24. rész

Luhan szemszöge

Szinte semmit sem aludtam az éjjel. Folyton Florán járt az eszem, és hogy hogyan fogom megbékíteni. Ma lesz Sylviának a bemutatója, talán ott beszélhetek majd vele. Viszont két nap és szünet van, nehezebben fogok vele találkozni, de remélem azért látni fogom.

Aznap reggel a suliban egyfolytában Florát kerestem, de sehol nem láttam. Már lement az első két óránk, de egyiken sem volt ott. Aztán futottam össze barátommal, aki a történtekhez képest túlzottan boldog volt. Bár őt nem érintette annyira az ügy, mint minket.

            - JongIn, nem láttad Florát? Sehol sem találom –néztem szét, miközben hozzábeszéltem.

            - Ma nem fog iskolába jönni –válaszolta nyugodtan, mire felhúzott szemöldökkel bámultam rá.

            - Miért nem? És ezt te honnan tudod?

            - A tegnapi után szerintem nem meglepő, hogy kihagy egy napot és tegnap vele voltam –rántotta meg a vállát.

            - Hogy érted, hogy vele voltál? Mit csináltatok? –váltam kissé idegessé.

            - Találkoztam vele, maga alatt volt, aztán elvittem egy bárba, berúgtunk és nálam kötöttünk ki –mesélte el nagy vonalakban, de az utolsó pontnál megfeszültem.

            - Mit értesz az alatt, hogy nálad kötöttetek ki? Mondd, hogy nem történt semmi!

            - Mi lenne, ha történt volna valami? Te lefeküdtél a legjobb barátnőjével, miközben vele voltál.

            - Csak mondd, hogy nem történt semmi köztetek! –hadartam ingerülten. Szinte remegtem az idegtől.

            - Hát akármennyire is szeretnéd, hogy ezt mondjam, nem lehet. Ugyanis lefeküdtünk, bár a részletekre nem teljesen emlékszem, viszont biztosan jó lehetett, de ezt neked nem hiszem, hogy be kéne mutatnom –mosolyodott el. Teljesen lefagytam, ez nem történhetett meg. Az agyamat ellepte a szürke köd, csak dühöt éreztem és már lendült is a kezem, amivel hatalmasat húztam be JongIn arcába, így az az ellentétes irányba mozdult el.

            - Hogy tehetted te szemét? –ragadtam meg az inge gallérját erősen.

            - Most meg mi bajod van? Ne csináld, mintha te szent lennél! Magadnak köszönheted a helyzetet és tudtommal már nem vagytok együtt, így nincs beleszólásod, hogy kivel fekszik le.

            - A barátom vagy erre rögtön rámászol, ahogy mi összeveszünk? Ezt nagyon meg fogod bánni –sziszegtem a képébe.

            - Ugyan Luhan, nem tehetsz ellenem semmit. Nem fogom visszautasítani Florát, ha ő hozzám jön.

            - Egy féreg vagy JongIn. Tönkre foglak tenni –löktem el és már viharoztam is ki az épületből. Ennél rosszabb nem is lehetne.

JongIn szemszöge

Sikeresen is jól indult a délelőttöm. Tudtam, hogy lesz egy ilyen beszélgetés Luhan és köztem, de azért valamivel jobbra vártam. Nem tagadom, fájt, ahol megütött. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyet húz be nekem.

Mikor végeztem a gimiben, tettem egy kis kitérőt és nem hazaindultam el, hanem egy fontos személyhez. Mikor a lift kinyílt a megfelelő lakosztálynál már otthonosan lépkedtem be. Pont ekkor sétált le a lépcsőn a keresett személyem.

            - Szép napot szépség, csak nem most keltél fel? –mosolyogtam rá elbűvölően, míg a konyhapulthoz sétált selyem köntösében és beleivott egy bögre kávéba.

            - Nem a legjobb ötlet volt tegnap szétcsapni magunkat –sóhajtott fáradtan.

            - És ami utána történt? Az jó ötlet volt? –kérdeztem rá és emeltem fel a szemöldökömet. Kicsit megdöbbenve nézett fel rám, majd elemelte szájától a fehér csészét.

            - Akkor most tisztázzuk a dolgot. Részegek voltunk, én lelkileg a nullán álltam, ki voltam szolgáltatva neked. Nem tagadom le, hogy megtettük, mert már nem lehet visszacsinálni, de többet nem fog előfordulni –magyarázta el, mire csak féloldalasan elmosolyodtam és közelebb hajoltam hozzá.

            - Majd meglátjuk –suttogtam közel szép arcához. Mielőtt eljöttem volna még egy hosszú puszit nyomtam a homlokára, végigsimítottam a haján, majd távoztam. Most lesz ideje gondolkodni pár dolgon.

Flora szemszöge

JongIn váratlan látogatása után elkészültem, lementem a garázsba, ugyanis még el kellett hoznom a ruhámat a bemutatóra. Megálltam az üzlet előtt, aminek a tetején egy kiállító terem volt. Anyának egy közeli tervezőismerőse tartotta itt a legkülönlegesebb ruháit. Egyet már korábban félreraktak nekem, ami tökéletes lesz a ma esti eseményre. Ismerősként fogadtak, így egyből az emeletre mentem.

            - Flora, már vártalak –köszöntött GeuRin, aki itt volt segéd.

            - Azt mondták a ruha már készen van és azért jöttem –mondtam, míg bentebb mentünk.

            - Igen, máris hozom –tűnt el a fiatal lány az állványok között. Hamarosan egy nagy ruhazsákkal tért vissza, amit felakasztott egy fogasra és kicipzározta a takaró tényezőt, hogy jobban szemügyre vehessem a rám szabott darabot. Egy éj fekete ruha tűnt fel előttem, amin régies stílusú, aranyszínű minták díszelegtek. A combom közepéig ért az anyag, az ujja pedig egészen a könyökömig. Nem volt az a tipikus testhez simuló fajta, de nem is állt el. Pont tökéletes. Nagyon tetszett és már láttam magam előtt, ahogyan ebben jelenek meg a bemutatón.

            - Gyönyörű, köszönöm –mosolyogtam GeuRin-re, elköszöntem tőle és már sétáltam is ki az épületből. Ahogy a kocsim felé haladtam, éppen egy SMS-t írtam anyának, mikor valaki megszólított a hátam mögött.

            - Flora, beszélhetnénk? –kérdezte félénken. Mikor szembefordultam vele egy meggyötört Miát láttam.

            - Mit keresel itt? És nem hiszem, hogy bármiről is lenne beszélnivalónk.

            - Hiányzol Flora és sajnálom. Nem akarlak elveszíteni, hiszen tizennyolc éve ismerjük egymást és barátunk vagyunk. Ne így legyen vége –ecsetelte halkan.

            - Nem tudom megbocsájtani neked, amit tettél. Csak gondold bele magadat az én helyzetembe. Te mit éreznél? –néztem rá kíváncsian, mire csak kissé megrázta a fejét.

            - Tudom, hogy mérges vagy-

            - Nem vagyok mérges –szóltam közbe. – Már semmit sem tudok gondolni rólatok és nem is akarok.

            - És a bemutató? Egyet sem hagytunk még ki és nem lenne jó így ott lenni, ha egymáshoz sem szólunk.

            - Ezzel nem kell foglalkoznod, ugyanis egyedül megyek. Nem vagy rajta a vendéglistán és nem is látunk szívesen a kifutó közelében –világosítottam fel, majd egy szó nélkül hagytam ott és mentem tovább. Beültem a kocsimba és gyorsan elhajtottam, de nem messze egy lámpánál meg kellett állnom. Hatalmasat fújtatva dőltem hátra az ülésben és túrtam a hajam közé. Ez nehezebb, mint gondoltam, de nem gyengülhetek el. Vesztünk már össze, de ez messze felülmúlja mindegyiket.

Délután hatalmas tömeg lepte el az egész helyet. Kígyózó sor, luxus autók hada, fotósok, tervezők, modellek és gazdag, előkelő emberek. Ez a közeg nagyon közel állt hozzám, otthon éreztem magam.

Kicsit korábban érkeztem és a hátsó bejáraton kísértek be a színfalak mögé. Már hatalmas volt a káosz, a felfordulás. Mindenki rohangált, igazgatták a ruhákat, csinálták a sminkeket, a hajakat. A nagy zűrzavar közepén pillantottam meg anyát, ahogyan a statisztákkal kiabál és a segédjének utasítja a parancsokat, hogy melyik modellén kell még igazítani.

            - Drágám, végre itt vagy –ölelt gyorsan magához, ahogy meglátott.

            - Siettem, de minden rendben?

            - Ez nagyon fontos bemutató. Ma derül ki, hogy melyik céghez szerződök le tavaszra ezzel a kollekciómmal –tette vissza magára a szemüvegét.

            - Anya veled bárki leszerződtetne. Te öltözteted az egész koreai negyedet, sőt nagyjából egész New Yorkot –mosolyogtam rá biztatóan.

            - Igen, de a szünetben Párizsban leszek, onnan nem tudom úgy irányítani a dolgokat és nem mindegy, hogy két üzlet reklámozza a ruháimat vagy ötezer. Amanda, ezeket az öveket még rájuk kell adni. Öt perc és kezdés emberek! –viharzott tovább. Megpróbáltam segíteni, amiben tudtam, szerencsére anyától jó kis divatérzéket örököltem.

Pár perc múlva már a kifutót csodálhattam. Büszke voltam anyára, a ruhák egyszerűen gyönyörűek voltak. Nagyon fura érzés fogott el. Aztán rájöttem, hogy mi hiányzik. Mia. Akármennyire utáltam jelen pillanatban, de még egy bemutatón sem voltam egyedül. És hiányzott, hogy itt legyen. Nem, nem gyengülhetek el. Nélküle is remekül érzem magam és tökéletesen fogok boldogulni.

Úgy egy óra múlva már a bemutató utáni after bulin voltam. Sok híres tervező, remek emberek és végre jól éreztem magam. Felszabadultan koccintottam mindenkivel, táncoltam, beszélgettem fontos ügyfelekkel, mikor észrevettem végre anyát.

            - Gratulálok, nagyszerű volt az este –öleltem meg és pusziltam meg az arcát.

            - Köszönöm ez sokat jelent nekem –most már sokkal nyugodtabb volt a hangja.

            - Elnézést a zavarásért, de beszélni szeretnék Sylvia Rhodes-cal –jött oda egy jól öltözött férfi. Illedelmesen elköszöntem és hagytam, hadd intézzék a kollekció dolgait. Elmentem egy újabb italért, majd ahogy sétálgattam egy fotós sietett oda hozzám.

            - Elnézést Miss Rhodes, de csinálhatnánk pár képet? –kérdezte a fiatal fiú, mire csak mosolyogva bólintottam és már készültek is a fotók. Sokszor fotóztak már újságoknak, de itt még soha. Boldogan pózoltam a fotósnak, aki egyből távozott is utána.

Mikor megfordultam, hogy visszamenjek a klubba, egy nem várt személlyel találtam szemben magam.

            - Te meg mit keresel itt? –lepődtem meg.

            - Gondoltam benézek és hadd mondjam meg, gyönyörű vagy –nézett végig rajtam feltűnően.

            - Ne csináld ezt! Mondtam, hogy a múltkori nem fog újra megtörténni –tettem keresztbe karjaimat.

            - Ezzel csak magadat hitegeted. De mondd, hogy nem volt jó, hogy nem élvezted –sétált közelebb és simított végig az arcomon. Elakadt a szavam egy pillanatra, de gyorsan észhez tértem.

            - Ne is próbálkozz a csábítással, mert nem fog sikerülni. Igaz már nem vagyok együtt Luhannal, de ez nem jelenti, hogy szeretők leszünk –jelentettem ki.

            - Feszült vagy és tudom, hogy akarod. Csak egyszer engedd meg és utána nem ellenkeznél. Hidd el, hogy jobban éreznéd magad! –hajolt közelebb. Fogalmam sincs, hogy miért tettem, de átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Egyből viszonozta is, majd kivette a kezemből a poharat, lerakta a pultra és közelebb húzott magához. Lehet, hogy megbánom ezt a tettemet, de igaza van. Szükségem van rá és erre JongIn tökéletesen megfelel.