5. rész

Mia szemszöge

Reggel első dolgom volt, hogy megkeressem az emberemet. A mosolyt nem lehetett lehervasztani arcomról, aminek árnyékában egy kis gonoszság is bujkált. Pár méterről kiszúrtam a leányzót, így magabiztos léptekkel haladtam felé. Egyedül volt szerencsémre, de mikor meglátott maga előtt duplájára nőttek szemei.

            - Szia –köszöntem kedvesen.

            - M-miben segíthetek? –le sem tagadhatta zavarát, ami csak még jobb volt. 

            - Biztosan hallottál már egy bizonyos eseményről, amit minden évben megszervezek és csakis a kivételesek jöhetnek el –kezdtem bele.

            - Pizsibuli –vágta rá.

            - Soirée –javítottam ki dühösen, de gyorsan visszavarázsoltam elbűvölő külsőmet. –Szóval tudsz róla és most először arra gondoltam, hogy hagyományt szegek és egy elsőst is elhívok. Remélem van kedved egy felejthetetlen éjszakához? –villantottam ki ezer wattos mosolyomat.

            - É-én, de hogy és miért? Azt hittem utálsz?

            - Belátom, hogy nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk, de sosem késő kijavítani a dolgokat, nem igaz?

            - Persze, hogy van kedvem, köszönöm! –lelkesedett fel.

           - Pontban nyolckor legyél nálunk, elküldöm a címet és ne késs! Nem tűröm el a pontatlanságot! –tettem hozzá, majd magára hagytam. Első lépés kipipálva. Kezdődhet az este.

            - Martha, megmondtam, hogy a fenti szobába vigyék a ruhákat és mik ezek? Én limot kérettem ez pedig citrom! –vontam kérdőre a személyzetet, akik az ágyakat, díszítést, körömlakkokat, sminkeket, ételeket, italokat és minden egyéb dolgot rendezgettek a házban. Mivel anyám most Milánóban van, így csak az enyém a ház. Mindenki meg fogja tudni, hogy ez nem egy szokványos divatmagazin nézegetős, párnacsatázós este lesz.

Anyám kollekciójának az egyik darabját viseltem, és ahogy elkészültem már szóltak is, hogy megjöttek a vendégek. Flora volt az, pár perccel később pedig az ikrek és még két lány, akiket a testvérpárosunk hozott.

            - Oké Mia, most már igazán megmondhatnád, hogy ki lesz a töltelék tag –nyafogott HwaYoung.

            - Ne hívd töltelék tagnak! –szóltam rá, miközben egy epret majszolgattam.

            - Akkor mégis minek jön egy új tag? Főleg egy elsős? –folytatta hasonmása, HyoYoung.

            - Viselkedjetek normálisan, az este folyamán mindenre rá fogtok jönni csak csináljátok azt, amit én! –kuncogtam, mire mind nevetni kezdtünk. Ekkor jelent meg Martha a kis újoncunkkal.

            - Sziasztok –intett egyet, míg a szolgálók elvették a párnáját meg a táskáját. De kis édes, ő tényleg egy pizsibulira készült.

            - ZiHan, fáradj közénk! –álltam fel. Indul az este. Egyből a kezébe nyomtam egy martinis poharat, amilyen mindenkinél volt.

            - É-én nem iszom –utasította vissza a poharat, mire erősen elé toltam az átlátszó italt.

            - De iszol! Vagy elfogadod, vagy mehetsz is haza! Ez nem a visszautasításokról szól, hanem a buliról. Szóval, mit válaszolsz? –néztem szemeibe. Tétovázott egy percig, majd kivette a kezemből az üvegtárgyat. Megemeltem a sajátomat, majd a többiekre néztem.

            - Az estére –húztuk le egy húzással, amit ZiHan is követett. Mosolyogva néztem Florára, aki egy mindent tudó pillantással méregetett engem.

ZiHan szemszöge

Kezdtem feszengeni, ahogyan elkezdtük a partit. Ez mégsem olyan, amilyennek elképzeltem. Biztosan jó ötlet, hogy itt vagyok? Mivel már nem volt vissza út, így meg akarom mutatni Miának és Florának, hogy nem vagyok olyan kis nyuszi, amilyennek elkönyveltek magukban.

Az elején még semmi durva nem történt. Kibeszéltek szinte minden lányt, körmöt festettek, eszegettünk, ittak, de nem is keveset és nekem is kellett, majd Mia egy újabb játékot vetett fel.

            - Akkor, mit szóltok egy kis meri vagy nem merihez? –örvendezett, amibe látszólag mindenki belement.

            - Szuper, egyszer egy egész üveg savanyú uborkát kellett megennem –mondtam, mire csönd lett a szobában.

            - Édes, de mi nem ilyenbe játszunk –rázta a fejét a házigazda.

            - Akkor ti hogy csináljátok? –néztem végig rajtuk.

A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy előttem a két iker nyelvesen falják egymást. Mia boldogan nevetett mellettem a vállamat fogva, míg én csak elszörnyülködve néztem az előttem lévő cselekményre. Szóval ők, így játsszák ezt.

            - Most már érted? –nézett rám Flora, mire csak bólintottam egy aprót.

            - Rendben, akkor az újonc jön –csapta össze kezeit Mia. –De előtte öltözzünk át! –pattantak fel, majd engem is maguk után húzva egy fenti szobába vezettek, ahol szebbnél szebb ruhák sorakoztak. A szám is tátva maradt, pedig nekem is elég sok ruhám van, de ez. Mindenki kiválasztott egy koktélruhát, elkészültünk és indultunk is, de még nem tudtam hova. Ahogy leértünk az utcára megálltak és mind felém néztek.

            - Szépen ellátogatunk Flora öccsének az előadására és el kell hoznod az egyik ruhát! –vezette fel az ötletét a szervező, mire az állam a földön landolt.

Reagálni sem volt időm, már be is nyomtak egy limuzinba, ők is követtek és indultunk is. Nem telt bele pár percbe és ott is voltunk. Flora vezetett végig minket egy hátsó ajtón keresztül, be az öltözőkbe.

            - Mi kint leszünk, neked pedig van 10 perced! Sok szerencsét –kacsintottak és egyedül hagytak az üres folyosón. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Minden teli volt biztonságiakkal, szervezőkkel, rendezőkkel és táncosokkal. Azt sem tudtam, hogy Flora öccse balettozik, pláne nem, hogy egy ilyen magas szintű darabban. Már csak nyolc percem van, így gyorsan összekaptam magamat és elindultam. Több ajtón is benyitottam, hogy megtaláljam a ruhatárat vagy egy öltözőt, de sehol semmi. Végül sikeresen rábukkantam egy teremre, ami tele volt kellékekkel, díszletekkel és igen, jelmezekkel. Nem válogattam, gyorsan leemeltem egy tollas, fekete, tüllös ruhát, majd már vittem is. Viszont, ahogy kinyitottam egy ajtót egy őrbe botlottam.

            - Elnézést kisasszony, de ide nem jöhetnek civilek! -nézett rám szigorú tekintettel.

            - É-én…

            - Ez az egyik főszámnak a jelmeze. Megkérdezhetném a nevét? –húzta ki magát a már amúgy is testes férfi.

            - Flora Rhodes vagyok, az öcsém szerepel a ma esti darabban –nyögtem ki.

            - Elnézést Miss Rhodes, nem akartam szabotálással gyanúsítani. Elvezessem a testvére öltözőjébe?-esedezett megenyhülve.

            - Nem szükséges, köszönöm. Már beszéltem vele és éppen menni készültem. A ruhát pedig az egyik barátnőm részére vittem.

            - Persze, hogyne, akkor további szép estét –mondta és elment. Hatalmas mennyiségű levegőt fújtam ki, majd szedtem is a lábaimat, hogy minél hamarabb kiérjek innen.

            - Éppen időben, és ahogy látom megszerezted –mondták és láttam, hogy meglepődtek a teljesítményemen.

            - Csak nem csodálkoztok? –kérdeztem kicsit gunyorosan, mire magasba emelkedett Mia szemöldöke.

            - Következő helyszín, a La Esquina –komorodott el, majd kecses léptekkel szállt be a kocsiba. Rápillantottam Florára, aki csak elismerősen mosolygott, majd mind bepattantunk a luxusautóba és indultunk a következő helyre, ami az egyik leghíresebb szórakozóhely volt a negyedben.

Bent egy asztalhoz mentünk és azonnal egy felessel kezdtünk, majd Florára néztem.

            - Teljesítettem a feladatomat, úgyhogy te jössz! –mondtam, mire büszkén húzta ki magát.

            - Hajrá kicsi ZiHan, mit találtál ki? –dőlt hátra a székben.

            - Nem mered lesmárolni azt a pasit! –mutattam egy csapat részeg fiú banda felé, akik nem messze tőlünk voltak. Mindenki feléjük fordult, majd nevetve nézett vissza rám.              

            - Ennyi?

            - Teljesítsd! –utasítottam, mire csend lett a körünkben.

            - Jól nyisd ki a szemed! –mosolyodott el, majd elindult az ittas tömeg felé.

Flora szemszöge

Ez a lány tényleg nem tudja, hogy ki vagyok, ha egy ilyen pitiáner feladatot szabott rám.

            - Hé! –ütögettem meg a vállát a magas, öltönyös fiúnak, aki röhögve nézett rám. Nem tétováztam egyből a szájába dugtam a nyelvemet, mire hallottam a barátainak a kanos ujjongását. Nem húztam el sokáig, így egy kis idő múlva ellöktem magamtól.

            - Wow! Remélem ezt Hwangie nem tudja meg –csuklotta bárgyú mosollyal az arcán.

            - Ki az a Hwangie? –kérdeztem.

            - A barátnőm –jelentette ki, majd visszalöktem a barátaihoz, amíg visszasétáltam a csapathoz.

            - Megfelelt? –néztem a kezdőre. –Akkor én jövök –adtam át neki a pasi telefonját, amit a csók közben vettem ki a zsebéből. –Hívd fel a barátnőjét! Hwangie a neve és mondd azt, hogy most csókoltad meg a pasiját! –utasítottam és vártam, hogy mit lép. Kivette a kezemből a készüléket, majd tárcsázni kezdett, míg végig a szemembe nézett.

            - Háló, Hwangie…csak tudatni akartam veled, hogy a pasid éppen most dugta le a nyelvét a torkomba –mesélte, majd kinyomta a telefont. Bólintottam egyet elismerősen és már rendeltük is a következő kör piát, amit azonnal el is fogyasztottunk.

ZiHan szemszöge

Most már nem hiszem, hogy annyira nyuszinak néznek. Még én is meglepődtem magamon, hogy miket meg merek tenni, de élveztem.

Több feladaton is végig mentünk, voltak köztük durvábbak, de mindenki megcsinálta a rászabott dolgot.

Éppen az asztalunknál voltunk, mikor valaki megfogta a kezemet hátulról.

            - Segíthetek? –kérdeztem. Ez a merészség a sok piából származott. Jobban megnéztem a zavarómat, aki nagyjából velem egy idős lehetett. Magas, láthatólag izmos, világos barna hajú, ami divatosan volt beállítva. Inget viselt és meg kell mondani, hogy nagyon jól nézett ki az idegen.

            - Állítólag te vagy a nővérem –mosolyodott el, mire megfagyott az arcom. A francba, ő Flora öccse.