5. rész

Mia szemszöge

Reggel első dolgom volt, hogy megkeressem az emberemet. A mosolyt nem lehetett lehervasztani arcomról, aminek árnyékában egy kis gonoszság is bujkált. Pár méterről kiszúrtam a leányzót, így magabiztos léptekkel haladtam felé. Egyedül volt szerencsémre, de mikor meglátott maga előtt duplájára nőttek szemei.

            - Szia –köszöntem kedvesen.

            - M-miben segíthetek? –le sem tagadhatta zavarát, ami csak még jobb volt. 

            - Biztosan hallottál már egy bizonyos eseményről, amit minden évben megszervezek és csakis a kivételesek jöhetnek el –kezdtem bele.

            - Pizsibuli –vágta rá.

            - Soirée –javítottam ki dühösen, de gyorsan visszavarázsoltam elbűvölő külsőmet. –Szóval tudsz róla és most először arra gondoltam, hogy hagyományt szegek és egy elsőst is elhívok. Remélem van kedved egy felejthetetlen éjszakához? –villantottam ki ezer wattos mosolyomat.

            - É-én, de hogy és miért? Azt hittem utálsz?

            - Belátom, hogy nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk, de sosem késő kijavítani a dolgokat, nem igaz?

            - Persze, hogy van kedvem, köszönöm! –lelkesedett fel.

           - Pontban nyolckor legyél nálunk, elküldöm a címet és ne késs! Nem tűröm el a pontatlanságot! –tettem hozzá, majd magára hagytam. Első lépés kipipálva. Kezdődhet az este.

            - Martha, megmondtam, hogy a fenti szobába vigyék a ruhákat és mik ezek? Én limot kérettem ez pedig citrom! –vontam kérdőre a személyzetet, akik az ágyakat, díszítést, körömlakkokat, sminkeket, ételeket, italokat és minden egyéb dolgot rendezgettek a házban. Mivel anyám most Milánóban van, így csak az enyém a ház. Mindenki meg fogja tudni, hogy ez nem egy szokványos divatmagazin nézegetős, párnacsatázós este lesz.

Anyám kollekciójának az egyik darabját viseltem, és ahogy elkészültem már szóltak is, hogy megjöttek a vendégek. Flora volt az, pár perccel később pedig az ikrek és még két lány, akiket a testvérpárosunk hozott.

            - Oké Mia, most már igazán megmondhatnád, hogy ki lesz a töltelék tag –nyafogott HwaYoung.

            - Ne hívd töltelék tagnak! –szóltam rá, miközben egy epret majszolgattam.

            - Akkor mégis minek jön egy új tag? Főleg egy elsős? –folytatta hasonmása, HyoYoung.

            - Viselkedjetek normálisan, az este folyamán mindenre rá fogtok jönni csak csináljátok azt, amit én! –kuncogtam, mire mind nevetni kezdtünk. Ekkor jelent meg Martha a kis újoncunkkal.

            - Sziasztok –intett egyet, míg a szolgálók elvették a párnáját meg a táskáját. De kis édes, ő tényleg egy pizsibulira készült.

            - ZiHan, fáradj közénk! –álltam fel. Indul az este. Egyből a kezébe nyomtam egy martinis poharat, amilyen mindenkinél volt.

            - É-én nem iszom –utasította vissza a poharat, mire erősen elé toltam az átlátszó italt.

            - De iszol! Vagy elfogadod, vagy mehetsz is haza! Ez nem a visszautasításokról szól, hanem a buliról. Szóval, mit válaszolsz? –néztem szemeibe. Tétovázott egy percig, majd kivette a kezemből az üvegtárgyat. Megemeltem a sajátomat, majd a többiekre néztem.

            - Az estére –húztuk le egy húzással, amit ZiHan is követett. Mosolyogva néztem Florára, aki egy mindent tudó pillantással méregetett engem.

ZiHan szemszöge

Kezdtem feszengeni, ahogyan elkezdtük a partit. Ez mégsem olyan, amilyennek elképzeltem. Biztosan jó ötlet, hogy itt vagyok? Mivel már nem volt vissza út, így meg akarom mutatni Miának és Florának, hogy nem vagyok olyan kis nyuszi, amilyennek elkönyveltek magukban.

Az elején még semmi durva nem történt. Kibeszéltek szinte minden lányt, körmöt festettek, eszegettünk, ittak, de nem is keveset és nekem is kellett, majd Mia egy újabb játékot vetett fel.

            - Akkor, mit szóltok egy kis meri vagy nem merihez? –örvendezett, amibe látszólag mindenki belement.

            - Szuper, egyszer egy egész üveg savanyú uborkát kellett megennem –mondtam, mire csönd lett a szobában.

            - Édes, de mi nem ilyenbe játszunk –rázta a fejét a házigazda.

            - Akkor ti hogy csináljátok? –néztem végig rajtuk.

A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy előttem a két iker nyelvesen falják egymást. Mia boldogan nevetett mellettem a vállamat fogva, míg én csak elszörnyülködve néztem az előttem lévő cselekményre. Szóval ők, így játsszák ezt.

            - Most már érted? –nézett rám Flora, mire csak bólintottam egy aprót.

            - Rendben, akkor az újonc jön –csapta össze kezeit Mia. –De előtte öltözzünk át! –pattantak fel, majd engem is maguk után húzva egy fenti szobába vezettek, ahol szebbnél szebb ruhák sorakoztak. A szám is tátva maradt, pedig nekem is elég sok ruhám van, de ez. Mindenki kiválasztott egy koktélruhát, elkészültünk és indultunk is, de még nem tudtam hova. Ahogy leértünk az utcára megálltak és mind felém néztek.

            - Szépen ellátogatunk Flora öccsének az előadására és el kell hoznod az egyik ruhát! –vezette fel az ötletét a szervező, mire az állam a földön landolt.

Reagálni sem volt időm, már be is nyomtak egy limuzinba, ők is követtek és indultunk is. Nem telt bele pár percbe és ott is voltunk. Flora vezetett végig minket egy hátsó ajtón keresztül, be az öltözőkbe.

            - Mi kint leszünk, neked pedig van 10 perced! Sok szerencsét –kacsintottak és egyedül hagytak az üres folyosón. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Minden teli volt biztonságiakkal, szervezőkkel, rendezőkkel és táncosokkal. Azt sem tudtam, hogy Flora öccse balettozik, pláne nem, hogy egy ilyen magas szintű darabban. Már csak nyolc percem van, így gyorsan összekaptam magamat és elindultam. Több ajtón is benyitottam, hogy megtaláljam a ruhatárat vagy egy öltözőt, de sehol semmi. Végül sikeresen rábukkantam egy teremre, ami tele volt kellékekkel, díszletekkel és igen, jelmezekkel. Nem válogattam, gyorsan leemeltem egy tollas, fekete, tüllös ruhát, majd már vittem is. Viszont, ahogy kinyitottam egy ajtót egy őrbe botlottam.

            - Elnézést kisasszony, de ide nem jöhetnek civilek! -nézett rám szigorú tekintettel.

            - É-én…

            - Ez az egyik főszámnak a jelmeze. Megkérdezhetném a nevét? –húzta ki magát a már amúgy is testes férfi.

            - Flora Rhodes vagyok, az öcsém szerepel a ma esti darabban –nyögtem ki.

            - Elnézést Miss Rhodes, nem akartam szabotálással gyanúsítani. Elvezessem a testvére öltözőjébe?-esedezett megenyhülve.

            - Nem szükséges, köszönöm. Már beszéltem vele és éppen menni készültem. A ruhát pedig az egyik barátnőm részére vittem.

            - Persze, hogyne, akkor további szép estét –mondta és elment. Hatalmas mennyiségű levegőt fújtam ki, majd szedtem is a lábaimat, hogy minél hamarabb kiérjek innen.

            - Éppen időben, és ahogy látom megszerezted –mondták és láttam, hogy meglepődtek a teljesítményemen.

            - Csak nem csodálkoztok? –kérdeztem kicsit gunyorosan, mire magasba emelkedett Mia szemöldöke.

            - Következő helyszín, a La Esquina –komorodott el, majd kecses léptekkel szállt be a kocsiba. Rápillantottam Florára, aki csak elismerősen mosolygott, majd mind bepattantunk a luxusautóba és indultunk a következő helyre, ami az egyik leghíresebb szórakozóhely volt a negyedben.

Bent egy asztalhoz mentünk és azonnal egy felessel kezdtünk, majd Florára néztem.

            - Teljesítettem a feladatomat, úgyhogy te jössz! –mondtam, mire büszkén húzta ki magát.

            - Hajrá kicsi ZiHan, mit találtál ki? –dőlt hátra a székben.

            - Nem mered lesmárolni azt a pasit! –mutattam egy csapat részeg fiú banda felé, akik nem messze tőlünk voltak. Mindenki feléjük fordult, majd nevetve nézett vissza rám.              

            - Ennyi?

            - Teljesítsd! –utasítottam, mire csend lett a körünkben.

            - Jól nyisd ki a szemed! –mosolyodott el, majd elindult az ittas tömeg felé.

Flora szemszöge

Ez a lány tényleg nem tudja, hogy ki vagyok, ha egy ilyen pitiáner feladatot szabott rám.

            - Hé! –ütögettem meg a vállát a magas, öltönyös fiúnak, aki röhögve nézett rám. Nem tétováztam egyből a szájába dugtam a nyelvemet, mire hallottam a barátainak a kanos ujjongását. Nem húztam el sokáig, így egy kis idő múlva ellöktem magamtól.

            - Wow! Remélem ezt Hwangie nem tudja meg –csuklotta bárgyú mosollyal az arcán.

            - Ki az a Hwangie? –kérdeztem.

            - A barátnőm –jelentette ki, majd visszalöktem a barátaihoz, amíg visszasétáltam a csapathoz.

            - Megfelelt? –néztem a kezdőre. –Akkor én jövök –adtam át neki a pasi telefonját, amit a csók közben vettem ki a zsebéből. –Hívd fel a barátnőjét! Hwangie a neve és mondd azt, hogy most csókoltad meg a pasiját! –utasítottam és vártam, hogy mit lép. Kivette a kezemből a készüléket, majd tárcsázni kezdett, míg végig a szemembe nézett.

            - Háló, Hwangie…csak tudatni akartam veled, hogy a pasid éppen most dugta le a nyelvét a torkomba –mesélte, majd kinyomta a telefont. Bólintottam egyet elismerősen és már rendeltük is a következő kör piát, amit azonnal el is fogyasztottunk.

ZiHan szemszöge

Most már nem hiszem, hogy annyira nyuszinak néznek. Még én is meglepődtem magamon, hogy miket meg merek tenni, de élveztem.

Több feladaton is végig mentünk, voltak köztük durvábbak, de mindenki megcsinálta a rászabott dolgot.

Éppen az asztalunknál voltunk, mikor valaki megfogta a kezemet hátulról.

            - Segíthetek? –kérdeztem. Ez a merészség a sok piából származott. Jobban megnéztem a zavarómat, aki nagyjából velem egy idős lehetett. Magas, láthatólag izmos, világos barna hajú, ami divatosan volt beállítva. Inget viselt és meg kell mondani, hogy nagyon jól nézett ki az idegen.

            - Állítólag te vagy a nővérem –mosolyodott el, mire megfagyott az arcom. A francba, ő Flora öccse.

4. rész

Flora szemszöge

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Semmi kedvem nem volt bájcsevegni, főleg nem vele. Mivel kint sötét volt, így nem igen tudtam hova is megyünk, egészen addig, amíg meg nem álltunk Miáék hotelje előtt. Kérdőn pillantottam a partneremre, aki csak biccentett, hogy szálljak ki. Kivételesen követtem az utasítását, majd egyenesen a lifthez mentünk, onnan pedig fel a lakosztályba. Szemeim duplájára nőttek, mikor megpillantottam Luhant egy whiskys pohárral a kezében.

- Oké, mi folyik itt? –néztem felváltva kettőjükre.

- Mindjárt megtudod –ültek le engem is magukkal húzva. Pár pillanat múlva Mia jelent meg egy selyem köntösben, meggyötört arccal. Leült a velünk szembeni kanapéra, mire azonnal felpattantam és helyet foglaltam mellette.

- Elmondaná valaki végre, hogy miért gyűltünk össze? –törtem meg a csendet, majd JongIn kezdett bele a mondókába.

- Utána nyomoztunk egy kicsit ennek a Kris gyereknek és kiderült, hogy igazából a saját anyjával kavart, aki persze csak a nevelője. Örökbe fogadták, amúgy egy ágrólszakadt árva lenne.

- Ha viszonya lenne, akkor minek jött volna össze Miával? –kérdeztem.

- A nevelője zsarolta, neki pedig kellett egy kis szórakozás. Sajnos a nő rájött, ezért mindenhova követőket állított, ahova Kris is ment. Tudják, hogy te vagy az, de nyugi semmit nem tudnak veled tenni –nézett JongIn barátnőmre.

- Nem túl régóta tulajdonunkba került egy kép, amin éppen egy gálán tépik egymást. Ha fenyegetőzni kezdenének, nyilvánosságra küldöm a képet és lekerül a lepel a titkos viszonyukról –mosolyodott el Luhan.

- Köszi –biccentett Mia, mire csak mindketten bólintottak. Akármennyire is gyűlöltük egymást, szívtuk egymás vérét, a világon mindenben kiálltunk egymásért. Kiskorunk óta ismerjük egymást, ha bármelyikünkre veszély leselkedne, akkor egy négyes közbelépéssel próbáljuk tolerálni a gondokat. Ilyen szempontból ez nagyon jó, hiszen iszonyat szoros kapcsolat van négyünk között.

A fiúk elmentek én pedig megvigasztaltam Miát, majd én is haza indultam. Hosszú napom volt és nagyon elfáradtam, de otthon sem tudtam nyugovóra térni. Anya várt rám és ölni tudott volna a tekintetével.

            - Mégis merre voltál? –kérdezte kimérten.

            - Fontos dolgom akadt, de nem hiszem, hogy ennyire hiányoztam volna a túlságosan is beállított estélyeden –magyaráztam, miközben a szobám felé indultam, de megállított.

            - Még nem végeztem veled, szóval addig itt maradsz és végig hallgatsz! –emelte fel a hangját, mire megtorpantam. –Fogalmad sincs róla, mennyi embernek kellett magyarázkodnom, hogy az én neveletlen lányom hova tűnt. Szerencséd van, hogy elértem, amit akartam és tovább tudjuk fejleszteni az ügynökséget, mert ha ez nem jött volna össze, akkor már csomagolhatnál is, mert az első géppel küldenélek el egy bentlakásos iskolába.

            - Olyan képmutató vagy anya –nevettem kínomban, mire magasba emelkedett a tökéletesen szedett szemöldöke. –Mindenki előtt mutatod a nagy, erős, üzletasszonyt, aki mindent megold és nem hagyja, hogy megakadályozzák. A tökéletes anyát.  Erre itt vagyok én, a legnagyobb ellenséged, aki veszélyt jelent számodra és hogy akarsz megszabadulni tőle? Hogy elküldesz egy bentlakásos iskolába. Igazán remek anya vagy, gratulálok-tapsoltam elismerően, majd ott hagytam. Nem akarok több időt fordítani erre. Világ életében lenézett, semmibe vett, szóval ilyenkor ne próbáljon meg nekem parancsolgatni. Valahol zavar, hogy ilyen rossz a viszonyom vele, de Nathannel is így bánik. Neki kell változnia, amire aztán várhatok.

Másnap délelőtt elmentem vásárolgatni, sétálni, kikapcsolódni. Egyik kezemben táskák, amik már jelezték a tevékenységem gyümölcsét. Gyönyörű napsütötte idő volt, az utcák teli emberekkel, zajlott az élet, imádtam. Imádtam ezt a várost, ezt a helyet, ezt a légkört. Főleg New Yorknak ezt a negyedét. Ez volt a leggazdagabb, legtisztább hely a városban. Úgyis mondhatjuk, hogy ez volt New York ékszerdoboza.

Nem tudom hányadik boltból jöttem ki, de egyszer csak ahogyan a park mellett sétáltam, valaki megszólított mögülem.

            - A hercegnőm vásárolgat –mondta, mire megtorpantam. Szememet forgatva fordultam meg és találkoztam vele. Angyali mosoly játszadozott ajkain. Mivel napszemüveg volt rajtam ezért bátorkodtam végignézni rajta. Jól nézett ki, de igazából mindig remekül festett. Egy kék inget viselt, fehér nadrággal. Szőkés haja borzoltan ékeskedett és rajta is szemüveg volt, ezért gondolom most, ő is megfigyel magának. Egy nyári kis ruhát viseltem, hajam pedig hullámosan omlott vállaimra.

            - Nem vagyok a hercegnőd és van bármi hozzáfűzni valód az időeltöltésemhez?

            - Helyesbítek még nem vagy és csak annyi, hogy nincs-e kedved velem tartani egy italra?

            - Kihagynám –fordultam még és sétáltam el, de hamar mellém ért tartva a tempómat.

            - Ugyan, egy ilyen kellemes napom, biztosan jól esne –fogta meg a kezemet és álltunk meg. Gondolkoztam pár percig, majd sóhajtottam egy nagyot.

            - Legyen- egyeztem bele, ő pedig még szélesebben elmosolyodott és már vezetett is.

Luhan szemszöge

Egy közeli bárba mentünk és mindketten rendeltünk két hűsítő koktélt. Amíg napszemüveg volt rajtam alaposan megfigyelhettem a külsejét. Mindig jól nézett ki, ami most sem maradt el. Vékony, hosszú lábai kilátszódtak a nem túl hosszú ruha alól. Pánt nélküli felsője megmutatta sima vállait, lapockáit.

            - Mit kerestél erre? –kérdezte, míg egymás mellett ültünk a pultnál.

           - Dolgom volt, de megláttalak téged, és így változtak a terveim –kacsintottam, mire égnek emelte a tekintetét.

            - Komolyan nem unod már ezt?

            - Nem és bármeddig bírom csinálni. Neked kéne egy kicsit elgondolkodni ezen. Semmit nem veszítenél és utána garantálom, hogy megváltozna a véleményed.

            - Csak mert lefeküdnék veled, nem változna meg semmi –jelentette ki határozottan.

            - Dehogynem. De miért nem próbáljuk ki, ha már ennyire kételkedsz benne.

            - Nem próbálunk ki semmit és nem kételkedem, tudom.

Erre nem mondtam semmit, csak lehúztam az italomat, lecsúsztam a székről és közvetlen elé álltam. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy orrunk már szinte összeért, de végig zöldes szemeibe néztem.

- Nem fogsz a végtelenségig ellen állni. Én meg ezt tudom. Hidd el Flora, hogy megadod magad és utána más véleménnyel leszel rólam –simítottam végig a combján, majd eljöttem. Hagyom, hadd gondolkozzon el rajta. Meg fogom puhítani és utána minden meg fog változni. Ezt garantálom.

Flora szemszöge

Másnap már mentem suliba, de egész reggel nem is találkoztam Miával. Azt hittem nem jön be Kris miatt, de végül összefutottunk a belsőudvaron.

            - Végre látlak, azt hittem már nem is fogsz jönni –ültünk fel az egyik kőasztalra.

            - Nem hiányozhatok mindig és amúgy is én vagyok az erősebbik ebben a kapcsolatban, szóval nem verhet le.

            - És azt hallottam kivették a suliból vagy kiiratkozott, de a lényeg, hogy már nem jár ide –folytattam, mire megrántotta a vállát. Pár pillanat múlva viszont mosolyogva nézett rám. Szóval témát váltunk. Igen ez jellemző volt rá, egy pillanat alatt megváltoztatta a kedvét.

            - Remélem tisztában vagy vele, hogy az év egyik legnagyobb eseményére pénteken kerül sor? –nézett rám sejtelmesen. Gondolkoztam egy kicsit, de a felismerés szinte fejbe vágott.

            - A pizsamás buli –hajtottam le a fejemet.

            - Soirée, nem pizsamás buli –javított ki szigorúan. –Az kicsiknek való, most viszont emeljük a téteket –mosolygott gonoszan.

            - Ha arra gondolsz, hogy minket hívsz meg, és együtt fürdünk, aztán pedig együtt bújunk ágyba, akkor benne vagyunk –ért oda JongIn és Luhan.

            - Felejtsétek el! Fiúk nem jöhetnek, és amúgy sem engednélek be az ágyamba

            - Nem kell ágy. Ott van a tusoló, a kád, a konyhapult, a padló, a kanapé-

            - Oké, felfogtam! –szólt közbe barátnőm. –És nem! –pattant le, majd távozott engem ott hagyva, de én sem akartam tovább velük szívni a levegőt, így elindultam haza.

Mia szemszöge

            - Martha, holnapra mindenre legyen kész! Fantasztikus estét akarok –adtam le a listát a segítőmnek.

            - Igen, kisasszony. Már megrendeltem az ételeket a pizsamapartira

            - Nem pizsamaparti, hanem soirée! –néztem rá haragosan.

            - Igenis, kisasszony –hátrált, majd el is ment. Elégedetten elmosolyodtam, majd mentem is vissza a szobámba intézni a dolgokat.

            - Mit értettél ma tétemelés alatt? –kérdezte Flora a telefonba este. Az ágyamon feküdtem hason, miközben a laptopomon bogarásztam.

            - Spontán kiválasztunk egy elsőst és elhívjuk -jelentettem ki boldogan.

            - Mia, ez mire jó? –nyavalygott a vonal másik végén.

            - Először is jó buli, valakin muszáj szórakoznom egy kicsit, másodszor pedig meglátjuk, mennyire bírja a kiképzést –haraptam ajkamba.

            - Most jut eszembe, hogy nem biztos, hogy ott tudok lenni

            - Mi? –ültem fel azonnal idegesen. –Flora, nem teheted ezt! Ez a soirée-m, csak egy ilyen alkalom van egy évben, ezt nem ismételhetjük meg, ezt nem lehet elpakolni, mint egy átlagos kis csajos estét a tanulótársakkal! Itt kell lenned vagy nagyon megharagszom!

            - De Nathannek akkor lesz a bemutatója és fontos –érvelt.

            - De ez még fontosabb. Számtalanszor láttad már az öcsédet és fogd is még. Emlékezetes estét akarok és nélküled nem lesz az. Beszélek én Nathannel, csak gyere el!

            - Nem, nem beszélsz te senkivel. Rendben ott leszek –adta meg magát.

            - Ez a beszéd! Akkor már csak meg kéne beszélni, hogy ki legyen az áldozat?

            - Nem egy kisegítőt akarunk? –nevetett halkan.

            - Mellékes, hogy minek hívjuk –legyintettem.

            - Mégis mit akarsz majd csinálni?

            - Holnap mindent megtudtok, de megnyugodhatsz, emlékezetes lesz főleg a kis elsősünk részére. Végül is még sosem csináltam ilyet, de megtörhetem a hagyományt.

            - És van már ötleted, hogy ki lesz az?

            - Most hogy belegondolok, van. Igen, meg van az emberünk, holnap le is szervezem. Nagyszerű estének nézünk elébe –mosolyodtam el gonoszkásan, majd letettem a telefont.

3. rész

Luhan szemszöge

Egész este Florát figyeltem. Sok fiú szólította le, de szinte mindegyiket lekoptatta, aminek végül is örültem, hiszen nem hagyom, hogy más kaparintsa meg előlem. Több óra eltelt, mire ismét mellettem termett JongIn.

            - Te meg hol voltál? –néztem rá. Ekkor vettem észre, hogy felrepedt a szája, szemei villámokat szórtak és ölni tudott volna a tekintetével- Mi történt?

            - Az új srác behúzott egyet –mormogott magában, mire hatalmas nevetésben törtem ki.

            - Ezt nem mondod komolyan? JongIn, ne hagyd már, hogy egy olyan ágról szakadt senki felhúzzon! Amúgy mit csináltál?

            - Rámásztam a húgára, ez meg leütött. És még csak meg sem kaptam –húzta le a pohár egész tartalmát.- De kaptam kárpótlást –mosolyodott el féloldalasan.

            - Ezt meg hogy érted? –nevettem.

            - Egy kis édeshármas mindent megold –dőlt hátra elégedetten és nekitámasztotta könyökét a pultnak.

Már javában a hajnali órákat nyomtuk, mikor elköszöntem a többiektől és elindultam vissza a hotelba. Ahogy sétáltam kifelé, elkaptam egy beszélgetést. Flora volt az és éppen telefonált.

            - Nem, menj haza! Nem érdekel anya, miattam tedd meg, mert engem érdekel is a biztonságod….Holnap vizsgád van, kérlek!...Rendben Nathan, szeretlek –tette le, miközben mögé sétáltam.

            - A hercegnőnek gondjai vannak? –suttogom a fülébe, mire azonnal megfordult.

            - Ne foglalkozz velem! –utasított, majd az utcát kémlelte szabad taxi után.

            - Tudod, bárhova elvihetlek. Sőt, a gyönyör országa nagyon is közel van –araszoltam közelebb felé, míg teljesen előtte meg nem álltam. Két ujjamat végighúztam alkarján, mire megremegett. 

            - Kezd nagyon elegem lenni belőletek. Nem kell a segítséged és te sem kellesz! Ezt megértetted? –nézett rám felháborodva.

            - Tudom, minden erőddel azon vagy, hogy eltávolíts magadtól, de hidd el, el fog jönni az a nap, amikor az én nevemet nyögöd majd az ágyamban. Alig várom azt a pillanatot és minden percét ki fogom élvezni –búgtam szinte a szájába, mire elakadt a lélegzete.

            - Te pedig jól vésd az eszedbe! Soha nem nyúlnék hozzád és álmaidban úgy fantáziálsz, ahogy akarod, de soha semmi nem lesz kettőnk között! Most pedig, további jó estét –fejtette ki határozottan, majd bepattant a kocsiba és elviharzott. Beharaptam alsó ajkamat és csak néztem távolodó irányába. Dehogynem kicsim, te az enyém leszel.

Flora szemszöge

Másnap reggel a szokásokhoz híven villásreggelire voltunk hivatalosak. Anya, Nathan és én is elmentünk, emellett szinte minden barátom jelen volt. Ugyanis a legtöbb szülő ügyfél volt vagy régi jó barátok.

Mire odaértünk már mindenki ott volt és egyből Miához mentem.

            - Hol van Kris? –kérdeztem, mivel sehol sem láttam a teremben.

            - Fogalmam sincs. Nem tudom elérni és nem hívott –szomorodott el. Megsimogattam a karját és elvettünk az egyik tálcáról, amit a pincérek tartottak, egy pohár narancslevet.

Minden jól telt, kellemesen megreggeliztünk, beszéltünk üzletről, bemutattak fontos embereknek. Sokszor elkaptam Luhan méregető pillantását, de nem foglalkoztam vele. Csak az idejét vesztegeti.

Mia szemszöge

Háromszor hívtam, hagytam két üzenetet, de egyikre sem válaszol. Kezdtem ideges lenni. Flora valamennyire lenyugtatott, így könnyebben ment, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejteném.

Másnap a suliban, ebédszünetben szokásosan a párkányon ültünk és ettünk. Megbeszéltük a hétvégei terveket, kibeszéltünk néhány lányt. Ott hagytam őket és elindultam a szekrényem felé, mikor meghallottam egy beszélgetést, ezért fülelni kezdtem.

            - Nem ismerek még sok mindenkit, de van egy valaki, akin megakadt a szemem. Olyan magas és szőke.

            - Csak nem Krisről beszélsz? Ő Mia barátja –hallottam meg egy vészjósló hangot.

            - Kié?

            - Az enyém –léptem ki a sarok mögül és néztem a két elsős lányra. Az egyik az volt, aki visszautasította a felkérésemet.

            - M-mia –remegett meg a másik, majd szúrósan ránéztem, mire azonnal elrohant.

            - Szóval neked bejön a barátom? –kértem számon.

            - Én nem úgy értettem –szabadkozott azonnal, de nem hagytam, hogy bármit is mondjon.

            - Egyből gondoltam. De szögezzünk le valamit, amit soha ne felejts el! Ha hozzá mersz érni vagy kacérkodni vagy flörtölgetni, akkor tönkre teszlek! És az nem fog tetszeni!

Nagy szemekkel nézett rám, köpni-nyelni nem tudott. Elégedetten elmosolyodtam, majd ott hagytam. Senki nem kezdhet ki velem, főleg nem egy ilyen elsős.

A következő nap reggelén szokásosan a párkányon ücsörögtünk Florával, mikor négy nem kívánt személy jelent meg előttünk.

            - Hogy van a két kedvenc lánykánk? –karolta át a vállamat JongIn, Luhan pedig barátnőm mellé ült, míg a két pincsijük előttünk díszelgett.

            - Eddig jól –löktem le a kezét magáról.

            - Ugyan, csak nem Kris miatt vagy ilyen morcos? –nézett rám sunyi tekintetével.

            - Mit akarsz ezzel mondani?

            - Napok óta nem láttad és nem éred el. Egy harmadik személy a tökéletes kapcsolatban – mosolygott BaekHyun. Zavartan néztem rá, majd JongInra és végül barátnőmre.

            - Ő nem csalt meg engem! –álltam fel sértetten és elviharoztam onnan. Lerohantam a lépcsőn és azonnal bevágódtam egy taxiba. Harcoltam a könnyeimmel, míg Kris háza felé tartottam.

Flora szemszöge

            - Mia! –kiáltottam utána, de persze semmit nem értem el vele.- Ez meg mire volt jó? Mindent el akartok rontani? –néztem le rájuk, mire ők is felálltak.

            - Csak az igazat mondjuk –sóhajtott a legnagyobb nőcsábász közülük.

            - Gondolod van olyan dolog, amiről én nem tudnék? –emelte fel szemöldökét Baek.

            - Borzalmasak vagytok. Hagyjatok minket békén és foglalkozzatok magatokkal! –vettem fel a táskámat és már mentem is. Próbáltam elérni Miát, de csak a hangpostát hallhattam mind a négy alkalomkor.

Teljesen beletemetkeztem a telefonomba, ezért nem vettem észre, hogy nekimegyek valakinek. Fejemmel lefejeltem a mellkasát és a mobilom kiesett a kezemből.

            - Ne haragudj, nem figyeltem! –mondta a fiú, majd tekintete találkozott az enyémmel. Sötét szemei voltak, sötét hajjal mégis lágy tekintet. Magas volt és látszólag izmos, bár az egyenruha alatt ezt nehezen lehetett megállapítani.

            - Semmi baj én sem figyeltem –vettem fel az elejtett tulajdonomat mosolyogva.

            - Huang ZiTao vagyok, most költöztünk ide –nyújtott kezet, amit készségesen fogadtam el.

            - Flora Rhodes, nagyon örülök –ráztam meg a felém tartott testrészét. Kínos csend állt be, mivel nagy szemekkel meredt rám csendben. Zavartan néztem körbe és hajtottam le a fejemet- Nekem most mennem kell, de örülök, hogy találkoztunk és üdv itt nálunk! –mosolyogtam, majd elsétáltam. Érdekes fiúnak tűnik, bár nagyon szép szemei vannak. 

Gyorsan hazaértem, ahol anyám már várt is rám.

            - Remélem semmi dolgod nincsen ma este, mivel egy nagyon fontos vacsorára vagyunk hivatalosak –közli egy pohár bort tartva.

            - És ha azt mondom, van? –néztem egyenesen a szemébe.

            - Akkor én meg azt válaszolom, hogy nem érdekel. Velem kell jönnöd, mivel ez rendkívül fontos a cégnek és nekem is. Fontos emberek lesznek ott, akikkel meg kell ismerkedned, szóval most menj, tusolj le és próbálja meg valami elfogadhatóbb külsőt varázsolni magadra, mint ez! –mutatott végig rajtam fintorogva. Egy kedvesnek nem mondható mosolyt küldtem felé, majd elviharoztam a szobámba.

Pár óra alatt el is készültem és remélem anya ezzel már meg lesz elégedve. Nathan is velünk jön, ami legalább egy kis támasz számomra.

            - Utálom az ilyen helyeket –morogja miközben unalmasan sétálgatunk a hatalmas teremben.

            - Nem vagy egyedül –nézek rá, de ekkor anya jön oda hozzánk.

            - Kérlek erőltessetek magatokra egy mosolyt. Jó benyomást kell keltenünk vagy különben iszonyat értékes szponzorokat veszít a cég. És Flora, ma próbáld meg távol tartani az arrogáns viselkedésedet!

            - Igyekszem –húzódott fel a szám sarka, de rögtön le is konyult, mikor két újabb alak jelent meg a körünkben.

            - Micsoda meglepetés látni titeket - üdvözölt minket az idősebbik, míg a fia elégedetten nézett végig rajtam.

            - SunHo, mennyire örülök –adott két puszit anya a férfi arcára- JongIn, remekül nézel ki –fordult a fiatalabbikhoz.

            - Ön is elbűvölő ma Mrs. Rhodes –csókolt kezet anyámnak, majd rám mosolygott. Csak megforgattam a szememet és szerencsére a telefonom kimentett a helyzetből.

Egy szó nélkül mentem ki a folyosóra, hogy felvegyem. Mia volt az.

            - Végre hallok felőled, jól vagy? –kérdeztem azonnal.

            - Sz-szakítottam Krisszel –sírta a szavakat. Egy percre megfagytam, majd szerencsére gyorsan kapcsolt az agyam.

            - Úristen, hol vagy? Odamenjek? Vagy mi történt?

            - Megcsalt a seggfej, nem is egy lánnyal. Tönkre fogom tenni. Szükségem van rád, gyere ide!

            - Éppen egy estélyen vagyunk és-

            - Flora ki vagyok! Kell egy támasz! –vágott közbe.

            - Indulok –tettem le, majd szétnéztem. Tekintetem találkozott anyáméval, aki szigorúan nézett rám, de én csak biccentettem egyet és elindultam a lépcsőn. Most biztosan fortyog magában, de kicsit sem tud érdekelni az estélye.

Kikértem a kabátomat és már az utcán voltam. Persze ilyenkor egy taxi sem jár erre. Gyorsan hívtam egy kocsit a szállodából és addig vártam. Szerencsére hamar meg is érkezett, de ekkor egy kéz ragadta meg az enyémet.

            - Csak nem igazunk lett? –kérdezte rezzenéstelen arccal.

            - Szemét. Tudtatok róla, minek kellett mindent összekavarnotok? –téptem ki csuklómat a szorításából. Kinyitotta az ajtót és betuszkolt rajta, majd gyorsan beült mellém.

            - Ezt majd négyesben megbeszéljük –nézett rám égető szemeivel.

            - Négyesben?

2. rész

Flora szemszöge

„ Láttalak a párkányon, hiányoztál nyáron” –olvasom az üzenetet a képernyőmön, mire csak felvonom a szemöldökömet. Ez a fiú sem érti, hogy nem.

„Valahogy nem gondoltam rád, te is érdekesnek találod?” –gunyoros hangsúlyom üvöltött a betűk között.

„Majd meglátjuk este” –jelent meg a telefonomban, mire csak magam mellé dobtam az ülésben. Megálltunk anya ügynöksége előtt és már bent is voltam.

            - Flora, nem vártalak ilyenkor –nem is tagadhatta volna őszinteségét. Anyám éppen a legújabb áldozatával flörtölgetett az irodájában, de nem zavartattam magamat. Lehuppantam a fotelba és várakozó teljesen néztem rájuk. Persze a fiú vagy egy tízessel fiatalabb volt, de anyám már csak ilyen. Három házasságán van túl és nagyon úgy tűnik, hogy ez a szám még gyarapodni fog.

            - De itt vagyok. Elküldted a ruhámat a lakosztályba? –nézegettem az egyik mappában lévő ruhaterveket.

            - Igen és ha megbocsájtasz dolgom van –vette ki a kezemből a kék keménylapos irattokot, majd enyhén szólva célozgatott, hogy tűnjek el.

            - Ne haragudj, ha megzavartam a délutáni órádat a tanítványoddal. A korából ítélve még úgyis érettségi előtt van –mosolyodtam el, majd távoztam a teremből. Szokásos civakodásunk, amitől lehetetlen volt megszabadulni. Visszamentem a hotelba, hogy felkészülhessek az esti partira.

A ruhám már ott várt rám az ágyamon, egy igazi tervezői darab. Minden porcikámra alaposan odafigyeltem, szerettem csinosan, kifinomultan kinézni. Mindenhol így jelentem meg, de ez hozzátartozott ehhez az életstílushoz. Mondhatni elengedhetetlen volt.

A sajtó mindenhol ott volt, a pletykák, hírek gyorsabban terjedtek, mint bármi más a világon. Ha valakinek valami botránya, szakítása vagy egetverő bakija volt, arról mindenki tudott. És ennek a körnek mi voltunk a közepe. Velünk nem kezdhettek ki, mindenki ismerte a nevünket. Ha bárki belénk mer kötni, az nagyon rosszul jár. Főleg JongInékkal mivel ő szó szerint elintézi az utálóit.

Drága ruhák, koktélok, nagyképű emberek. A szokásos kép fogadott, mikor megérkeztem a bulira. Egyből Miát kerestem, akit meg is láttam az egyik asztalnál Krissel csókolózni, ezért nem is zavartam. A bárpult felé vettem az irányt, hogy könnyítsek az oldódásomon.

            - És a legszebb hercegnő megérkezett –hallottam meg magam mögül JongIn hangját, majd mellémérve a pultnak támaszkodott. Azért meg kell mondani nem nézett ki annyira rosszul. Szokásosan ingben és zakóban volt, haja mesterségesen belőve. Nem csoda, hogy minden lányt levett a lábáról.

            - És most fordult fel a gyomrom –mosolyogtam rá ártatlanul. Ekkor vettem észre társait vagy csatlósait, nem is tudom, minek nevezzem őket. BaekHyun és Sehun ugyanolyan rókavigyorral méregettek engem és a terepet is.

            - Olyan ellenszenves vagy. Egy éjszaka és nem lennél az –kacsintott, majd fogott egy whiskys poharat és távoztak. Megforgattam szemeimet és a másik irányba fordítottam fejemet, de megbántam. A meglepődöttség tisztán látható volt az arcomon, ami a partnereméről nem volt elmondható. Magabiztosan mosolygott rám, oldalra döntött fejjel. 

            - Jó újra látni Flora

            - Istenem, itt nem hagyják békén az embert? –fogtam meg a poharamat és indultam is volna, de ujjai a csuklóm köré fonódtak.

            - Ne siess ennyire! Beszélgessünk, régen láttalak –nézett végig rajtam, majd kezével a szék felé intett. Megforgattam szemeimet, de visszaültem a magas bárszékre –Hogy vagy?

            - Ennél általánosabb kérdést nem is tehettél volna fel –mosolyodtam el.

            - Tényleg hiányoztál és gyönyörű vagy.
            - Hiányoztak az elmés szövegeid -vágtam rá gúnyosan.
            - Csinálhatjuk másképpen is, vetkőzzünk le és beszélgessünk!

            - Luhan miért kell ezt csinálnod? Tudod, hogy nem mész semmire.

            - Te pedig tudhatnád, hogy nem adom fel –tette kezét a combomra, amit azonnal le is löktem magamról.

            - Csak nem ellenkezik a hercegnőnk? –karolta át a vállamat JongIn, mire megfeszültem.

            - Már csak te hiányoztál –néztem rá szúrósan.

            - Nincs kedved egy édes hármashoz? Luhan biztos benne lenne, ugye haver? –nézett nevetve a barátjára, aki csak megemelte a poharát és bele is kóstolt barna italába. Kacsintott egyet, miközben le nem vette rólam a szemét.

            - Undorodom tőletek, szóval további jó szórakozást! –jöttem el olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Miát kerestem, de helyette csak az ikreket találtam.

            - Hol van Mia? –kértem őket számon.

            - Legutoljára Krissel láttuk, amikor éppen az egyik stábszobába mentek be –néztek egymásra sejtelmesen. Szóval most éppen egymásba temetkeznek. Fantasztikus. Imádom a barátnőmet, de ilyenkor mindig egyedül hagy.

ZiHan szemszöge

Egy fekete, felül tapadós, alul bővebb ruhát választottam. Hajamat felfogtam, kihúztam a szememet, egy eléggé magas sarkú cipő és készen voltam. Nem mutatok túl sokat magamból, de nem is érzem úgy magamat, mint egy apáca.

Taoval hívtunk egy taxit és pár perc múlva már a nagy kőlépcsőn haladtunk fel. A teremben sötét volt, csak pár színes fényszóró volt, táncoló tömeg, részeg emberek. Biztos jó ötlet volt eljönnöm? Bentebb mentünk és leültünk a pulthoz. Kikértünk két pezsgőt, bár Tao nem nézi jól szemmel, ha iszom és nem is szoktam sokat.

Testvérem hirtelen szívódott fel, így egyedül maradtam. Nézelődtem a teremben. Néhány emberen megakadt a szemem, magamban megbotránkoztam pár viselkedésen, de nem sokáig csinálhattam ezt a tevékenységet, mert valaki megszólalt a hátam mögött.

            - Újra a szemeim elé kerültél –hallottam meg egy mély, csábos hangot. Hátrafordultam és láttam meg azt a fiút, aki ma bámult a szünetben. Most is sötét, égető pillantásával találtam szemben magamat. Tüdőmben akadt a levegő és csak néztem tökéletes arcát. Sunyin elmosolyodott és közelebb hajolt –Tudod, hogy mennyire kiváltságos vagy? –suttogta.

            - Miért lennék az? –kérdeztem értetlenül.

            - Mert egész nap téged néztelek. Még sosem láttalak, gondolom új vagy.

            - Igen, most költöztünk ide Kínából –válaszoltam halkan.

            - Elsős vagy és van egy bátyád –jelentette ki, mire tátott szájjal meredt rá.

            - E-ezt meg honnan szeded?

            - Aki érdekel, az érdekel. És te pont ilyen vagy. Akkor még nem sok mindent ismersz erre. Szeretnéd, ha körbevezetnélek? Van egy hely, amit muszáj látnod –mosolyodott el úgy, hogy azt hittem leájulok a székről.

            - A nevedet sem tudom –haboztam egy kicsit. Megígértem Taonak, hogy senkinek nem hagyom, hogy kikezdjen velem. Bár ez a fiú úriembernek tűnt. A srác csak kuncogott egyet, majd megfogta a kézfejemet és egy csókot nyomott rá, miközben végig a szemembe nézett. A térdeim remegni kezdtek, mintha megbabonázott volna.

            - Kim JongIn.

JongIn szemszöge

Maga az ártatlanság ez a lány. Emellett szép, sőt gyönyörű. Törékeny test és lefogadom, hogy szűz. Nincs is annál nagyobb öröm számomra, ha elvehetem egy ilyen lánynak az ártatlanságát. Még érintetlen és ez még jobban felcsigáz.

Láttam, hogy az ujjam köré csavartam, így kezdődhet a játék. Óvatosan segítettem neki leszállni a székről, majd egy másik lépcső felé vezettem, ami a fenti emeletre vitt minket, onnan pedig a tetőre. Tökéletes hely.

            - Hova megyünk JongIn? –kérdezte feszengve a legfelső lépcsőfokon. Megálltam vele szemben és nagyon közel húztam magamhoz. Lehelete az arcomat simogatta, szemei kikerekedtek.

            - Lazíts, nem fog semmi rossz történni! –simítottam végig az arcán.

            - Nem ismerlek –tiltakozott.

            - Hidd el, nagyon jól meg fogsz ismerni –kacsintottam, majd húztam tovább. Éreztem, ahogyan forrni kezd a vérem, minden porcikámban akartam ezt a lányt. Már a fenti lépcső fele értünk, miközben végig beszéltem, hogy tereljem a figyelmét. Láttam, hogy matat valamit a táskájában, de inkább nem kérdeztem rá, mert nem akartam megzavarni.

Kiértünk a tetőre. Elénk tárult Manhattan kivilágított látképe.

            - Úristen, de gyönyörű –ámult el, majd közelebb ment a korláthoz. Így én hátulról is szépen szemügyre vettem és élesen beszívtam a levegőt. Nekem háttal állt, én pedig lassan a háta mögé sétáltam, megtámasztottam a kezemet az övéi mellett, amik éppen a korlátot fogták. Ajkaim a fülét súrolták és éreztem, ahogyan megfeszül a közelségem miatt.

            - J-jongIn, mit csinálsz? –kérdezte remegő hangon.

            - Ismerkedünk –jelentettem ki egyszerűen, majd ajkaimat végighúztam a nyakán. Megrezzent és azonnal megfordult, hogy eltoljon magától, de persze ez nem jött össze. Sok lánnyal volt már dolgom, tudom, mit akarnak, tudom, mivel vegyem le őket a lábukról. Egy ilyen kis fruska nem kihívás számomra. Kicsi lány, ma a gyűjteményem legújabb darabja leszel.

Nekitoltam a falnak, csípőmmel leszorítottam a derekát, kezeimmel átöleltem, így nem tudott mozogni. Nyakát kezdtem el harapdálni, szívogatni, miközben még mindig ellenkezett.

            - Állj le! Engedj el! –lökdöste a mellkasomat, mire megcsókoltam. Rángatta a fejét, így kénytelen voltam azt is lefogni.

            - Ne ellenkezz, hanem élvezz! –búgtam a szájába, majd visszatértem nyakára, kulcscsontjára. Erősen belemarkoltam a kerek fenekébe és majdnem sikítani kezdett. Éppen készültem volna befogni a száját, de ekkor kicsapódott az ajtó. Időm sem volt felfogni, hogy ki vágtat oda hozzánk. Már csak azt éreztem, hogy egy hatalmasat húznak be nekem, mire majdnem a földre estem. Kóválygott a fejem, próbáltam megszüntetni a szédülésemet és felegyenesedni. Kezemet számhoz emeltem és letöröltem az éppen kicsorduló véremet.

            - Mit képzelsz magadról? Letaperolod a húgomat? –ordította a fiú, aki megütött. Ekkor vettem észre, hogy az áll velem szemben, aki ma nekem jött a folyosón.

            - A legrosszabb húzásod volt, hogy megütöttél. Kicsinállak –mondtam lassan. Azt hittem felrobbanok mérgemben.

            - Ne merj a húgom közelébe menni te seggfej! –ordította, majd megragadta a fiatal lány csuklóját és elviharoztak. Hitetlenkedve álltam pár percig, majd visszamentem a buliba. Nem hiszem el, hogy a legszerencsétlenebb lányt tudtam kiválasztani. És még csak meg sem kaptam. Három felest nyomtam le sorba egymásután. Kérnem sem kellett, máris két lány jött hozzám és kéjelegtek a képembe. Igen, erre van szükségem, hogy elfelejtsem azt az idegesítő testvérpárt. Egy jó kis édes hármas. De nehogy azt higgyék, hogy elfelejtem a mai esetet. Bosszút fogok állni, méghozzá keményen. 

1. rész

Flora szemszöge

Fülsüketítő ricsaj. A zaj, ami nem hagyja abba. Hangos morgással jelzem nem tetszésemet, majd morgolódva fordulok a hátamra és emelem fel fejemet a párnahalom közül. Összezárt szemekkel keresgélek vakon a kis faragott éjjeliszekrényemen, míg meg nem találom a hangzavar okozóját.

            - Egy óra múlva a párkányon ülünk és te még mindig az ágyadban fekszel. Reménytelen vagy Flora –nevet rajtam jó barátnőm, Mia.

            - Neked is szia, és nem értem, miért vagy ennyire fitt kora reggel –ülök fel a hatalmas francia ágyban kócos hajjal.

            - Ma van végzős évünk első napja és amúgy is látnom kell az újoncokat, tudod mennyi jelentkezőt kell szétszortíroznunk? Most pedig megyek, mert még be kell ugranom anyához, de pontban félkor legyél a párkánynál! –nyomja ki a telefont. Nagy sóhajjal huppanok vissza a puhaság tengerébe. Ma kezdődik egy újabb év. Egy újabb év teli kalandokkal, feladatokkal, nagy kérdésekkel, választásokkal és rengeteg botránnyal. Igen, ez nagyon jellemző ránk.

            - Martha, fél óra múlva kérhetném a reggelimet? –szólok bele a kagylóba.

            - Igenis, kisasszony, két francia pirítós?

            - Köszönöm –teszem le, majd a fürdőmbe veszem az irányt. Egy habos, frissítő meleg fürdő után, belebújok az egyenruhámba, amihez egyedi és kifinomult kiegészítők elengedhetetlenek. Ha már az iskolában korlátozzák a stílusunkat legalább ennyivel tűnjünk ki az átlagos lányok közül.

            - A kocsi már lent várja, kisasszony –jelen meg Martha a liftnél.

            - Köszönöm, anyám már elment?

            - Igen, kisasszony –áll egyenesen, majd elhaladok mellette. Benyomok egy kis gombot és az ajtó már be is csukódik. Pár perc késéssel, de csak elérek a gimihez. Igen, a Genius. A leghíresebb elit iskola Manhattanben. Ide csak a környék leggazdagabb emberei járnak, de ez messziről látszik. Ahogy kiszállok máris tömérdek szempár mered rám. Ez minden helyzetben jellemző volt. Napszemüvegem mögül nézelődöm és rezzenéstelen arccal megyek el mellettük, mintha észre se venném őket.

            - Tíz perc késéssel üdvözölsz minket? –tette csípőre kezét Mia.

            - Stílusos késés –mosolyogtam rá kedvesen, mire kuncogott és megölelt. Köszöntem az ikreknek is, majd elfoglaltuk szokásos helyünket a párkányon. Senki nem ülhetett ide csak mi, ez a törzshelyünk már első óta.

            - Milyen a felhozatal az idén? –célozgattam a dossziékra, amik az új lányok adatait tárolták.

            - Nem mondanám a legjobbnak. Van, akin megakadt a szemem, de nincs semmi lehengerlő –fintorgott barátnőm.

            - De te az vagy –jelent meg Kris Mia mögött és megcsókolta a nyakát. Barátnőm mosolyogva fordult hátra és már falták is egymást.

            - Hogy-hogy itt vagy? –kérdeztem a fiút, aki elrabolta barátnőm szívét.

            - A szüleim azt mondták pár hétig itthon leszünk. Így most suliba járok –karolta át Mia vállát. Szóval ez azt jelenti, hogy éjjel-nappal egymást fogják marcangolni. Feltételezéseim valóra váltak, ugyanis máris egymás szájában turkáltak.

            - Órán találkozunk –jöttem el kuncogva, ott hagyva őket. A belsőudvaron átmentem a szekrényemhez, hogy felvegyem a könyveimet.

            - Nocsak, kibe botlok az első napon? –hallottam meg egy mély hangot mögülem. Megforgattam a szemeimet és folytattam a pakolást.

            - Sikeresen elrontottad a kedvemet –mondtam neki háttal.

            - Valaki nagyon morcos –éreztem meg leheletét a nyakamon, mire megfordultam és ellöktem magamtól.

            - JongIn, állj le! Undorító vagy és szánalmas, hogy nem értesz a szép szóból –hánytam szemére. A hideg kirázott ettől az embertől.

            - Ugyan kicsim, hadd boldogítsalak fel –simított végig az arcomon, mire szúrósan rámeredtem.

            - Ha hozzám mersz érni, akkor tönkre teszlek! –sziszegtem.

            - Ugyan Flora ezt te sem gondolod komolyan. Semmit nem tudsz tenni ellenem. Inkább hagynod kéne, hidd el, élveznéd –mosolyodott el kurtán, mire csak felszisszentem.

            - Meglátjuk –csaptam be a szekrényem ajtaját, majd magára hagytam. Hónapok óta próbál lefektetni, mint minden lányt a suliban, nem is, mint minden lányt a városban, de én nem hagyom magam. Undorító, perverz személy, de sajnos valamennyire el kell viselnem, mert azonos a baráti körünk.

            - Akkor este a bulimon találkozunk –csapódik mellém barátnőm, mikor kifelé sétálok a gimiből. A szokásos szeptemberi buli, hogy is felejthetném el. Hiszen meg kell ünnepelni az első tanítási napot. Egy ilyet is csak Mia tud kitalálni, de hát mit tehetnék ellene.

            - Tudom, megyek, csak előtte be kell néznem anyához. Majd beszélünk –intettem, majd beszálltam a kocsiba.

Tao szemszöge

            - Zihan, siess már! Nem akarok már az első napon elkésni –sürgettem húgomat, aki kapkodva, de megjelent a nappaliban és már mehettünk is a kocsihoz.

            - Izgulsz? –nézett rám nagy fekete szemeivel.

            - Nem különösebben. Kérlek, ígérd meg, hogy vigyázol magadra! Ez már nem Kína, itt mások a szokások. Nem akarom, hogy bármi bajod essen –oktattam egy kicsit a suli felé menet.

            - Felfogtam –bólintott határozottan, majd az út további részében nem szólaltunk meg. Mindketten eltökélten bámultunk ki az ablakon és néztük a reggel rohanó embereket, az utcák életre kelését. New York azon belül is Manhattan Koreai negyedében élünk. Mondhatni itt laknak a város leggazdagabbjai. Csak ázsiaiak, ami annyiból jó, hogy legalább ennyi emlékeztet a hazámra.

Megállt a kocsi egy hatalmas épület előtt és mindketten kiszálltunk. Egyik vállamra dobtam a táskámat és néztem az elém táruló építményre. Előtte és a hosszú lépcsőn végig egyenruhás diákok beszélgettek, méregették egymást. Gondolhattam volna, hogy ilyen lesz ez a hely. Már most látom, hogy ez nem az én világom.

Nagyot sóhajtva indultam el, hogy megkeressem a szekrényemet és a termet, ahol az első órám lesz. Nem értettem miért kellett ideköltöznünk, mikor az utolsó évemet igazán kijárhattam volna Kínában. Inkább nem is gondolok rá, mert csak ideges leszek. Próbáltam észrevétlenül cikázni az emberek között a folyosón, de nem maradhattak el a bíráló pillantások. Nem foglalkoztam velük, csak mentem előre. ZiHan valahol lemaradt, így csak magamra kellett figyelnem. Megtaláltam a könyveimnek való tároló helyet, majd gyorsan felvettem a tanuláshoz a segédeszközeimet és már indultam is. Ahogy megfordultam viszont beleütköztem valakibe, így a könyvek a földön végezték.

            - Nem látsz a szemedtől? –kérdezte felháborodva a fiú, aki nekem jött.

            - Ne haragudj, véletlen volt –néztem rá. Egy magas lehetett velem, de semmi jót nem néztem ki a szeméből. Tipikus rossz fiú, aki nagyon nagyra van magával.

            - Ajánlom, hogy ez ne forduljon elő még egyszer! –sziszegte, majd másik két társával elviharoztak. Felvettem az elejtett sűrű lapokból álló irodalmi készítményt, a bunkó fiú irányába elnéztem, majd sietősen a terembe mentem. Már az első napon megtalálom az ilyeneket, nagyszerű lesz ez az év.

ZiHan szemszöge

Remegő lábakkal sétáltam fel a lépcsőfokokon. Próbáltam nem nézni senkinek a szemébe és csak menni előre. Pár lépés és elértem volna a bejáratot. Már nyúltam a kilincsért, de ekkor egy hang megszólalt mögöttem.

            - Állj csak meg! –utasított határozottan. Megdermedtem. Kis mozdulatokkal fordítottam hátra a fejemet és három lánnyal találtam szemben magamat.

            - S-segíthetek? –kérdeztem, de ahogyan a középső lány szemébe néztem elfogott a pánik. Olyan szigorú, feszes tekintete volt.

            - Elég jó alakod van. Még nem láttalak a környéken. Új vagy? –kérdezte közben pedig alaposan méricskélt.

- Most költöztünk ide Kínából. A nevem…

- Jó modell lenne belőled. Anyám most úgyis fiatal lányokat keres az új kollekciójához. Alkalmas lennél a feladatra.

- Köszi, d-de nem szeretnék modell lenni –nyögtem ki, mire a másik kettő tátott szájjal meredtek rám. Az ijesztő lánynak megfeszült az arca és összehúzott szemekkel fúrta bele magát az agyamba.

- Minden lány szeretne modell lenni. Látszik, hogy új vagy és hogy nem tudod, kivel beszélsz éppen. Mások ölnének, ha egy ilyen ajánlatot tennék nekik, úgyhogy jól gondold meg, mit mondasz! –sziszegte a végét, majd elsétáltak balra. Remegett a gyomrom és csak kis idő után tudtam újra megmozdulni, majd rohantam is befelé.

Ebédszünet van. A belső udvaron ücsörgök egyedül az egyik körasztalnál. Valami salátát csipegetek, de ez is nehezen megy le a torkomon. Magam elé bámulva merengek a mai nap eddigi történésein, de vannak dolgok, amiket nehezen emésztek meg.

Egyszer véletlen emelem fel a fejemet, mert úgy érzem, mintha valaki bámulna. Sajnos sejtésem bevált, mert egy barna hajú fiú méreget feltűnően. Ahogy összetalálkozik pillantásunk megnyalja alsó ajkát, de le nem veszi rólam a tekintetét. Érzem, ahogyan vér szökik az arcomba, de szerencsére ekkor ér oda hozzám Tao.

            - Van még órád? –kérdezi. Egyből szemeibe nézek, de még mindig érzem magamon a másik fiú égető pillantását.

- N-nem, nincsen –rázom meg a fejemet.

- Akkor menjünk! Mindjárt hívok egy kocsit –veszi elő telefonját, de elkapom a kezét.

- Inkább sétáljunk! –zavartan néz, de belegyezik, így összeszedem a cuccomat és elindulunk. Utoljára nézek az ijesztő fiú felé, aki még mindig engem bámul. Beharapja teltebb ajkát és oldalra dönti a fejét. Olyan gyorsan megyek bátyám után, ahogyan csak tudok. Egy a lényeg, hogy minél hamarabb elszökjek az a fiú elől.

- Tudtad, hogy ma lesz egy buli, ahova minden Genius tanulót várnak? –mentem be Tao szobájába délután.

- Ezt honnan veszed?

- Van egy oldal, ahol minden friss infót meg lehet találni. Nincs kedved eljönni?

- ZiHan, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Miért? Legalább kimozdulunk. Kérlek! –nézek rá nagy szemekkel, mire sóhajt egyet.

- Oké, de vigyázol magadra! Semmit nem iszol és nem engeded meg egy fiúnak sem, hogy elráncigáljon valahova! –mondja keményen. Bólintok egyet és neki is látunk készülődni. Az első manhattani bulink. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle. 

Szereplők

Flora Rhodes

18 éves lány. A Genius magán gimnáziumba jár. Anyja a Rhodes modell ügynökség vezetője, apja pedig híres ügyvéd, de évekkel ezelőtt elváltak. Anyjával, Sylviával és öccsével, Nathannel él a Waldorf Astoria egyik lakosztályában, Manhattanben. A gyerekek között nagyon erős kapcsolat van, ami már nem mondható el édesanyjukra. Sok zűrbe keverednek, amit mindig ketten intéznek el és próbálják a sajtó elől eltitkolni zavaros életüket.

Legjobb barátnője Mia Trachtenberg, aki egyben hűséges bajtársa. Voltak ügyek, amik hónapos veszekedésbe torkollottak, de valahogy mindig visszataláltak egymáshoz.  

Nathan Rhodes

A 17 éves fiú Flora kisöccse. Ő is, mint nővére félvérek, de mindig is Amerikában éltek. Nathan az ország legjobb balett iskolájában tanul és eltökélt célja, hogy a legnagyobb musical-ekben játszhasson. Oda van a színházakért, a művészetért, ő maga is egy kicsit érdekes alak. Mindenben benne van, amiben nővére is, emellett a vad éjszakák híve. Fiatal kora ellenére voltak gondjai a drogokkal és az itallal, elvonóra is járt, de sikeresen túltette magát rajta. Flora mindenben támogatja és mellette van. Nővére félti és megpróbálja megóvni öccsét, bár ez néha nehezebb dolog, mint hinné.

Mia Trachtenberg

18 éves, szintén a Genius tanulója. Barátnőjéhez hasonlóan, ő is félvér. Egyedüli gyermek, de sosem szeretett volna testvéreket. Szülei egy zenei cég elnökei, ő maga is lelkes énekes. Szülei erős nevelést szántak neki, de botrányai messze megcáfolják ezt. Durva bulizások, pasizások híve, viszont kiváló tanuló. Ahogy leszáll az este, leveti az egyenruhát és vad éjszakai életbe kezd.

Kiskora óta hűséges barátnője Florának, bár voltak nézeteltérések, amiket igyekeznek nem felemlegetni. Zavaros fiú ügyeket rejteget, van, amiről még a legjobb barátnője sem tudhat. De mindennél jobban szereti jelenlegi barátját, Krist.

Kris

Kris Mia barátja, akivel nyár elején jöttek össze, de nagyon egymásba gabalyodtak már a kezdetektől. Kris egy nemesi család egyetlen gyermeke, így sokat utazik, iskolába nemigen jár. Ezenkívül minden szabad percet együtt töltenek, de gondok lesznek ebben a tökéletes kapcsolatban.

Lu Han

19 éves gazdag örökös és elég híres a lányok körében. Apjával él, aki New York polgármestere. Édesanyja kiskorában meghalt egy balesetben. Nem táplál jó kapcsolatot egyetlen szülőjével. Mindig megszerzi, amit akar, senki nem ellenkezik vele. Kihasználja hírnevét, sármját és élvezi, hogy a fiatal köröknek ő a közepe. Ha valamit eltervez, annak úgy kell történnie. Bárki az útjába áll, azt könnyen elintézi. Barna hajú ’ikre’ JongIn. Ijesztően hasonlítanak egymásra, ördögi párost alkotnak. Egy szóval tökéletesen körül lehet őket írni: Casanovák.

Kim JongIn

19 éves nőcsábász. Szülei elváltak, édesapjával tartja csak a kapcsolatot szorosabban, ugyanis anyja egy másik országban él az új férjével. Jóképű, izmos, magas félisten, amit nagyon is tud magáról és kellően ki is használja ezt. Egy lány sem mond neki nemet. Sötét kapcsolatairól híres és egy banki vállalat elsőszámú örököse. Szoros barátságot táplál LuHannal. Sok ellenségük van, bár senki nem mer ellenük lépni, a hosszú sorban mégis akad egy merész vállalkozó. Ahol ez a titokzatos alak megjelenik, ott jó nem fog történni. Egyedül él egy lakosztályban, ritkán hazalátogat apjához. Csöndes, de mégis vad társa BaekHyun, aki harmadik tagként csapódik hozzájuk.

Byun BaekHyun

Ördögi kör tagja, bár közel sem annyira, mint ahogy azt mondják. Az biztos, hogy nagy kanállal élvezi az életet, de van egy jámborabb, visszahúzódóbb oldala is. Csendben lapul meg a háttérben, mégis ő az, aki mindenről tud. Pillanatok alatt megszerez bármilyen információt emberekről. Bosszúban, szívatásban lelkes jelentkező és boldogan segít barátainak a gonoszabb dolgokban.

Oh SeHun

Sehun BaekHyun egyik legjobb barátja. Sokszor rejtélyesen tűnik fel a semmiből és segít az embereknek. Kiskorában bentlakásos iskolába íratták, de nagyszülei kivették onnan. Zűrös családi háttere van, a szülei nem foglalkoznak vele, ezért egy időben rengeteget ivott és egyéjszakáskalandokban élte ki magát. Nagyszüleivel él, akiket nagyon tisztel. Nem beszél túlzottan sokat, de annál jobban ki tudja tombolni magát egy-egy éjszaka alatt.

Huang ZiTao

A suli első napján ítélkező pillantásokkal találja szembe magát az új srác, Tao. Nem ismeri a helyet, az embereket és ezért bizony sok zűrbe fog belekeveredni. Nehezen fogja megtalálni a helyét, de lesznek, akik majd segítségére lesznek. Szüleinek híres éttermeik vannak szerte a világban, sokat dolgoznak a megélhetésért, bár semmiben nem szenvednek hiányt. Kishúgával kezdték el együtt a gimnáziumot, ahol szinte teljesen megváltozott mindkettejük élete.

Huang ZiHan

16 éves lány, aki Tao húga. Szegény semmit nem tud a New York-i életről, pláne arról nem, ami a Genius gimnáziumban folyik. A maga ártatlanságával csöppen bele egy izgalmas életbe. Szinte láthatatlannak nézik, egy valaki viszont nagyon is látja. Nem kell sok idő és máris összetűzésbe kerül a legrosszabb emberrel.

A művészetek megszállottja és meg is fogja találni a számára tökéletes partnert.

HwaYoung és HyoYoung

A divat ikrek. Mia és Flora másik két társa. Szinte ugyanúgy néznek ki és elég híresek a média világában. Divatmániájuk határtalan és sok fashion magazinban fotózták már őket. Az embereknek nagyon is bejön ez a rendkívüli hasonlóság. Mindenhova együtt mennek, az égvilágon semmi nem választhatja őket ketté. Nem csak külsejük, de belsőjük is ugyanolyan. Szemrebbenés nélkül tudnak tönkre tenni embereket és még élvezik is, ha boszorkánykodhatnak egy kicsit.