19. rész

 Flora szemszöge

            - Kopp-kopp –nyitottam be testvérem szobájába, mire felkapta a fejét.

            - Ohh, szia –mosolyodott el halványan. Bentebb mentem és leültem mellé az ágyra. Ő is feltornázta magát törökülésbe velem szembe. –Tudom, mit akarsz mondani.

            - Miért nem mondtad el korábban? Mindent megosztunk egymással, nem értem miért hallgattál el egy ilyen fontos dolgot.

            - Nem tudtam mire számítsak. Anya reakcióját látva, örülök, hogy hallgattam –szomorodott el.

            - Csak váratlanul érte, de fel fogja dolgozni –fogtam meg a kezét.

            - Nem, nem fogja. Sosem fogja elfogadni, hogy meleg vagyok. Felvállalni meg végképp nem.

            - De te döntesz és nem ő. Neked kell felvállalni és én támogatlak benne. Azt tedd, amit te jónak látsz.

            - Köszönöm Flora –ölelt meg jó szorosan. –Örülök, hogy végre tudsz róla.

            - Én is örülök, hogy elmondtad. Amúgy volt m-már, szóval volt már dolgod fiúval?

            - Igen, vagyis még úgy nem –pirult el kissé.

            - És kivel? –kérdeztem rá félve.

            - Jobban ismered, mint hinnéd –nézett rám sejtelmesen, mire szemeim kikerekedtek.

            - H-hogy mi? –dadogtam és pislogtam sűrűn.

            - Flora, én SeHunnal vagyok.

JongIn szemszöge

            - Tudod, egy ideje csak veled fekszem le –mondtam, miközben mindketten az elhajigált ruháinkat vettük vissza magunkra.   

            - Most megtisztelve kéne éreznem magam? –emelte fel a szemöldökét egy szál melltartóban.

            - Igen –vágtam rá határozottan. Lassan mindketten újra teljes pompában álltunk a szoba közepén.

            - Olyan magabiztos vagy. Fogadjunk, hogy Flora szülinapjáig nem tudsz elcsábítani engem –sétált közelebb hozzám kimérten.

            - Rendben, mi legyen a tét? –mentem bele azonnal. Ez túl könnyű lesz.

            - Azt majd a nyertes dönti el. Bármit kérhet a vesztestől –folytatta. Erre csak elmosolyodtam, magamhoz rántottam és érzékien megcsókoltam. Semmi vadság, csak lágy mozdulatok.  

            - Óra indul –súgtam ajkai közé, mire kissé megszeppenve, de ellépett előlem és távozott a szobából. Én is követtem egy hatalmas mosollyal az arcomon. Már tudom is, hogy mit kérek tőle.

Másnap délelőtt Luhannal jöttünk ki az egyik teremből, mikor Mia jött szembe velünk.

            - Nem láttátok Florát? –kérdezte idegesen.

            - Nem, miért? –válaszoltam, mivel barátom eléggé össze van törve a tegnapi villásreggeli miatt.

            - Nincs suliban és nem érem el. Nathan telefonja is ki van kapcsolva.

            - Lehet elmentek vásárolni. Ne gondolj egyből rosszra! –tanácsoltam, majd hárman elindultunk tovább. Még három nap van hátra Flora szülinapjáig,ennyi idő alatt tán csak megpuhítom Miát. Nyernem kell. Én sosem szoktam veszíteni.

Mia szemszöge

Eljött. Itt a nap, amit már egy egész kerek hete tervezek. Sugárzó lendülettel sétáltam fel a suli lépcsőjén, magasra emelt fejjel. Most még jobban megnéztek az emberek, de ezekkel mit sem törődve haladtam el mellettük. Egyenesen a kijelölt helyhez mentem és díszítgetni kezdtem a kis fémajtót. Miután ezzel végeztem, jött is az ’áldozat’, így gyorsan elbújtam a sarok mögött és megvártam, míg ideérkezik a személy.

            - Mi? –hallottam halovány kérdését, mikor meglátta a kis meglepetésemet.

            - Boldog szülinapot! –ugrottam ki a sarok mögül és öleltem meg jó szorosan legeslegjobb barátnőmet. Elengedtem és a fejére helyeztem egy kisebb koronát, ami jelképezte, hogy a mai nap csakis az övé.

            - Mia, úristen –habogott össze-vissza.

            - Ez még csak a kezdet. És itt egy kis reggeli finomság –tartottam elé egy cukormázas, elég nagyméretű muffint, tetején egy szál gyertyával. – A hagyomány kedvéért –tettem hozzá, mivel évek óta megcsináljuk ezt a kedves kis gesztust.

Boldogan fújta el a piciny lángot, majd együtt elfogyasztottuk az édességet. Nem sokkal később találkoztunk a két jómadárral is, akik szintén felköszöntötték a legfiatalabb tagot közülünk. Egész nap nevettünk és egymást szórakoztattuk, majd hazaküldtem, hogy készülődjön az estére. Semmit nem tud róla, de így még jobb.

            - Hogy áll a kis szervezőnk –simult valaki a hátamhoz a szekrényemnél. JongIn.

            - Remekül, de örülnék, ha hagynál, mivel rengeteg dolgom van –mondtam neki, miközben pakolgattam a könyveimet.

            - Feszültnek tűnsz, akarod, hogy segítsek? –dörzsölte hozzám ágyékát, kezei combjaimat simogatták, amik szoknyám alól kandikáltak ki. Egy darabig elvesztem érintésében, de gyorsan szedtem össze magamat, fordultam szembe vele és löktem el magamtól.

            - Nem fog sikerülni és én fogok nyerni –mondtam szemeibe határozottan, mire csak egy fél mosollyal válaszolt. Nem hagytam, hogy tovább folytassa a kis játékát ezért gyorsan távoztam az iskola területéről. Amúgy is még rengeteg dolgom van.

Elintéztem még pár telefont, majd én is nekiláttam a készülődésnek. Az egyik leghíresebb bárt béreltem ki az estére, az Urban Terrace-t, ami a legelitebb és legelegánsabb bár az egész városban. Ezért is választottam egy ehhez megfelelő ruhát. Egy csontszínű darabot szemeltem ki magamnak, ami viszonylag rövid volt, az ujja a könyökömig ért, a háta nyitott volt, ami szépen emelte ki a lapockáimat és barnás bőrömet. Kisebb méretű, viszont több soros díszítésű kövek csillogtak a szegélyénél. Egy szintén ilyen színű magas sarkú, hajam begöndörítve és eltűzve, pár ékszer és készen is voltam. Sminkelés, parfüm, egyéb dolgok elrakása után, már hívtam is a kocsit, hogy időben odaérjek a helyszínre, ami mér teljes mértékben elő volt készítve.

Flora szemszöge

Mivel ki volt adva kötelező feladatomnak, hogy egész délután csak magammal foglalkozzam, így egy masszázs után, elkezdhettem a készületeket. A ruhám már ott lógott a szekrényem ajtaján. Egy rózsaszínes anyag, aminek csak egy válla volt. A ruha érdekessége, hogy alul egy csak flitterekből álló, testhez simuló textil borította testemet, ami felett egy lazább, lepel szerű, világosabb anyag tekeredett, amit egy vékonyka öv fogott össze, de különlegességével teljesen lenyűgözött, ahogyan Nathant is, mikor meglátta.

            - A kocsi már itt van, indulhatunk? –nyitott be a szobámba teljes pompában.

            - Igen, rögtön megyek –dobáltam bele dolgaimat a kis táskába, mikor egy másik vendég jelent meg az ajtómban.

            - Ez a ruha igazán gyönyörű, nagyon szép vagy –dicsért meg, ami nem volt megszokott tőle.

            - Köszönöm anya- fordultam szembe vele.

            - Érezzétek jól magatokat, de azért vigyázz az öcsédre! –tette hozzá. Azóta nem beszélnek igazán Nathannel, ami nagyon zavar engem, de nem akarok beleszólni, majd ketten lerendezik.

            - Persze anya, köszi –mosolyodtam el, amit ő is viszonzott, majd elindultam a kijárat felé. Igaz, nem volt a legjobb viszonyom anyával, de mostanában azt vettem észre, mintha próbálkozna, amit értékelek.

Testvéremmel beültünk a fekete autóba, ami elvitt minket a titkos helyre. Mia nem mondta meg, hogy hova szervezte a bulimat, mondhatni semmit sem tudtam róla, de belőle kiindulva valami nagyszabású estére kell számítanom.

Úgy tíz perc autókázás után állította meg a sofőr a kocsit és szálltunk ki. Ekkor láttam meg a hatalmas épületet, aminek a legfelső szintje egy bárnak volt berendezve. Ismertem a helyet, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy Mia idehozta a bulimat.

            - Ezt nem hiszem el –hitetlenkedtem, miközben mindketten a magas építmény tetejét nézegettük. Kiugró rész volt maga a bár helye, hatalmas terasszal, üvegfalakkal és az onnan kiszűrődő fények és zene hangja azt jelentette, hogy fent már mindenki nagyon jól érzi magát.

A lift ajtó kinyílása után láttam meg a tömérdek embert, akik már a javában buliztak.

            - Flora! Na, hogy tetszik? –ölelt magához Mia és nézett körül boldogan.

            - Ez eszméletlen. Annyira köszönöm.

           - Ez csak természetes. Egyszer tizennyolc az ember. Most viszont, iszunk –adott a kezünkbe egy feles poharat, amit egyszerre húztunk le. És kezdődhetett az este.

Pár óra leforgása alatt a rengeteg piamennyiség szépen a fejembe szállt. Felszabadultan táncoltam, koccintottam a barátaimmal és élveztem, hogy ez az én estém és senki másé. Pár percre kimentem a teraszra, ahol valamennyivel nyugisabb volt a légkör. Nekitámaszkodtam az üvegkorlátnak és csak néztem a kivilágított várost. Imádtam ezt a helyet, ez a mi központunk. Soha nem hagynám itt, semmi pénzért.

            - Csak nem pihen a szülinapos? –sétált mellém valaki, majd megláttam Luhant.

            - Kell néhány pillanatnyi feltöltődés –magyaráztam a várost nézve.

            - Gyönyörű vagy ma este –dicsért meg. –És nem csak ma –tette hozzá, mire muszáj volt ránéznem. Hosszan vesztünk el egymás szemeiben, majd zavartan hajtottam le fejemet.

            - Vissza kéne mennem –mondtam, de kicsit megszédültem, ezért megbillent az egyensúlyom, ekkor viszont Luhan karolta át a derekamat és tartott meg. Szorosan vont magához, miközben arcomat figyelte.

            - Gyűlölöm, hogy ilyen a viszonyunk. Hiányzol –súgta közel a számhoz. Pár centi választotta el ajkainkat és ez a piciny távolság egyre csak csökkent. Az utolsó pár milliméternél, mikor már éreztem leheletét, toltam el és léptem el tőle.

            - Ezt nem kéne. Nem akarok semmit sem tőled –tisztult ki a fejem egy pillanat alatt.

            - De én igen. Beszéljük meg, kérlek! –nézett rám gyönyörű szemeivel.

            - Ne itt, ne most –ráztam a fejemet és mentem vissza a többiekhez. Éjfélkor egy hatalmas tortával leptek meg, majd folytattuk a táncolást, iszogatást és emellett játszottunk is egy kicsit.

Később arra lettem figyelmes, hogy Nathan eléggé kiütötte magát, de lefektették az egyik szobába. Felettünk ugyanis kibérelhető lakosztályok voltak, így az egyikbe nyugodtan ott hagyhattam testvéremet. Hajnali órákban már szállingóztak haza a vendégek, de még sokan voltak itt. Meglepődve vettem észre, hogy Mia felszívódott, így keresésére indultam, de az egyik folyosón egyszer csak kinyílt egy ajtó, amin berántottak és a vékony falapnak nyomtak. A következő, amit éreztem egy puha ajak az enyémen, ami vadul csókolni kezdett.