4. rész

Flora szemszöge

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Semmi kedvem nem volt bájcsevegni, főleg nem vele. Mivel kint sötét volt, így nem igen tudtam hova is megyünk, egészen addig, amíg meg nem álltunk Miáék hotelje előtt. Kérdőn pillantottam a partneremre, aki csak biccentett, hogy szálljak ki. Kivételesen követtem az utasítását, majd egyenesen a lifthez mentünk, onnan pedig fel a lakosztályba. Szemeim duplájára nőttek, mikor megpillantottam Luhant egy whiskys pohárral a kezében.

- Oké, mi folyik itt? –néztem felváltva kettőjükre.

- Mindjárt megtudod –ültek le engem is magukkal húzva. Pár pillanat múlva Mia jelent meg egy selyem köntösben, meggyötört arccal. Leült a velünk szembeni kanapéra, mire azonnal felpattantam és helyet foglaltam mellette.

- Elmondaná valaki végre, hogy miért gyűltünk össze? –törtem meg a csendet, majd JongIn kezdett bele a mondókába.

- Utána nyomoztunk egy kicsit ennek a Kris gyereknek és kiderült, hogy igazából a saját anyjával kavart, aki persze csak a nevelője. Örökbe fogadták, amúgy egy ágrólszakadt árva lenne.

- Ha viszonya lenne, akkor minek jött volna össze Miával? –kérdeztem.

- A nevelője zsarolta, neki pedig kellett egy kis szórakozás. Sajnos a nő rájött, ezért mindenhova követőket állított, ahova Kris is ment. Tudják, hogy te vagy az, de nyugi semmit nem tudnak veled tenni –nézett JongIn barátnőmre.

- Nem túl régóta tulajdonunkba került egy kép, amin éppen egy gálán tépik egymást. Ha fenyegetőzni kezdenének, nyilvánosságra küldöm a képet és lekerül a lepel a titkos viszonyukról –mosolyodott el Luhan.

- Köszi –biccentett Mia, mire csak mindketten bólintottak. Akármennyire is gyűlöltük egymást, szívtuk egymás vérét, a világon mindenben kiálltunk egymásért. Kiskorunk óta ismerjük egymást, ha bármelyikünkre veszély leselkedne, akkor egy négyes közbelépéssel próbáljuk tolerálni a gondokat. Ilyen szempontból ez nagyon jó, hiszen iszonyat szoros kapcsolat van négyünk között.

A fiúk elmentek én pedig megvigasztaltam Miát, majd én is haza indultam. Hosszú napom volt és nagyon elfáradtam, de otthon sem tudtam nyugovóra térni. Anya várt rám és ölni tudott volna a tekintetével.

            - Mégis merre voltál? –kérdezte kimérten.

            - Fontos dolgom akadt, de nem hiszem, hogy ennyire hiányoztam volna a túlságosan is beállított estélyeden –magyaráztam, miközben a szobám felé indultam, de megállított.

            - Még nem végeztem veled, szóval addig itt maradsz és végig hallgatsz! –emelte fel a hangját, mire megtorpantam. –Fogalmad sincs róla, mennyi embernek kellett magyarázkodnom, hogy az én neveletlen lányom hova tűnt. Szerencséd van, hogy elértem, amit akartam és tovább tudjuk fejleszteni az ügynökséget, mert ha ez nem jött volna össze, akkor már csomagolhatnál is, mert az első géppel küldenélek el egy bentlakásos iskolába.

            - Olyan képmutató vagy anya –nevettem kínomban, mire magasba emelkedett a tökéletesen szedett szemöldöke. –Mindenki előtt mutatod a nagy, erős, üzletasszonyt, aki mindent megold és nem hagyja, hogy megakadályozzák. A tökéletes anyát.  Erre itt vagyok én, a legnagyobb ellenséged, aki veszélyt jelent számodra és hogy akarsz megszabadulni tőle? Hogy elküldesz egy bentlakásos iskolába. Igazán remek anya vagy, gratulálok-tapsoltam elismerően, majd ott hagytam. Nem akarok több időt fordítani erre. Világ életében lenézett, semmibe vett, szóval ilyenkor ne próbáljon meg nekem parancsolgatni. Valahol zavar, hogy ilyen rossz a viszonyom vele, de Nathannel is így bánik. Neki kell változnia, amire aztán várhatok.

Másnap délelőtt elmentem vásárolgatni, sétálni, kikapcsolódni. Egyik kezemben táskák, amik már jelezték a tevékenységem gyümölcsét. Gyönyörű napsütötte idő volt, az utcák teli emberekkel, zajlott az élet, imádtam. Imádtam ezt a várost, ezt a helyet, ezt a légkört. Főleg New Yorknak ezt a negyedét. Ez volt a leggazdagabb, legtisztább hely a városban. Úgyis mondhatjuk, hogy ez volt New York ékszerdoboza.

Nem tudom hányadik boltból jöttem ki, de egyszer csak ahogyan a park mellett sétáltam, valaki megszólított mögülem.

            - A hercegnőm vásárolgat –mondta, mire megtorpantam. Szememet forgatva fordultam meg és találkoztam vele. Angyali mosoly játszadozott ajkain. Mivel napszemüveg volt rajtam ezért bátorkodtam végignézni rajta. Jól nézett ki, de igazából mindig remekül festett. Egy kék inget viselt, fehér nadrággal. Szőkés haja borzoltan ékeskedett és rajta is szemüveg volt, ezért gondolom most, ő is megfigyel magának. Egy nyári kis ruhát viseltem, hajam pedig hullámosan omlott vállaimra.

            - Nem vagyok a hercegnőd és van bármi hozzáfűzni valód az időeltöltésemhez?

            - Helyesbítek még nem vagy és csak annyi, hogy nincs-e kedved velem tartani egy italra?

            - Kihagynám –fordultam még és sétáltam el, de hamar mellém ért tartva a tempómat.

            - Ugyan, egy ilyen kellemes napom, biztosan jól esne –fogta meg a kezemet és álltunk meg. Gondolkoztam pár percig, majd sóhajtottam egy nagyot.

            - Legyen- egyeztem bele, ő pedig még szélesebben elmosolyodott és már vezetett is.

Luhan szemszöge

Egy közeli bárba mentünk és mindketten rendeltünk két hűsítő koktélt. Amíg napszemüveg volt rajtam alaposan megfigyelhettem a külsejét. Mindig jól nézett ki, ami most sem maradt el. Vékony, hosszú lábai kilátszódtak a nem túl hosszú ruha alól. Pánt nélküli felsője megmutatta sima vállait, lapockáit.

            - Mit kerestél erre? –kérdezte, míg egymás mellett ültünk a pultnál.

           - Dolgom volt, de megláttalak téged, és így változtak a terveim –kacsintottam, mire égnek emelte a tekintetét.

            - Komolyan nem unod már ezt?

            - Nem és bármeddig bírom csinálni. Neked kéne egy kicsit elgondolkodni ezen. Semmit nem veszítenél és utána garantálom, hogy megváltozna a véleményed.

            - Csak mert lefeküdnék veled, nem változna meg semmi –jelentette ki határozottan.

            - Dehogynem. De miért nem próbáljuk ki, ha már ennyire kételkedsz benne.

            - Nem próbálunk ki semmit és nem kételkedem, tudom.

Erre nem mondtam semmit, csak lehúztam az italomat, lecsúsztam a székről és közvetlen elé álltam. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy orrunk már szinte összeért, de végig zöldes szemeibe néztem.

- Nem fogsz a végtelenségig ellen állni. Én meg ezt tudom. Hidd el Flora, hogy megadod magad és utána más véleménnyel leszel rólam –simítottam végig a combján, majd eljöttem. Hagyom, hadd gondolkozzon el rajta. Meg fogom puhítani és utána minden meg fog változni. Ezt garantálom.

Flora szemszöge

Másnap már mentem suliba, de egész reggel nem is találkoztam Miával. Azt hittem nem jön be Kris miatt, de végül összefutottunk a belsőudvaron.

            - Végre látlak, azt hittem már nem is fogsz jönni –ültünk fel az egyik kőasztalra.

            - Nem hiányozhatok mindig és amúgy is én vagyok az erősebbik ebben a kapcsolatban, szóval nem verhet le.

            - És azt hallottam kivették a suliból vagy kiiratkozott, de a lényeg, hogy már nem jár ide –folytattam, mire megrántotta a vállát. Pár pillanat múlva viszont mosolyogva nézett rám. Szóval témát váltunk. Igen ez jellemző volt rá, egy pillanat alatt megváltoztatta a kedvét.

            - Remélem tisztában vagy vele, hogy az év egyik legnagyobb eseményére pénteken kerül sor? –nézett rám sejtelmesen. Gondolkoztam egy kicsit, de a felismerés szinte fejbe vágott.

            - A pizsamás buli –hajtottam le a fejemet.

            - Soirée, nem pizsamás buli –javított ki szigorúan. –Az kicsiknek való, most viszont emeljük a téteket –mosolygott gonoszan.

            - Ha arra gondolsz, hogy minket hívsz meg, és együtt fürdünk, aztán pedig együtt bújunk ágyba, akkor benne vagyunk –ért oda JongIn és Luhan.

            - Felejtsétek el! Fiúk nem jöhetnek, és amúgy sem engednélek be az ágyamba

            - Nem kell ágy. Ott van a tusoló, a kád, a konyhapult, a padló, a kanapé-

            - Oké, felfogtam! –szólt közbe barátnőm. –És nem! –pattant le, majd távozott engem ott hagyva, de én sem akartam tovább velük szívni a levegőt, így elindultam haza.

Mia szemszöge

            - Martha, holnapra mindenre legyen kész! Fantasztikus estét akarok –adtam le a listát a segítőmnek.

            - Igen, kisasszony. Már megrendeltem az ételeket a pizsamapartira

            - Nem pizsamaparti, hanem soirée! –néztem rá haragosan.

            - Igenis, kisasszony –hátrált, majd el is ment. Elégedetten elmosolyodtam, majd mentem is vissza a szobámba intézni a dolgokat.

            - Mit értettél ma tétemelés alatt? –kérdezte Flora a telefonba este. Az ágyamon feküdtem hason, miközben a laptopomon bogarásztam.

            - Spontán kiválasztunk egy elsőst és elhívjuk -jelentettem ki boldogan.

            - Mia, ez mire jó? –nyavalygott a vonal másik végén.

            - Először is jó buli, valakin muszáj szórakoznom egy kicsit, másodszor pedig meglátjuk, mennyire bírja a kiképzést –haraptam ajkamba.

            - Most jut eszembe, hogy nem biztos, hogy ott tudok lenni

            - Mi? –ültem fel azonnal idegesen. –Flora, nem teheted ezt! Ez a soirée-m, csak egy ilyen alkalom van egy évben, ezt nem ismételhetjük meg, ezt nem lehet elpakolni, mint egy átlagos kis csajos estét a tanulótársakkal! Itt kell lenned vagy nagyon megharagszom!

            - De Nathannek akkor lesz a bemutatója és fontos –érvelt.

            - De ez még fontosabb. Számtalanszor láttad már az öcsédet és fogd is még. Emlékezetes estét akarok és nélküled nem lesz az. Beszélek én Nathannel, csak gyere el!

            - Nem, nem beszélsz te senkivel. Rendben ott leszek –adta meg magát.

            - Ez a beszéd! Akkor már csak meg kéne beszélni, hogy ki legyen az áldozat?

            - Nem egy kisegítőt akarunk? –nevetett halkan.

            - Mellékes, hogy minek hívjuk –legyintettem.

            - Mégis mit akarsz majd csinálni?

            - Holnap mindent megtudtok, de megnyugodhatsz, emlékezetes lesz főleg a kis elsősünk részére. Végül is még sosem csináltam ilyet, de megtörhetem a hagyományt.

            - És van már ötleted, hogy ki lesz az?

            - Most hogy belegondolok, van. Igen, meg van az emberünk, holnap le is szervezem. Nagyszerű estének nézünk elébe –mosolyodtam el gonoszkásan, majd letettem a telefont.