleg nem láttam még ilyen helyzetben Luhant és tudom, mennyire nehéz lehet most neki, de nekem ez nagyon sokat jelent. Egy lépéssel csökkentettem le a köztünk lévő távolságot és tapadtam ajkaira érzékien. Közrefogtam szép arcát és úgy csókoltam. Éreztem rajta a kezdeti meglepettséget, de idővel túltette magát rajta és rögtön viszonozta is a kezdeményezésemet. Szinte azonnal átvette az irányítást, majd az ajtó felé kezdett tolni. Teljesen hozzányomott a faragott falapnak, míg egész testével az enyémnek simult. Szorosan ölelte a derekamat, miközben ajkaimon cuppogott. Hosszú idő elteltével váltunk el egymástól, homlokát az enyémnek támasztotta, amíg kapkodtuk a levegőt.

            - Ne haragudj azokért, amiket korábban mondtam –suttogtam halkan.

            - Megérdemeltem, ne kérj bocsánatot!

            - Hiányoztál Luahn –mondtam szemeibe nézve, amikben rögtön megcsillant az öröm. Végigsimított az arcomon, majd ujjait a hajamba vezette.

            - Te is nekem –csókolt meg, majd folytattuk, ahol előbb abbahagytuk. Amíg észrevétlenül el tudtunk menni az egyik lakosztályba, addig kihasználtuk az időt. Gyorsan rohantunk át a folyosón, majd szinte betörte az ajtót, aminek belülről nekinyomott és már falta is a párnáimat. Nyakkendőjét kezdtem bontogatni, miközben a ruhám pántját húzta le a vállamról. Kivette a hajamból a rögzítést szolgáló tűt, így az egész hajkoronám körénk omlott le. Tincseimmel játszadozott, majd hátradöntötte a fejemet, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz, amit fogaival és nyelvével támadott meg. Nagyokat sóhajtoztam, de muszáj volt eltolnom kissé magamtól, hogy megszabadíthassam az öltönyétől. Zakóját dobtam le először, majd ingével kezdtem bajlódni, de gyorsan haladtam vele, így nem sokkal később enyhén izmos felsőtestét nézhettem. Letolta a ruhámat, ami így a lábaim köré zuhant. Egy igazán különleges, szép fehérnemű volt rajtam, de szinte mindennap ilyet hordok. Mindig is fontos volt ez számomra. Lassan nézett végig rajtam, majd beharapta az alsó ajkát.

            - De kellett ez már nekem –motyogta, majd derekamnál fogva kapott fel a csípőjére és kezdett el sétálni velem együtt az ágyig. Újra heves csókcsatába vágtunk, míg ujjaimat elmélyesztettem arany tincsei között. Lábaim közé feküdt, majd mellkasomra és hasamra tért le. Melltartómtól is hamar megszabadított, így már csak egy-egy vékony anyag választott el minket.

            - Nem ugorhatnánk át ezt? –lihegtem türelmetlenül.

            - Dehogynem –mosolygott, majd egy szempillantás alatt szedte le mindkettőnkről az utolsó ruhadarabot és végre megtörtént, amire már annyira vártunk. Hátába mélyesztettem körmeimet az intenzív érzés miatt, ő pedig csukott szemmel nyögött egy kisebbet. Rögtön tartós, gyors mozgásba kezdett, csak úgy úsztunk az élvezetben. Amilyen szenvedélyes pillantással nézett rám közben, és ahogyan újra meg újra megcsókolt, az egyre jobban megerősítette bennem a döntésemet. Meg kell bocsánatom neki, sőt szerintem már meg is tettem. Felesleges haragban lennünk, mert csak szenvedünk, és ezzel fájdalmat okozunk egymásnak. Együtt viszont sebezhetetlenek vagyunk.

A következő pillanatban villámcsapásként ért el engem a kiteljesedés érzése, amit kellően a tudatára is adtam, mikor körmeimet húztam végig a lapockáin. Kissé felszisszent, de ekkor őt is elérte a gyönyör, így nem igen fordított nagy figyelmet a fájdalomra.

Levegőrét kapkodva feküdt mellém, míg próbáltuk helyre állítani a légzésünket, ami ebben a pillanatban lehetetlennek tűnt. Úgy érzem, hogy ezt már sokkal hamarabb is meg kellett volna tennünk, ahelyett hogy hónapokig veszekedtünk.

            - Megbántad? –kérdezte halkan, miután mindketten megtaláltuk a hangunkat.

            - Nem, egyáltalán nem –válaszoltam a plafont nézve.

            - Reméltem is. Komolyan gondoltam, amit mondtam Flora. Fontos vagy nekem és nem akarlak mással látni –hallottam kissé rekedtes hangját. Éreztem a pillantását magamon ezért felé fordultam. Haja kócosan hullott homlokára, mégis sugárzott. Szemei a szokásosnál is jobban csillogtak, olyan tökéletesnek tűnt.

           - Nem akarok mással lenni –vallottam be őszintén, mire egy percre lefagyott az arca, aztán felváltotta az öröm. Fölém könyökölt és egy igazi szenvedélyes, mély érzelmekkel teli csókot adott. Ez egy teljesen új kezdet, innentől minden más lesz.

JongIn szemszöge

Először Mia hagyta el a szobát, majd pár másodperccel később én is követtem. Mit ne mondjak feltöltött ez a kis kaland, de ez is csak azt erősíti, hogy mégsem vagyok annyira negatív Mia szemében. Biztos, hogy fog még itt történni pár érdekes dolog.

Mikor kiértem pont akkor kezdte el Flora anyja a beszédét, amiben megköszönte, hogy eljöttünk, pár dolgot a jövőre vonatkozó kollekciójával kapcsolatban meg az ilyen dolgokat. A monológ közben jelent meg a két eltűnt személyünk, igencsak felfrissült külsővel. Lemerem fogadni, hogy éppen szobáról jönnek. Gondolatomat már csak az is alátámasztotta, mikor Luhan átkarolta Flora derekát, aki kedvesen mosolygott fel rá. Szóval együtt vannak. Voltaképp örülök nekik és támogatom őket. Együtt csak erősebbek és végre nincsenek viszályok a kis családunkban. Ezután átinvitáltak bennünket a bálterembe a vacsorára, ahol szerencsére mi négyünket egy asztalhoz ültettek le.

            - Látom nagy az öröm –kacsintottam feléjük, majd együtt koccintottunk a békülésre.

            - Sokáig tartott, de végre mindennek vége. Most már senki sincs, aki közénk állna –tette hozzá Mia. Olyanok mindig lesznek, hiszen mi vagyunk az elsődleges célpont egész New Yorkban. De ezért is szép ez az élet.

Nyugisan telt a vacsoránk, kellően kibeszéltünk szinte mindenkit. Viszont egy körüzenet elég szépen belerondított az idilli esténkbe.

            „Szép a békülés, de ne felejtsétek, semmi nem tart örökké. Remélem nem felejtette el senki a kis titkos viszonyt Mia és Luhan között. Úgy látszik a történelem nem rég ismételte meg önmagát. Vajon lesz folytatás?” –állt az SMS-ben. Mindenki megkapta az üzenetet, aki fent van ezen az oldalon, ami úgy egész New York fiatal rétegét jelenti.

            - Ki lehet ez a névtelen? –kérdezte idegesen barátom.

            - Flora, remélem tudod, hogy soha nem tenném meg újra –nézett azonnal barátnőjére Mia.

            - Nyugi tudom, de kezd idegesíteni ez az idegen. Mit akarhat?

            - És mennyit tudhat még rólunk? –tettem fel a kérdést.

            - Ő küldte be a képet, meg a videót rólunk, szóval biztos olyan emberről van szó, aki egykor itt élt velünk, esetleg egy utálónk –gondolkozott Mia.

            - Amikből elég sok van, így kezdetben bárki lehet. Valami pontosabb kell.

            - BaekHyun, Jongin vagyok. Ki kell derítened, ki ez az alak! Minél hamarabb, ha lehet –hívtam fel azonnal barátunkat. Ő biztosan meg tud valamit. –De addig ne foglalkozzunk vele! –mondtam az asztalnál ülőknek.

            - Mi van, ha minden titkunkat és botrányunkat napvilágra fog hozni? Főleg, hogy az idő sem alkalmas, mivel mindannyian be szeretnénk jutni az egyetemeinkre és nem hiszem, hogy a Yale vevő lenne a szex képeinkre vagy ki tudja még mik fognak kiderülni –dühöngött Mia. Jó ebben igaza volt, de még csak egy dolog derült ki, és ha minél hamarabb leállítjuk a névtelen SMS-ezőt, akkor semmi mocskosabb dolog nem fog kiderülni rólunk.

Pár óra múlva mind hazafelé indultunk. Miának sietnie kellett, ugyanis a szülei holnap elutaznak és még el kellett intéznie velük pár dolgot. A párocskánk együtt tűntek el az egyik limuzinban, és ha nem tévedek Flora lakására mentek folytatni az estét. A kijáratnál belebotlottam két szépségbe, akikre elég volt rámosolyognom és máris követtek a kocsimhoz, így nekem sem kell egyedül töltenem az éjszakát.

Tao szemszöge

Már a vacsoránál elvesztettem Florát és az este további részében sem találkoztam vele, így jobbnak láttam, ha haza indulok. Miközben kifelé mentem, a lépcső alján találtam egy kis füzetet, amikbe különböző időpontok voltak felírva. Név nem volt rajta csak egy telefonszám, így inkább elvittem magammal és majd holnap megkeresem a tulajdonosát. Addig biztosan senkinek sem fog hiányozni az elveszett dolga.