25. rész

Mia szemszöge

A hétvégét túléltem és nagyon remélem, hogy ez a hét jobban fog végződni. Ez a négy nap van még hátra és kezdődik a téli szünet. Valamit kezdenem kéne a Flora üggyel is, különben így fejezzük be ezt az évet, amit egyáltalán nem akarom.

Idegesen sétálgattam fel-le az egyik folyosón, miközben az ikrek ültek az ablakban és engem vizslattak.

            - Ma sem jön be Flora? –kérdezte HwaYoung.

            - De, be fog jönni –vágtam rá gorombán, mire megszeppenve bújtak a telefonjuk mögé. El sem tudom mondani, mennyire rosszul esett, hogy nélkülem ment el a bemutatóra. Ilyen még soha sem történt.

            - Még mindig semmi nyoma? –jött oda Luhan. Valamivel jobban nézett ki, de még lehetett látni rajta a fájdalmat.

            - Nem, de bármikor feltűnhet –néztem rá.

            - Az meglehet, de sajnos nem élőben –szólalt meg HyoYoung halkan, mire mindenki értelmetlenül nézett rá. Mivel nem szólalt meg, így idegesen kaptam ki kezéből a készüléket. Az oldalt nézegette, ahol minden Florával volt tele. A bemutató, a buli, híres emberek, ezt nem hiszem el. Az életem egy katasztrófa.

Luhannal együtt néztük a képernyőt, de egyikőnk sem szólalt meg. Ekkor sétált el mellettünk egy srác, aki a mai New York Times lapját olvasta. Barátom kivette a kezéből és a főcímlapot néztük meg először, amin Flora fotója díszelgett. A cikkhez lapoztunk és további képeket láttunk meg emellett egy kisebb tájékoztató szöveget is bemutató estéjéről.

            - Ez meg hogy történhetett meg? –kérdeztem tagoltan és visszadobtam a fiúhoz az újságot.

            - Csak nem idegesít, hogy a legjobb barátnőd nélküled még jobban szórakozik? –tűnt fel előttünk JongIn mosolygós arca.

            - Nem, egyáltalán nem. De te miért törődsz ennyit vele? –tettem keresztbe a karjaimat.

            - Most mondjam, hogy élvezem Flora társaságát –válaszolta könnyedén.

            - A szemét arcod mostanában túl sokat mutatkozik –lépett mellém Luhan dühösen.

            - Megint a szent beszéd. Szerintem mindketten eléggé bűnösek vagyunk az ügyben. És mielőtt folytatnád a kioktatást, gondolj vissza arra, hogy most azért haragszol rám, amit te is ugyanúgy elkövettél –mutatott rá a lényegre.

            - De én akkor még együtt voltam Florával, mikor lefeküdtetek –ment közelebb hozzá a szőke.

            - Nem, akkor már szakítottak. Mellesleg Miával mikor bújtál ágyba? Nem a drága kapcsolatod alatt? –kérdezte gúnyosan, mire egyikőnk sem tudott válaszolni. Nem akartam beismerni, de JongInnak igaza volt. Sajnos.

Kaján mosollyal az arcán sétált tovább mellettünk. Pár pillanatig még csendben álltunk mozdulatlanul. Az ikrek sem mertek megszólalni.

És ekkor jött a második csapás ugyanis Flora sétált szembe velünk a folyosón három új lánnyal.

            - Ohh –mondta meglepetten, mikor meglátott minket.

            - Szia –köszönt halkan Luhan.

            - Megzavartam valamit? Viszont örömmel látom, hogy nem bujkáltok, hanem felvállaljátok a viszonyotokat –vált kissé keserűvé a hangja.

            - Nincs semmilyen viszony sem közöttünk –jelentette ki határozottan a szép szemű.

            - Tényleg nincs Flora, kérlek, beszéljük meg négyszemközt –néztem rá.

            - Sajnálom, de rengeteg dolgom van –rázta meg a fejét. Tekintete mintha kissé megenyhült volna, de gyorsan haladt el és hagyott ott minket.

            - Ez nehezebb lesz, mint képzeltem. Lehet tényleg hagyni kéne –mondta Luhan, mire megütöttem a karját.

            - Eszednél vagy? Én nem veszítek el semmit. Tudom mik a gyenge pontjai, amiket ki is fogok használni. Lányok! –szóltam hátra, majd magabiztos léptekkel hagytam el az iskola területét.

Flora szemszöge

Reggelinél anya már mutatta a címlapokat. Először ledöbbenve olvasgattam a cikkeket, nézegettem a képeket, de utána nagyon megörültem nekik. Boldog voltam a fotókon is és magamat is annak éreztem.

Miután szerencsésen véget ért az iskola, kivételesen egyből hazamentem, hogy felszedjem Nathant és elmenjünk együtt egy kis nővér-öcsi programra. Viszont ahogy beléptem a legfelső lakosztályba egy érdekes kép fogadott.

            - Mi folyik itt? –kérdeztem, mikor megláttam a sok állványt, ajándékokat és a kicsi édességes dobozokat. Közelebb érve megpillantottam a márkákat, amik mind a személyes kedvenceim voltak. Itt valami nem stimmel.

            - Gondoltam megleplek valamivel –jött elő Mia mosolyogva, mire csak elnevettem magamat, de inkább kínomban.

            - Mia, miért csinálod ezt? –dobtam le a táskámat és a kabátomat.

            - Csak nézz körbe! –tárta szét karjait. –A kedvenc tervezőid ruhái, mind a legújabb kollekciókból, amik közül sok még nem is kapható a boltokban. Pár ékszer Olaszországból, a kedvenc harisnya típusaid Németországból és legfinomabb, legkülönlegesebb édességek Franciaországból. Nem akarom, hogy ezt vesztegetésnek hidd, habár lehet, hogy van némi köze hozzá, de Flora, láthatod, hogy próbálkozom és akarom a barátságodat, a bocsánatodat.

            - Értékelem ezt a tömérdek gyönyörű dolgot, de nem feledtetik el velem a tetteidet. Jobb, ha most egy kis időre nem vagyunk egymás közelében –fejtettem ki a véleményemet halkan.

            - Ezt esetleg el tudom fogadni. Tényleg sajnálok mindent és remélem, átgondolod a dolgokat –tette hozzá, majd lassan távozott. Ekkor sétált le az emeletről fiatalabb családtagom.

            - Mi ez a sok cucc? Csak nem itt járt a mikulás? –húzta végig ujját vállfákon.

            - Nem, hanem Mia. De hagyjuk is, majd a szobalányok felviszik a szobámba. Akkor végre indulhatnánk a közös időtöltésünkre? –karoltam át a vállát boldogan. Végre mindkettőnknek van egy kis szabadideje. Neki sem kell a bemutatókra vagy a vizsgákra készülnie, nekem meg kell a kikapcsolódás.

            - Mehetünk –húzott a lift felé és indultunk is az örökké mozgó város központjába.

Luhan szemszöge

Éppen egy pohár bort töltöttem magamnak, mikor meghallottam a liftajtó nyílását, így kíváncsian figyeltem, hogy ki jelenik meg a nappalimban. Nem éppen az a személy érkezett, akire vártam.

- Mit keresel itt? –dőltem neki a biliárdasztalnak.

- Nem tetszik, hogy haragban vagyunk. Hiányzik a barátom –lépkedett be és állt meg

velem szemben.

            - Nem én feküdtem le a barátom csajával –vetettem a szemére.

            - Nem, ezt belátom, de abban az időben én sokat voltam Miával, mikor te is ágyba vitted. Ha így nézzük akkor teljes mértékben kvittek vagyunk.

            - Ne beszéljünk úgy róluk, mintha tárgyak lennének.

            - Ebben teljesen igazad van, de kicsit eltértünk a kezdeti témánktól. Hajlandó vagyok bocsánatot kérni tőled. Együtt jobbak vagyunk és hiányoznak a kalandjaink –mosolyodott el. Pár percig némán gondolkodtam őt vizslatva. Mikor éppen válaszoltam volna, újabb vendégek érkeztek. Mindketten a bejárat felé néztünk, ahol meg is jelent két gyönyörű lány.

            - Még szerencse, hogy nem egy hölgyet hívattam –sétáltam közelebb a jól öltözött lánykákhoz és karoltam át az egyik derekát. JongIn értette a célzásomat és hatalmas sejtelmes mosollyal az arcán lépett közelebb hozzánk, bólintott egyet felém, majd mindketten a vendégekhez fordultunk. Nem érdemes veszekedni vele, és tényleg rájöttem, hogy igazságtalan voltam. Persze rosszul esett JongIn tette, de én sem vagyok jobb nála. És okosabb, ha közel állunk egymáshoz. Így nem tudnak keresztülmenni rajtunk. Most viszont élvezzük az este további részét.

Flora szemszöge

            - Kibékültetek már Miával? Vagy miért volt ott az a rengeteg holmi? –kérdezte Nathan, miközben karöltve sétálgattunk a leghíresebb utcákon egy-egy forrócsokit kortyolgatva.

            - Nem, nem békültünk ki, csak próbálkozik, de azt nagyon is intenzíven, hiszen ismered. Már nem is tudom, mit gondoljak. Hiányzik, és nem akarok rosszban lenni vele, de mindig eszembe jut, hogy mit tett Luhannal és ez elszomorít –sóhajtottam.

            - Úgysem bírjátok ki egymás nélkül, előbb-utóbb ki fogtok békülni. Elhiszem, hogy fáj, és hogy rosszul esik, de nem húzhatod sokáig. Nem is fogod kibírni –kuncogott, de leginkább magában.

            - Apropó, mi a helyzet Sehunnal? –tereltem el a témát.

            - Minden rendben van. Tegnap vele ebédeltem és utána felmentünk hozzá –mesélte.

            - Szóval akkor ti már…tudod? Lefeküdtetek? –kérdeztem rá.

           - Igen Flora, lefeküdtünk, de szerintem ez várható volt. Lassan két hónapja leszünk együtt –mondta boldogan. Olyan jó volt ilyen felszabadultnak látni Nathant, megérdemelte már a boldogságot.

Beültünk enni valami finomat, aztán még sétálgattunk a sötét, kivilágított utcákon. Nem volt kedvünk hazamenni, de Nathan kapott egy SMS-t az újdonsült szerelmétől, így neki el kellett mennie. Nagyon sajnálta, mert kettesben akartuk eltölteni ezt az estét, de nem akartam feltartani. Most neki Sehun a legfontosabb és ez így van rendjén.

Egyedül indultam el haza, mikor megállt mellettem egy limuzin, majd egy ismerős arc szállt ki belőle.

            - Remélem nem zavarlak és megengeded, hogy meghívjalak egy italra? –kérdezte, miközben az arcomat kémlelte. Kicsit elgondolkodtam a válaszomon, majd végül belementem.

            - Egy ital, de semmi több –mondtam határozottan, majd beültünk egy bárba. Rendelt kettőnknek egy-egy koktélt, majd kíváncsian néztem rá, hogy elkezdje a mondókáját.

            - Jól nézel ki –mosolygott csábosan.

            - Hagyjuk ezt Luhan –néztem rá szigorúan.

            - Hiányzol –bökte ki őszintén. –Tudom, hogy haragszol még rám és hogy nem fogsz egykönnyen megbocsájtani, de nagyon szeretném, ha újrakezdenénk. Tisztalapokkal.

            - És azt gondolod, hogy egy ilyen kis beszélgetés után, mindent elfelejtek és boldogan rohanok a karjaidba? –kérdeztem ironikusan.

            - Nem, nem gondolom ezt, de reméltem, hogy kissé átgondolod a helyzetet.

            - Oké, nekem most mennem kell –álltam fel gyorsan, felkaptam a kabátomat és már viharoztam is volna ki, ha nem kapja el a kezemet és ránt magához. Ajkait gyorsan tapasztotta az enyémekre és már érzékien mozgatta is azokat, amibe sajnos, elvesztem.