21. rész

Flora szemszöge

Másnap délután az Upper East Side-ra tartottam sétálva, ugyanis Luhannal volt találkozóm. Ezt még ma reggel beszéltük meg, mikor eljöttünk a buli helyszínéről. Magamat se értettem, de belül izgultam. Pár méterről már megpillantottam, ahogyan a falnak dőlve engem vár. Nagyon jól nézett ki, mint mindig, de mégis idegességet láttam rajta.

            - Szia! –derült fel az arca, mikor meglátott és azonnal hozzám lépett, hogy egy édes csókot adhasson.

            - Szia –köszöntem, mikor elengedett. Ujjainkat összefűzte és bementünk egy teaházba. Kellemes meleg fogadott ott minket a kinti hideghez képest. Mindketten kikértünk egy egzotikus, forró italt, amit rögtön szürcsölgetni kezdtünk a beszélgetés közben. Mondhatom, hogy ez a legelső randink, ami tökéletes.

Mia szemszöge

            - Nem Martha, a jelentkezést még ma le kell adni. Nem késhetünk vele, ez nem egy kis önkéntes estére való feliratkozás –hadartam a telefonba, miközben a suli folyosóit jártam.

            - Igenis kisasszony, máris feladom a levelet –esedezett a vonal túl végén. Idegesen nyomtam ki a mobilomat, mikor valaki nekem jött.

- Ne haragudj, nem láttalak –mondta rögtön a fiatal lány.

- Ez nagyobb sértés, mint az, hogy nekem jöttél –morogtam. Ekkor láttam meg ZiHant, aki bocsánatkérő pillantásokkal meredt rám. –Te? Milyen régen hallottam felőled.

            - Mostanában a suli könyvtárában segédkezem, ami elég sok időt elvesz –mesélte boldogan.

            - Máris unom az életedet, mellettem többet tanulnál. Gyere és figyelj! –indultam el és örömmel vettem észre, hogy szorgosan követ engem. - Ha akarsz lenni valaki a közeljövőben, akkor ahhoz úgy is kell viselkedned. Nem kell könyvtárban dolgoznod és kérlek, hanyagold az ilyen ruhadarabokat –néztem rá kicsit fintorogva.

            - Nem hiszem, hogy szükségem lenne erre –motyogta halkan, mire megálltam és keményen a szemébe néztem.

            - De, igenis szükséged van ezekre. Elsős vagy, ilyenkor a legfontosabb, hogy megalapozd a későbbi éveidet különben az iskola és a város is ki fog golyózni. Te döntesz, hogy királynő leszel vagy egy árnyék –állítottam választás elé. Ártatlan arccal nézett rám, mikor valaki átölelte a derekamat és a fülemhez hajolt.

            - Jó reggelt szépség –hallottam meg JongIn hangját, mire idegesen löktem le magamról a karjait.

            - Még nem végeztünk –néztem ZiHanra, majd megragadtam JongIn csuklóját és elráncigáltam onnan. –Hogy lehetsz ekkora barom? Nem csinálhatsz ilyeneket mások előtt! –húztam be egy sarokba.

            - Ne legyél ilyen morci –jött közelebb, de ellöktem.

            - Állj le! Attól, hogy párszor lefeküdtünk, még nincs semmi sem közöttünk.

            - Ugyan, mondd, hogy nem élvezted! Mondd, hogy nem tennéd meg újra! –hajolt közel arcomhoz és végig húzta telt ajkait az enyémen.

            - Kérlek, ne csináld ezt! –hangom halk volt és semmi magabiztosság sem származott belőle. Mélyen a szemembe nézett, majd egy szó nélkül hagyott magamra. Élesen fújtam ki a levegőt és dőltem neki a falnak. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit akarok.

Pár nap telt el azóta, és mint kiderült Luhan és Flora nagyon is remekül érzik magukat egymás mellett. Elég szokatlan nekem főleg, hogy most már nyilvánosan is egymást falják. Különös érzés fog el, ha rájuk gondolok, amit Luhannak meg is mondtam az egyik este, mikor egy szórakozóhelyen voltunk mi négyen.

            - Nem korai ez? –kérdeztem tőle. Csak ketten voltunk egy messzebbi folyosón.

            - Egyáltalán nem. Régóta szenvedünk egymással, végre elértünk idáig –magyarázta teljes magabiztossággal.

            - Ennyire biztos vagy magadban? Kettőtökben? –néztem rá komolyan.

            - Igen –vágta rá. –Tudom, mire gondolsz, de nem érdekel. Az régen volt és nem mondom, hogy semmit sem jelentett, de közel sem annyit, mint most Florával.

            - Nem volt az olyan régen Luhan –ráztam meg a fejemet.

            - Ezt úgy mondod, mintha zavarna a kapcsolatunk –szűkítette össze szemeit.

            - Dehogyis, csak félek. Mi van, ha megtudja?

            - Soha. Soha nem tudhatja meg Flora, hogy mi történt –tiltakozott. Láttam, hogy sehova nem jutunk ezzel a beszélgetéssel, így visszamentünk a többiekhez.

Leültem a nagy fehér díványra és durcásan gördítettem le a torkomon az italomat, miközben a kacérkodó új párocskánkat figyeltem. Boldognak tűntek, amit nem akartam elrontani, tényleg nem, de zavar, hogy Flora nem tud a titkunkról. Főleg úgy, hogy még friss, mert ha évekkel ezelőtt történt volna, akkor nem érdekelne, de így bűntudatom van.

            - Csak nem fúrja valami az oldaladat? –huppant le mellém JongIn és vetette át karját a vállamon.

            - Most ne kezd ezt! –morogtam a poharamba.

            - Édesem, nem áll jó neked ez a savanyú szín –simított végig az arcomon.

            - Szexeljünk –mondtam ki, mire kicsit meghökkent, de rögtön vissza is nyerte a magabiztosságát és egy kaján vigyorral hajolt közelebb hozzám.

            - Ennyire megkívántál? –emelte fel pajkosan a szemöldökét. – Akkor ezt vehetem a feladatomnak?

            - Nem, mivel te is akarsz engem, így ez csak egy kör, nem feladat –világosítottam fel. – Szóval, jössz? –néztem rá, mire csak közelebb jött és megcsókolt, majd már haladtunk is a lift felé, ahol nem is kell mondanom, de rögtön egymásnak estünk. Én nyomtam őt a falnak és irányítottam mindent. Éhesen csámcsogtam telt ajkain, miközben egyre fentebb tűrte a ruhámat és fenekemet markolászta. Mélyen szántottam barna tincseit, teljesen egymásba fonódtunk. Szó szerint kivágódtunk a liftből és az egyik szobába mentünk, ahol már semmi óvatosság nem volt. Utána már viszont sokkal nyugodtabban éreztem magam.

Luhan szemszöge

Egy hete mondhatjuk magunkat egy párnak Florával. Olyan kellemes, nyugodt volt ez az idő, nem is értem miért nem léptem hamarabb. Ma éppen őt kísértem fel a lakosztályukba suli után, mikor hirtelen megállt az előtérben.

            - Mi az? –kérdeztem értetlenkedve.

            - Üres a ház. Ugye tudod, mit jelent, ha senki sincs itthon? –nézett rám sejtelemesen, mire csak egy mindent tudó pillantással mosolyogtam rá és már csókoltam is puha ajkait. Elballagtunk közben a konyhapultig, majd felültettem rá, beálltam lábai közé és combjait kezdtem el simogatni. Kibontotta a nyakkendőmet, ami most lezserül lógott a nyakamban és az ingem felső gombjait is kiszabadította. Pár hümmögést engedtünk ki magunkból, miközben ágyékom az övét súrolta, ezzel is fokozva a vágyat kettőnk között. Már kezdtek volna eldurvulni a dolgok, mikor egy köhintést hallottunk meg magunk mögül, mire szétváltunk egymástól. Flora lepattant a pultról és együtt néztünk a hang irányába, ahol megláttuk Nathant és SeHunt. SeHun? Mit keres ő itt?

            - Ne haragudjatok, nem akartunk zavarni –mondta a fiatalabbik.

            - Semmi baj, nem tudtuk, hogy itthon vagytok –habogta Flora kissé zavartan. Eléggé kínos a helyzet.

            - Akkor mi felmegyünk –mondta barátnőm öccse és a két fiú hamarosan eltűntek.

            - Mit keres itt SeHun? –fordultam Florához, mikor kettesben maradtunk.

            - A testvéremmel van együtt, olyan aranyosak –válaszolta természetesen, miközben kiöntött kettőnknek két pohár narancslevet.

            - Ez kicsit hideg zuhanyként ért most engem –nyeltem nagyot.

            - Bocsi, én már megszoktam –simított végig a karomon.

            - Jut is eszembe, hol tartottunk? –hajoltam hozzá, mire csak kuncogni kezdett és újra egymásra találtak ajkaink. Már lendültünk volna bele, mikor újabb hangokat hallottunk.

            - Ohh Luhan, nem tudtam, hogy itt vagy –jelent meg Flora anyja. Érdekes tekintettel nézett végig rajtunk, majd illedelmesen üdvözöltem.

            - Sylvia, milyen régen láttalak –mosolyogtam rá elbűvölően.

            - Flora, meg kéne beszélnünk még pár dolgot a divatbemutatóval kapcsolatban –nézett a lányára, mire éreztem, hogy az én időm lejárt.

            - Nekem úgyis mennem kell. Örülök, hogy láttalak –adtam két puszit az idősebbik arcára, majd barátnőmhöz fordultam. –Hamarosan beszélünk –csókoltam meg, majd már el is jöttem.

Flora szemszöge

            - Nem is tudtam, hogy ennyire komoly köztetek Luhannal –kezdett bele anya, ahogy lement a lift az említett személlyel.

            - Hát igen, komoly. Vagy legalábbis most mindketten próbálkozunk –vettem el egy darabka süteményt a pultról, amin jóízűen nyammogni kezdtem. – És mit kell megbeszélnünk? –kérdeztem tőle, miközben ő valami papírokat nézegetett.

            - A téli bemutatóm díszleteit, modelleit, lebonyolításának a részleteit gondoltam átbeszélni egy kis péksütemény és valami meleg ital társaságában. Mit szólsz? –nézett rám olvasó szemüvege mögül. Anya rendkívül fiatalos nő volt, remekül nézett ki mindig is, de mint mindenkin, rajta is meglátszik az idő vasfoga.

            - Egy anya-lánya programot találtál ki? – esett le kissé az állam.

            - Néha szerintem ránk férne –bólogatott mosolyogva. Nagyon megörültem, hogy ilyenekre gondol, amibe természetesen boldogan mentem bele, így felkaptuk a kabátunkat és már indultunk is az egyik híres cukrászdába. Mindketten kikértünk egy-egy süteményt, egy bögre forró csokit, előpakoltuk a dossziékat és falatozás közben átmentünk minden kis részleten. Meg sem tudom mondani, mikor volt az utolsó ilyen alkalom közöttünk, de a nagy bemutatókra mindig együtt szoktunk készülni anyával. Ez ezeréves hagyomány közöttünk.

            - Kellenek majd nektek a szokásos belépőjegyek? –nézett fel rám. Miával ugyanis kislány korunk óta minden bemutatón ott voltunk a háttérben a modellekkel, a ruhákkal és csodálattal néztük az ottani embereket.

            - Igen, persze –vágtam rá, miközben nagyot kortyoltam a fehér csokis forró italomból.

           - George már lefoglalta a jegyeket Párizsba a karácsony előtti utolsó nagy bemutatóra. Viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha mindhárman elmennénk, és ott töltenénk a karácsonyt? –kérdezte, amin nem kicsit lepődtem meg.

            - Szerintem ez remek ötlet –mosolyodtam el, mert tényleg örültem neki. Csak mi hárman, elszakadva egy kis időre ettől a helytől. Szükségünk van erre. –Nathannek is biztosan tetszeni fog –tettem hozzá, majd ennek örömére egy újabb meseszép édességet rendeltünk és ettük meg jókedvűen. Anya valamilyen változáson megy keresztül, de minden szempontból pozitív az eredmény. Lehet, hogy van valami hátsószándéka, de jelenleg csak élvezem a helyzetet.