3. rész

Luhan szemszöge

Egész este Florát figyeltem. Sok fiú szólította le, de szinte mindegyiket lekoptatta, aminek végül is örültem, hiszen nem hagyom, hogy más kaparintsa meg előlem. Több óra eltelt, mire ismét mellettem termett JongIn.

            - Te meg hol voltál? –néztem rá. Ekkor vettem észre, hogy felrepedt a szája, szemei villámokat szórtak és ölni tudott volna a tekintetével- Mi történt?

            - Az új srác behúzott egyet –mormogott magában, mire hatalmas nevetésben törtem ki.

            - Ezt nem mondod komolyan? JongIn, ne hagyd már, hogy egy olyan ágról szakadt senki felhúzzon! Amúgy mit csináltál?

            - Rámásztam a húgára, ez meg leütött. És még csak meg sem kaptam –húzta le a pohár egész tartalmát.- De kaptam kárpótlást –mosolyodott el féloldalasan.

            - Ezt meg hogy érted? –nevettem.

            - Egy kis édeshármas mindent megold –dőlt hátra elégedetten és nekitámasztotta könyökét a pultnak.

Már javában a hajnali órákat nyomtuk, mikor elköszöntem a többiektől és elindultam vissza a hotelba. Ahogy sétáltam kifelé, elkaptam egy beszélgetést. Flora volt az és éppen telefonált.

            - Nem, menj haza! Nem érdekel anya, miattam tedd meg, mert engem érdekel is a biztonságod….Holnap vizsgád van, kérlek!...Rendben Nathan, szeretlek –tette le, miközben mögé sétáltam.

            - A hercegnőnek gondjai vannak? –suttogom a fülébe, mire azonnal megfordult.

            - Ne foglalkozz velem! –utasított, majd az utcát kémlelte szabad taxi után.

            - Tudod, bárhova elvihetlek. Sőt, a gyönyör országa nagyon is közel van –araszoltam közelebb felé, míg teljesen előtte meg nem álltam. Két ujjamat végighúztam alkarján, mire megremegett. 

            - Kezd nagyon elegem lenni belőletek. Nem kell a segítséged és te sem kellesz! Ezt megértetted? –nézett rám felháborodva.

            - Tudom, minden erőddel azon vagy, hogy eltávolíts magadtól, de hidd el, el fog jönni az a nap, amikor az én nevemet nyögöd majd az ágyamban. Alig várom azt a pillanatot és minden percét ki fogom élvezni –búgtam szinte a szájába, mire elakadt a lélegzete.

            - Te pedig jól vésd az eszedbe! Soha nem nyúlnék hozzád és álmaidban úgy fantáziálsz, ahogy akarod, de soha semmi nem lesz kettőnk között! Most pedig, további jó estét –fejtette ki határozottan, majd bepattant a kocsiba és elviharzott. Beharaptam alsó ajkamat és csak néztem távolodó irányába. Dehogynem kicsim, te az enyém leszel.

Flora szemszöge

Másnap reggel a szokásokhoz híven villásreggelire voltunk hivatalosak. Anya, Nathan és én is elmentünk, emellett szinte minden barátom jelen volt. Ugyanis a legtöbb szülő ügyfél volt vagy régi jó barátok.

Mire odaértünk már mindenki ott volt és egyből Miához mentem.

            - Hol van Kris? –kérdeztem, mivel sehol sem láttam a teremben.

            - Fogalmam sincs. Nem tudom elérni és nem hívott –szomorodott el. Megsimogattam a karját és elvettünk az egyik tálcáról, amit a pincérek tartottak, egy pohár narancslevet.

Minden jól telt, kellemesen megreggeliztünk, beszéltünk üzletről, bemutattak fontos embereknek. Sokszor elkaptam Luhan méregető pillantását, de nem foglalkoztam vele. Csak az idejét vesztegeti.

Mia szemszöge

Háromszor hívtam, hagytam két üzenetet, de egyikre sem válaszol. Kezdtem ideges lenni. Flora valamennyire lenyugtatott, így könnyebben ment, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejteném.

Másnap a suliban, ebédszünetben szokásosan a párkányon ültünk és ettünk. Megbeszéltük a hétvégei terveket, kibeszéltünk néhány lányt. Ott hagytam őket és elindultam a szekrényem felé, mikor meghallottam egy beszélgetést, ezért fülelni kezdtem.

            - Nem ismerek még sok mindenkit, de van egy valaki, akin megakadt a szemem. Olyan magas és szőke.

            - Csak nem Krisről beszélsz? Ő Mia barátja –hallottam meg egy vészjósló hangot.

            - Kié?

            - Az enyém –léptem ki a sarok mögül és néztem a két elsős lányra. Az egyik az volt, aki visszautasította a felkérésemet.

            - M-mia –remegett meg a másik, majd szúrósan ránéztem, mire azonnal elrohant.

            - Szóval neked bejön a barátom? –kértem számon.

            - Én nem úgy értettem –szabadkozott azonnal, de nem hagytam, hogy bármit is mondjon.

            - Egyből gondoltam. De szögezzünk le valamit, amit soha ne felejts el! Ha hozzá mersz érni vagy kacérkodni vagy flörtölgetni, akkor tönkre teszlek! És az nem fog tetszeni!

Nagy szemekkel nézett rám, köpni-nyelni nem tudott. Elégedetten elmosolyodtam, majd ott hagytam. Senki nem kezdhet ki velem, főleg nem egy ilyen elsős.

A következő nap reggelén szokásosan a párkányon ücsörögtünk Florával, mikor négy nem kívánt személy jelent meg előttünk.

            - Hogy van a két kedvenc lánykánk? –karolta át a vállamat JongIn, Luhan pedig barátnőm mellé ült, míg a két pincsijük előttünk díszelgett.

            - Eddig jól –löktem le a kezét magáról.

            - Ugyan, csak nem Kris miatt vagy ilyen morcos? –nézett rám sunyi tekintetével.

            - Mit akarsz ezzel mondani?

            - Napok óta nem láttad és nem éred el. Egy harmadik személy a tökéletes kapcsolatban – mosolygott BaekHyun. Zavartan néztem rá, majd JongInra és végül barátnőmre.

            - Ő nem csalt meg engem! –álltam fel sértetten és elviharoztam onnan. Lerohantam a lépcsőn és azonnal bevágódtam egy taxiba. Harcoltam a könnyeimmel, míg Kris háza felé tartottam.

Flora szemszöge

            - Mia! –kiáltottam utána, de persze semmit nem értem el vele.- Ez meg mire volt jó? Mindent el akartok rontani? –néztem le rájuk, mire ők is felálltak.

            - Csak az igazat mondjuk –sóhajtott a legnagyobb nőcsábász közülük.

            - Gondolod van olyan dolog, amiről én nem tudnék? –emelte fel szemöldökét Baek.

            - Borzalmasak vagytok. Hagyjatok minket békén és foglalkozzatok magatokkal! –vettem fel a táskámat és már mentem is. Próbáltam elérni Miát, de csak a hangpostát hallhattam mind a négy alkalomkor.

Teljesen beletemetkeztem a telefonomba, ezért nem vettem észre, hogy nekimegyek valakinek. Fejemmel lefejeltem a mellkasát és a mobilom kiesett a kezemből.

            - Ne haragudj, nem figyeltem! –mondta a fiú, majd tekintete találkozott az enyémmel. Sötét szemei voltak, sötét hajjal mégis lágy tekintet. Magas volt és látszólag izmos, bár az egyenruha alatt ezt nehezen lehetett megállapítani.

            - Semmi baj én sem figyeltem –vettem fel az elejtett tulajdonomat mosolyogva.

            - Huang ZiTao vagyok, most költöztünk ide –nyújtott kezet, amit készségesen fogadtam el.

            - Flora Rhodes, nagyon örülök –ráztam meg a felém tartott testrészét. Kínos csend állt be, mivel nagy szemekkel meredt rám csendben. Zavartan néztem körbe és hajtottam le a fejemet- Nekem most mennem kell, de örülök, hogy találkoztunk és üdv itt nálunk! –mosolyogtam, majd elsétáltam. Érdekes fiúnak tűnik, bár nagyon szép szemei vannak. 

Gyorsan hazaértem, ahol anyám már várt is rám.

            - Remélem semmi dolgod nincsen ma este, mivel egy nagyon fontos vacsorára vagyunk hivatalosak –közli egy pohár bort tartva.

            - És ha azt mondom, van? –néztem egyenesen a szemébe.

            - Akkor én meg azt válaszolom, hogy nem érdekel. Velem kell jönnöd, mivel ez rendkívül fontos a cégnek és nekem is. Fontos emberek lesznek ott, akikkel meg kell ismerkedned, szóval most menj, tusolj le és próbálja meg valami elfogadhatóbb külsőt varázsolni magadra, mint ez! –mutatott végig rajtam fintorogva. Egy kedvesnek nem mondható mosolyt küldtem felé, majd elviharoztam a szobámba.

Pár óra alatt el is készültem és remélem anya ezzel már meg lesz elégedve. Nathan is velünk jön, ami legalább egy kis támasz számomra.

            - Utálom az ilyen helyeket –morogja miközben unalmasan sétálgatunk a hatalmas teremben.

            - Nem vagy egyedül –nézek rá, de ekkor anya jön oda hozzánk.

            - Kérlek erőltessetek magatokra egy mosolyt. Jó benyomást kell keltenünk vagy különben iszonyat értékes szponzorokat veszít a cég. És Flora, ma próbáld meg távol tartani az arrogáns viselkedésedet!

            - Igyekszem –húzódott fel a szám sarka, de rögtön le is konyult, mikor két újabb alak jelent meg a körünkben.

            - Micsoda meglepetés látni titeket - üdvözölt minket az idősebbik, míg a fia elégedetten nézett végig rajtam.

            - SunHo, mennyire örülök –adott két puszit anya a férfi arcára- JongIn, remekül nézel ki –fordult a fiatalabbikhoz.

            - Ön is elbűvölő ma Mrs. Rhodes –csókolt kezet anyámnak, majd rám mosolygott. Csak megforgattam a szememet és szerencsére a telefonom kimentett a helyzetből.

Egy szó nélkül mentem ki a folyosóra, hogy felvegyem. Mia volt az.

            - Végre hallok felőled, jól vagy? –kérdeztem azonnal.

            - Sz-szakítottam Krisszel –sírta a szavakat. Egy percre megfagytam, majd szerencsére gyorsan kapcsolt az agyam.

            - Úristen, hol vagy? Odamenjek? Vagy mi történt?

            - Megcsalt a seggfej, nem is egy lánnyal. Tönkre fogom tenni. Szükségem van rád, gyere ide!

            - Éppen egy estélyen vagyunk és-

            - Flora ki vagyok! Kell egy támasz! –vágott közbe.

            - Indulok –tettem le, majd szétnéztem. Tekintetem találkozott anyáméval, aki szigorúan nézett rám, de én csak biccentettem egyet és elindultam a lépcsőn. Most biztosan fortyog magában, de kicsit sem tud érdekelni az estélye.

Kikértem a kabátomat és már az utcán voltam. Persze ilyenkor egy taxi sem jár erre. Gyorsan hívtam egy kocsit a szállodából és addig vártam. Szerencsére hamar meg is érkezett, de ekkor egy kéz ragadta meg az enyémet.

            - Csak nem igazunk lett? –kérdezte rezzenéstelen arccal.

            - Szemét. Tudtatok róla, minek kellett mindent összekavarnotok? –téptem ki csuklómat a szorításából. Kinyitotta az ajtót és betuszkolt rajta, majd gyorsan beült mellém.

            - Ezt majd négyesben megbeszéljük –nézett rám égető szemeivel.

            - Négyesben?