27. rész

Mia szemszöge

Hallottam a kérdéseiket, amiket felém intéztek, de az agyamig nem jutottak el, csak egyetlen egy szócska. Terhes. Hogy lennék terhes? Dehogy vagyok az.

Megmerevedve néztem az előttem álló két fiúra, akik szintén ledermedve bámultak rám. Nagyot nyelve pillantottak egymásra, de utána csak rajtam álltak meg szemeikkel.

            - Már hogy lennék terhes? –bukott ki belőlem.

            - Hát az alátámasztások eléggé meggyőzőek és mostanában mindig a mosdóba rohangálsz, a kedved pillanatok alatt megváltozik és hát Luhannal és JongInnal is lefeküdtél –mondta kissé lenézően HwaYoung.

            - Mi ez a hangnem? Semmi jogotok nincs kérdőre vonni engem és inkább azt kéne kiderítenetek, hogy kiküldte el mindenkinek az SMS-t –meredtem rájuk mérgesen.

            - Minek? Ki tudja még hány fiúval hemperegtél. Hosszú lehet a lista –hányták a szememre, majd elvonultak. Ledöbbentem a viselkedésükön, de nem hagyom ennyiben. Senki nem bánhat így velem, meg fogják kapni a magukét.

Visszafordultam a fiúkhoz, akik még mindig savanyú képpel bámultak rám.

            - Nem vagyok terhes –jelentettem ki határozottan.

            - Hogy vagy ennyire biztos benne? –kérdezte Luhan.

            - Ugyan már, mi védekeztünk –vágta rá azonnal JongIn.

            - Mindkettőtökkel védekeztünk –javítottam ki. –Semmi esély sincs arra, hogy terhes lennék.

            - Akkor megmagyaráznád ezeket az állításokat? –billentette oldalra a fejét a szőkeség.

            - Tényleg, miért rohansz mindig a mosdóba? Rosszul vagy? –folytatta a barátja.

            - Nem hihettek ezeknek –akadtam ki.

            - Nem is hiszünk, de láttuk a saját szemünkkel.

            - Mit akartok, mit csináljak?

            - Egy tesztet –vágta rá természetesen Luhan. –Egy tesztbe nem halsz bele és legalább mindhárman biztosan megtudnánk, hogy nem vagy terhes.

            - De nem vagyok. Ha nagyon akarjátok, akkor megcsinálom, ha már nekem nem hisztek –hagytam ott őket és szálltam be a kocsiba. Már csak ez hiányzott. Kíváncsi vagyok ki terjesztette a pletykát, de az biztos, hogy nem ússza meg szárazon.

Flora szemszöge

Anya az utat szervezi egyfolytában, Nathan próbál felkészülni arra, hogy pár hetet Sehun nélkül kell töltenie, bár már hallottam, ahogyan azt beszélik, hogy testvérem szerelme utánunk jön majd pár napra. Én csak intézgetem a dolgaimat az utazás előtt, próbálok nem idegeskedni, végre pihenni szeretnék. Ebbe a gondolatomba rondított bele egy SMS, ami végleg betett nekem. Azt sem tudtam minek vagy inkább kinek higgyek. Egyet tehettem, így azonnal Miához indultam. Tisztán, őszintén az ő szájából akarom hallani, hogy nem igaz, amit a többiek pletykálnak. Mivel nem csak őt érinti ez az ügy, így szóltam a fiúknak is, hogy végre tisztázzuk ezt a dolgot.

Mire felértem barátnőmék lakására, már mind ott voltak. Mind felém néztek, ahogy közeledtem feléjük.

            - Flora, mi volt ilyen sürgős? –kezdte a másik lány tag, de közbeszóltam.

            - Nem gondoljátok, hogy meg kéne magyaráznotok valamit? –tettem kezeimet keresztbe a mellkasom előtt.

            - Szóval láttad –hajtotta le fejét Luhan.

            - Flora, az a pletyka kamu, de hiszen te is tudod, hogy ezeknek a híreknek a 90%-a nem igaz –jött közelebb hozzám.

            - Tőletek akarom hallani és látni akarom –maradtam határozott.

            - Hogy mi? –döbbent le. Belenyúltam a táskámba és egy kis tárgyat vettem elő, majd felé nyújtottam. –Azt akarod, hogy csináljak meg egy tesztet?

            - Ha nem kell semmitől sem félned, akkor nem lehet ellenedre, hogy megcsináld.

            - De te nem nekem hiszel, hanem inkább egy modern műszernek?

            - Én tudom, hogy védekeztünk és hogy Mia nem terhes, de nekünk is megígérted, hogy megcsinálod. Jobb lenne hamarabb túlesni rajta –lépett előre JongIn. Jól esett, hogy mellettem volt. Mia tekintete csak úgy cikázott hármunk között, majd egy hatalmas sóhaj után sarkon fordult és távozott. Síri csend lett a nappaliban, de mind felvonultunk barátunk szobájába, hogy nehogy bárki is meghalljon valamit.

Türelmetlenül vártunk, hogy feltűnjön Mia. Magamban imádkoztam, hogy ne legyen terhes, de szerintem a két fiú is így volt vele. Nem is tudom, mit tennék, ha mégis az lenne. Melyik fiú lenne az apja?

            - Mindketten védekeztünk –szólalt meg Luhan.

            - Bármikor felvetődhet valami hiba. És ha egyszer részegen véletlenül nem tettétek meg? –néztem rá.

            - Nem feküdtünk le ennyiszer és mindig használtunk gumit.

            - Ettől most nem lettem boldogabb –nem tudtuk folytatni a kis beszélgetésünket, ugyanis Mia lépett ki a fürdőből.

            - Várni kell pár percet, míg kimutatja az eredményt –mondta, majd leült az ágya szélére, velünk szembe.

            - Remélem, ez nem ront azért a helyzeten –mondta bizonytalanul JongIn.

            - Ezután, nem hiszem, hogy lehetne még jobban rontani a dolgon –válaszoltam őszintén. Kicsit megfagyott a levegő a szobában, de ekkor Mia pillantott rá a piciny tárgyra, ami majdnem kiesett a kezéből.

            - Ez nem lehet igaz –lehelte erőtlenül. Senki nem mert megszólalni, sem megmozdulni. Végül én léptem és néztem meg az eredményt. Terhes.

Hitetlenkedve néztem rá, majd a fiúkra, akiken látszott, hogy még nem jutott el a tudatukig a hír. Mia terhes. Méghozzá a gyerek apja vagy Luhan vagy JongIn. Nem is tudom melyik lenne a jobb, mindkettő szörnyű.

            - Én ezt már nem bírom tovább elviselni –vettem fel a táskámat, de Mia megragadta a csuklómat.

            - Flora, ne menj el! Biztos rossz a teszt, de kérlek, ne menj el! Szükségem van rád –hadarta őszintén.

            - Nem szeretnélek magadra hagyni, de ezt már nem bírom felfogni. Ennyi elég volt. Kicsit muszáj lesz kiszakadnom ebből a környezetből és rendbe rakni a dolgokat. Nem várhatjátok el, hogy mosolyogva fogadjam a hírt, hogy terhes vagy valamelyik barátunktól főleg úgy, hogy az egyik akkor a barátom volt –néztem Luhanra, aki csak bűnbánóan meredt rám. –Szeretném, ha egy ideig távol lennék tőletek, nem beszélnénk, csak hagyjuk egymást békén. Jobb, ha most megyek –sétáltam ki lassan az ajtón, majd egyenesen a liftig és ki az utcára.

Mia szemszöge

Miután Flora elhagyta a szobát erőtlenül huppantam vissza az ágyra. Úgy érzem a barátságunknak most lett vége.

            - Szóval terhes vagy –szólalt meg először JongIn.

            - Még nem lehetünk biztosak. Szerintem menj el egy nőgyógyászhoz először –folytatta Luhan.

            - El is fogok és remélem, a teszt csak téved –hajtottam le a fejemet.

            - És mi van, ha nem? Erre is fel kell készülnünk –vágott közbe a barna hajú herceg.

            - D-de ami fontosabb lenne és szerintem ami lényegesebb, hogy ki az apja? –tette fel a kérdést a szép szemű. Azt a kérdést, amire mindenki tudni szerette volna a választ, és amitől valahol mindannyian féltünk.

Kínzó, őrjítő csend vette át az uralmat a szobámban. Tekintetem a két fiú között cikázott, ők viszont engem néztek. Na igen, ki az apa? Mivel mindkettőjükkel lefeküdtem, így mindketten esélyesek.

            - Mindig védekeztünk –böktem ki az egyetlen dolgot, amit tudtam. Ebbe az egy szálba kapaszkodhattam.

            - Mi van, ha elszakadt vagy kilyukadt? Az óvszer sem nyújt 100%-os védelmet –folytatta logikusan Luhan.

            - Ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, lehet, hogy nem is vagy terhes –nézett rám JongIn. –Holnap elmész egy orvoshoz és majd minden kiderül –rántotta meg a vállát.

            - Hogy veheted ennyire félvállról? Lehet, hogy te vagy az apja –fordult felé a szőkeség.

            - Nem veszem félvállról, de minek idegeskedjek, ha még az sem biztos, hogy terhes. Mellesleg megtartanád a gyereket? –pillantott rám. Ezzel a kérdéssel még jobban a padlóra lettem küldve.

            - Szerinted elvetetném? –kérdeztem vissza.

            - Most lettél 18, itt van előtted az élet és egy gyerek mindent tönkretenne. Minek tartanád meg?

            - Te nem vagy normális. Ez egy ugyanolyan emberi élet, mint bárki másé még akkor is, ha a legrosszabbkor jött, de nem ölném meg, mielőtt még sem született volna –oktattam ki. –Most pedig jobb lenne, ha mindketten elmennétek. Egyedül akarok lenni és látszólag ez titeket is felkavart. Majd hívlak titeket, ha voltam orvosnál –álltam fel közben és sétáltam a kis éjjeliszekrényemhez. Elkezdtem az ékszereimet pakolni rá, de éreztem a tekinteteiket magamon.

            - Hívj, ha van bármi. Szia –mondta halkan Luhan, majd hallottam, ahogyan távozik a szobámból, később pedig JongIn is elment egy szó nélkül. Könnyes szemmel ültem az ágyam szélére. Nem bírtam feldolgozni ezeket. Remegő kezekkel fogtam meg a hasamat, mintha lenne ott valami, de szinte teljes mértékben biztos voltam, hogy nem vagyok terhes és a teszt csak tévedett. Amúgy sem lehet bízni ezekben az eszközökben. A legbiztosabb, ha elmegyek egy orvoshoz.

Szóltam a szobalányomnak, hogy készítsen nekem egy kis nyugtató teát, közben pedig kértem egy időpontot a nőgyógyászomnál holnapra. Miután megittam a forró italt, megpróbáltam aludni egy keveset, de nagyon nehezen ment. Túl sok gondolat cikázott a fejemben. 

Másnap délelőtt nem mentem iskolába, hanem reggel egyből az orvosomhoz indultam. Türelmetlenül ücsörögtem a váróban, mikor egy nővér jött oda és hívott be. Bent leültem egy székbe, ami a doktor asztalával szemben volt. Magán klinikán voltam, de mindig is idejártunk. A legjobb szakemberek dolgoznak itt, így teljes mértékben megbíztam a tudásukban. Megcsinálták a vizsgálatot, így csak várnom kellett egy kis időt, amíg megérkeznek az eredmények. Idegölő percek teltek el, ujjaimat markolásztam és ajkaimat rágcsáltam idegességemben. Csak legyek túl ezen.

            - Miss Trachtenberg, itt volnának a vizsgálat eredményei –kezdett el nézegetni egy dossziét, míg várakozva néztem rá.

            - És mi derült ki? –kérdeztem rá feszülten, mivel percekig nem szólalt meg.

            - A sejtésem bevált, mivel Ön nem terhes.