2. rész

Flora szemszöge

„ Láttalak a párkányon, hiányoztál nyáron” –olvasom az üzenetet a képernyőmön, mire csak felvonom a szemöldökömet. Ez a fiú sem érti, hogy nem.

„Valahogy nem gondoltam rád, te is érdekesnek találod?” –gunyoros hangsúlyom üvöltött a betűk között.

„Majd meglátjuk este” –jelent meg a telefonomban, mire csak magam mellé dobtam az ülésben. Megálltunk anya ügynöksége előtt és már bent is voltam.

            - Flora, nem vártalak ilyenkor –nem is tagadhatta volna őszinteségét. Anyám éppen a legújabb áldozatával flörtölgetett az irodájában, de nem zavartattam magamat. Lehuppantam a fotelba és várakozó teljesen néztem rájuk. Persze a fiú vagy egy tízessel fiatalabb volt, de anyám már csak ilyen. Három házasságán van túl és nagyon úgy tűnik, hogy ez a szám még gyarapodni fog.

            - De itt vagyok. Elküldted a ruhámat a lakosztályba? –nézegettem az egyik mappában lévő ruhaterveket.

            - Igen és ha megbocsájtasz dolgom van –vette ki a kezemből a kék keménylapos irattokot, majd enyhén szólva célozgatott, hogy tűnjek el.

            - Ne haragudj, ha megzavartam a délutáni órádat a tanítványoddal. A korából ítélve még úgyis érettségi előtt van –mosolyodtam el, majd távoztam a teremből. Szokásos civakodásunk, amitől lehetetlen volt megszabadulni. Visszamentem a hotelba, hogy felkészülhessek az esti partira.

A ruhám már ott várt rám az ágyamon, egy igazi tervezői darab. Minden porcikámra alaposan odafigyeltem, szerettem csinosan, kifinomultan kinézni. Mindenhol így jelentem meg, de ez hozzátartozott ehhez az életstílushoz. Mondhatni elengedhetetlen volt.

A sajtó mindenhol ott volt, a pletykák, hírek gyorsabban terjedtek, mint bármi más a világon. Ha valakinek valami botránya, szakítása vagy egetverő bakija volt, arról mindenki tudott. És ennek a körnek mi voltunk a közepe. Velünk nem kezdhettek ki, mindenki ismerte a nevünket. Ha bárki belénk mer kötni, az nagyon rosszul jár. Főleg JongInékkal mivel ő szó szerint elintézi az utálóit.

Drága ruhák, koktélok, nagyképű emberek. A szokásos kép fogadott, mikor megérkeztem a bulira. Egyből Miát kerestem, akit meg is láttam az egyik asztalnál Krissel csókolózni, ezért nem is zavartam. A bárpult felé vettem az irányt, hogy könnyítsek az oldódásomon.

            - És a legszebb hercegnő megérkezett –hallottam meg magam mögül JongIn hangját, majd mellémérve a pultnak támaszkodott. Azért meg kell mondani nem nézett ki annyira rosszul. Szokásosan ingben és zakóban volt, haja mesterségesen belőve. Nem csoda, hogy minden lányt levett a lábáról.

            - És most fordult fel a gyomrom –mosolyogtam rá ártatlanul. Ekkor vettem észre társait vagy csatlósait, nem is tudom, minek nevezzem őket. BaekHyun és Sehun ugyanolyan rókavigyorral méregettek engem és a terepet is.

            - Olyan ellenszenves vagy. Egy éjszaka és nem lennél az –kacsintott, majd fogott egy whiskys poharat és távoztak. Megforgattam szemeimet és a másik irányba fordítottam fejemet, de megbántam. A meglepődöttség tisztán látható volt az arcomon, ami a partnereméről nem volt elmondható. Magabiztosan mosolygott rám, oldalra döntött fejjel. 

            - Jó újra látni Flora

            - Istenem, itt nem hagyják békén az embert? –fogtam meg a poharamat és indultam is volna, de ujjai a csuklóm köré fonódtak.

            - Ne siess ennyire! Beszélgessünk, régen láttalak –nézett végig rajtam, majd kezével a szék felé intett. Megforgattam szemeimet, de visszaültem a magas bárszékre –Hogy vagy?

            - Ennél általánosabb kérdést nem is tehettél volna fel –mosolyodtam el.

            - Tényleg hiányoztál és gyönyörű vagy.
            - Hiányoztak az elmés szövegeid -vágtam rá gúnyosan.
            - Csinálhatjuk másképpen is, vetkőzzünk le és beszélgessünk!

            - Luhan miért kell ezt csinálnod? Tudod, hogy nem mész semmire.

            - Te pedig tudhatnád, hogy nem adom fel –tette kezét a combomra, amit azonnal le is löktem magamról.

            - Csak nem ellenkezik a hercegnőnk? –karolta át a vállamat JongIn, mire megfeszültem.

            - Már csak te hiányoztál –néztem rá szúrósan.

            - Nincs kedved egy édes hármashoz? Luhan biztos benne lenne, ugye haver? –nézett nevetve a barátjára, aki csak megemelte a poharát és bele is kóstolt barna italába. Kacsintott egyet, miközben le nem vette rólam a szemét.

            - Undorodom tőletek, szóval további jó szórakozást! –jöttem el olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Miát kerestem, de helyette csak az ikreket találtam.

            - Hol van Mia? –kértem őket számon.

            - Legutoljára Krissel láttuk, amikor éppen az egyik stábszobába mentek be –néztek egymásra sejtelmesen. Szóval most éppen egymásba temetkeznek. Fantasztikus. Imádom a barátnőmet, de ilyenkor mindig egyedül hagy.

ZiHan szemszöge

Egy fekete, felül tapadós, alul bővebb ruhát választottam. Hajamat felfogtam, kihúztam a szememet, egy eléggé magas sarkú cipő és készen voltam. Nem mutatok túl sokat magamból, de nem is érzem úgy magamat, mint egy apáca.

Taoval hívtunk egy taxit és pár perc múlva már a nagy kőlépcsőn haladtunk fel. A teremben sötét volt, csak pár színes fényszóró volt, táncoló tömeg, részeg emberek. Biztos jó ötlet volt eljönnöm? Bentebb mentünk és leültünk a pulthoz. Kikértünk két pezsgőt, bár Tao nem nézi jól szemmel, ha iszom és nem is szoktam sokat.

Testvérem hirtelen szívódott fel, így egyedül maradtam. Nézelődtem a teremben. Néhány emberen megakadt a szemem, magamban megbotránkoztam pár viselkedésen, de nem sokáig csinálhattam ezt a tevékenységet, mert valaki megszólalt a hátam mögött.

            - Újra a szemeim elé kerültél –hallottam meg egy mély, csábos hangot. Hátrafordultam és láttam meg azt a fiút, aki ma bámult a szünetben. Most is sötét, égető pillantásával találtam szemben magamat. Tüdőmben akadt a levegő és csak néztem tökéletes arcát. Sunyin elmosolyodott és közelebb hajolt –Tudod, hogy mennyire kiváltságos vagy? –suttogta.

            - Miért lennék az? –kérdeztem értetlenül.

            - Mert egész nap téged néztelek. Még sosem láttalak, gondolom új vagy.

            - Igen, most költöztünk ide Kínából –válaszoltam halkan.

            - Elsős vagy és van egy bátyád –jelentette ki, mire tátott szájjal meredt rá.

            - E-ezt meg honnan szeded?

            - Aki érdekel, az érdekel. És te pont ilyen vagy. Akkor még nem sok mindent ismersz erre. Szeretnéd, ha körbevezetnélek? Van egy hely, amit muszáj látnod –mosolyodott el úgy, hogy azt hittem leájulok a székről.

            - A nevedet sem tudom –haboztam egy kicsit. Megígértem Taonak, hogy senkinek nem hagyom, hogy kikezdjen velem. Bár ez a fiú úriembernek tűnt. A srác csak kuncogott egyet, majd megfogta a kézfejemet és egy csókot nyomott rá, miközben végig a szemembe nézett. A térdeim remegni kezdtek, mintha megbabonázott volna.

            - Kim JongIn.

JongIn szemszöge

Maga az ártatlanság ez a lány. Emellett szép, sőt gyönyörű. Törékeny test és lefogadom, hogy szűz. Nincs is annál nagyobb öröm számomra, ha elvehetem egy ilyen lánynak az ártatlanságát. Még érintetlen és ez még jobban felcsigáz.

Láttam, hogy az ujjam köré csavartam, így kezdődhet a játék. Óvatosan segítettem neki leszállni a székről, majd egy másik lépcső felé vezettem, ami a fenti emeletre vitt minket, onnan pedig a tetőre. Tökéletes hely.

            - Hova megyünk JongIn? –kérdezte feszengve a legfelső lépcsőfokon. Megálltam vele szemben és nagyon közel húztam magamhoz. Lehelete az arcomat simogatta, szemei kikerekedtek.

            - Lazíts, nem fog semmi rossz történni! –simítottam végig az arcán.

            - Nem ismerlek –tiltakozott.

            - Hidd el, nagyon jól meg fogsz ismerni –kacsintottam, majd húztam tovább. Éreztem, ahogyan forrni kezd a vérem, minden porcikámban akartam ezt a lányt. Már a fenti lépcső fele értünk, miközben végig beszéltem, hogy tereljem a figyelmét. Láttam, hogy matat valamit a táskájában, de inkább nem kérdeztem rá, mert nem akartam megzavarni.

Kiértünk a tetőre. Elénk tárult Manhattan kivilágított látképe.

            - Úristen, de gyönyörű –ámult el, majd közelebb ment a korláthoz. Így én hátulról is szépen szemügyre vettem és élesen beszívtam a levegőt. Nekem háttal állt, én pedig lassan a háta mögé sétáltam, megtámasztottam a kezemet az övéi mellett, amik éppen a korlátot fogták. Ajkaim a fülét súrolták és éreztem, ahogyan megfeszül a közelségem miatt.

            - J-jongIn, mit csinálsz? –kérdezte remegő hangon.

            - Ismerkedünk –jelentettem ki egyszerűen, majd ajkaimat végighúztam a nyakán. Megrezzent és azonnal megfordult, hogy eltoljon magától, de persze ez nem jött össze. Sok lánnyal volt már dolgom, tudom, mit akarnak, tudom, mivel vegyem le őket a lábukról. Egy ilyen kis fruska nem kihívás számomra. Kicsi lány, ma a gyűjteményem legújabb darabja leszel.

Nekitoltam a falnak, csípőmmel leszorítottam a derekát, kezeimmel átöleltem, így nem tudott mozogni. Nyakát kezdtem el harapdálni, szívogatni, miközben még mindig ellenkezett.

            - Állj le! Engedj el! –lökdöste a mellkasomat, mire megcsókoltam. Rángatta a fejét, így kénytelen voltam azt is lefogni.

            - Ne ellenkezz, hanem élvezz! –búgtam a szájába, majd visszatértem nyakára, kulcscsontjára. Erősen belemarkoltam a kerek fenekébe és majdnem sikítani kezdett. Éppen készültem volna befogni a száját, de ekkor kicsapódott az ajtó. Időm sem volt felfogni, hogy ki vágtat oda hozzánk. Már csak azt éreztem, hogy egy hatalmasat húznak be nekem, mire majdnem a földre estem. Kóválygott a fejem, próbáltam megszüntetni a szédülésemet és felegyenesedni. Kezemet számhoz emeltem és letöröltem az éppen kicsorduló véremet.

            - Mit képzelsz magadról? Letaperolod a húgomat? –ordította a fiú, aki megütött. Ekkor vettem észre, hogy az áll velem szemben, aki ma nekem jött a folyosón.

            - A legrosszabb húzásod volt, hogy megütöttél. Kicsinállak –mondtam lassan. Azt hittem felrobbanok mérgemben.

            - Ne merj a húgom közelébe menni te seggfej! –ordította, majd megragadta a fiatal lány csuklóját és elviharoztak. Hitetlenkedve álltam pár percig, majd visszamentem a buliba. Nem hiszem el, hogy a legszerencsétlenebb lányt tudtam kiválasztani. És még csak meg sem kaptam. Három felest nyomtam le sorba egymásután. Kérnem sem kellett, máris két lány jött hozzám és kéjelegtek a képembe. Igen, erre van szükségem, hogy elfelejtsem azt az idegesítő testvérpárt. Egy jó kis édes hármas. De nehogy azt higgyék, hogy elfelejtem a mai esetet. Bosszút fogok állni, méghozzá keményen.