41. rész

Flora szemszöge

            - Anya ezt nem teheted –néztem rá. Teljesen kizártam mindenki mást, csak ráfigyeltem. Az orvos közben csendben elhagyta a szobámat, hogy kettesben tudjunk egy kicsit beszélni.

            - Flora, én azt nézem, hogy mi a legjobb neked. Szerintem nem ártana, ha egy kicsit eljárnál ilyen foglalkozásokra, itt maradnál a központban távol a kis világodtól –magyarázta, mintha valami elmebeteg lennék.

            - Anya nem vagyok drogos! –mondtam indulatosabban, mire kicsit meghőkölt. –Nem dönthetsz helyettem. Elmúltam 18 éves szóval igenis van beleszólásom.

            - Már döntöttem és tudom, hogy mi a jó a lányomnak –állította az igazát.

            - Honnan tudnád? Sosem törődtél velünk –mondtam a szemébe.

Szerencsére ekkor jöttek be a barátaim, így egy kis támogatást kaptam legalább a testvérem felől.

            - Anya, hibát követsz el. Flora nem vett be semmilyen drogot. Lefizették a futárt, hogy tegyék az italába –vázolta gyorsan fel öcsém, ami kissé engem is meglepett, de örültem, hogy legalább anya is hallotta.

            - Ki tenne ilyet? Ne akarjatok nekem ilyen zagyvaságokat beadni –makacskodott.

           - Ez igaz, most hallgattuk ki a futárt, Ryant. Bevallotta és az a tettes, akire mi is gondoltunk –folytatta Luhan, miközben közelebb sétált hozzám és leült mellém az ágyra.

            - ChanYeol? –néztem rájuk, mire csak bólintottak egyet. Akkor, abban a pillanatban valami megváltozott bennem. Soha nem éreztem még ilyen gyűlöletet magamban. Hogy képes valaki ilyenre? Tudtam, hogy ChanYeol gonosz és elvetemült, de ezt sosem néztem volna ki belőle.

            - Ez igaz? Az a fiú tényleg ezt tette a lányommal? –kezdett dühös lenni anya.

            - Igen, de ne csinálj semmit! –szólt közbe JongIn. –Majd mi elintézzük, ebben biztos lehetsz –mondta anyának, aki csak bólintott majd rám nézett.

            - Mégsem küldelek el a központba, tévedtem és ne haragudj –intézte felém szavait. Nem válaszoltam, mert nem fogok ilyen könnyen megbocsájtani neki. –Most beszélek az orvossal és szerintem utána haza is vihetünk téged –ment ki a teremből.

            - Komolyan hagytátok volna, hogy elvonóra küldjön? –akadtam ki.

            - Dehogyis, sosem hagynám –vágta rá Nathan.

Luhan szemszöge

Délre már otthon is volt Flora, de még a mai napon pihennie kellett. Megígértem neki, hogy este visszamegyek hozzá, de most van egy dolog, ami nem hagy nyugodni.

            - Nem bírom ki, ha nem kereshetem fel azt a barmot és nem verhetem szét a képét –mondtam halkan JongInnak és Miának, mikor már csak hárman ácsorogtunk lent a halban.

            - Nem ütheted meg, nem szabad hevesnek lennünk. Okosan elintézzük azt a szemetet és vége lesz egy életre –állított le Mia.

            - Ne fedjük fel előtte, hogy tudjuk, mit tett –javasolta JongIn.

            - Beszélek ma BaekHyunnal. Négy nap múlva lesz a gála, amit apa rendez. Lefogadom, hogy ott lesz és valami bosszúval fog előállni –informáltam őket.

            - A tökéletes hely a leleplezésre –mosolyodott el gonoszan Mia. Ezután mindenki a dolgára indult, így én is bepattantam a limuzinomba, hogy apához indulhassak.

            - Luhan, régen hallottam felőled –vette fel a telefont barátom.

            - BaekHyun, kell a segítséged egy kis akcióba –tértem azonnal a lényegre titokzatosan.

            - Na végre, már olyan régen tettünk tönkre valakit –hallottam a hangján, hogy mosolyog.

            - Most eljött az idő –motyogtam, majd már daráltam is neki a feladatokat. Megígérte, hogy estére mindent megcsinál nekem. BaekHyun a legtökéletesebb ember, ha gyorsan el akarok érni valamit, és ha le kell nyomozni egy embert.

ChanYeol szemszöge

Lehet kicsit túlzásba estem, mikor megcsináltam ezt az ötletemet, de csak így érhetem el, amit szeretnék. Késő este, mikor már biztosan tudtam, hogy mindenki hazament, bementem Florához. Látni akartam, látnom kellett, mert valahol mélyen furdalt a lelkiismeret. Mikor benyitottam a sötét szobába mégsem Florán akadt meg a szemem, hanem egy oda nem illő alakon. Luhanon, aki a kanapén aludt. Miért kell neki itt lennie? Nehezen bírtam ki, hogy ne tegyek hülyeséget, de inkább visszafordultam a lányhoz, akit bántottam, és akit igazából akartam. Mélyen aludt, miközben egy cső volt karjára erősítve, ami folyamatosan pumpált belé valamilyen folyadékot. Abban a pillanatban éreztem leginkább tettem következményét és a megbánást, de nem hátrálhattam. Végig kell csinálnom, és ha ezzel érhettem el a legnagyobb hatást náluk, akkor folytatni is fogom.

Másnap a reggeli kávémat iszogatva sétáltam az utcákon, miközben a következő lépéseimet tervezgettem. A végső csapást négy nap múlva fogom megtenni a gálán, amit Luhan apja fog adni. A legtökéletesebb hely ugyanis a legnagyobb emberek lesznek ott, az egész sajtó, újságírók, így ha bármi történik azt mindenki azonnal meg fogja tudni.

Így az utam egyből a szabómhoz vezetett, ahol egy új öltönyt készítettek nekem a nagy eseményre. Pár helyre még be kellett mennem, majd mikor mentem volna vissza az autómhoz Taoba botlottam.

            - ChanYeol, régen láttalak –jött felém széles mosollyal.

            - Én is téged. Hogy megy a suli? Sokat készülsz a vizsgákra? –kérdezgettem.

            - A legtöbb időmet mostanában ezzel töltöm. Szeretném, ha jól sikerülnének, mivel nagyon fontos a továbbtanulásomnál –magyarázta.

            - Értem, akkor sok sikert, kitartás –veregettem vállba és már mentem is tovább. Nehéz, hogy ő is itt van, mert nem bukhatok le előtte. Vagyis még nem.

Luhan szemszöge

Már sötétedni kezdett, mire visszaértem Floráékhoz. Előtte odaszóltam a pincéreknek, hogy valami vacsorát állítsanak össze nekünk és meg is csinálták. Egy kisebb kocsira volt mindenféle finomság felpakolva, amit egyenesen barátnőm szobájába vittem. Éppen a gépén munkálkodott valamin, mikor beléptem hozzá.

            - Jobban vagy? –kérdeztem tőle. Lerakta az öléből a laptopot és hozzám sietett. Egy kis top volt rajta, haja felkötve és egy sort emelte ki formás lábait. Máris beindultam, olyan régen voltunk együtt.

            - Igen, sokkal. Holnap már megyek is iskolába –karolta át a nyakamat, miközben derekánál szorítottam magamhoz.

            - Nem szeretnél még egy napot itthon pihenni?

            - Felesleges, jól vagyok –állította határozottan, én pedig nem tudok neki ellentmondani. Közelebb hajolt és egy hosszú puszit nyomott számra, kezeivel pedig átkarolta a nyakamat. Ahogy megéreztem puha ajkait egyből mélyíteni kezdtem a csókunkat. Lassan kezdtük el ízlelgetni egymást, miközben kezemmel szorosan magamhoz húztam és derekát simogattam. Minden porcikáját éreztem a falatnyi ruhája alatt. Önző voltam, mivel pihennie kellett volna, de nem bírtam uralkodni magamon. Megemeltem a feneke alatt, így az ölembe kaphattam, majd már vittem is az ágy felé. Feltérdeltem vele együtt és szépen dőltünk le együtt, hogy pont a lábai között tudjak feküdni. Azonnal lehámozta rólam a zakómat, az ingemet és a nadrágomat is kigombolta. Lerángattam a felsőjét, így megpillanthattam csipkés melltartóját. Alsó ajkamba haraptam és már be is támadtam illatos nyakát. Harapdáltam, néhol erőteljesebben megszívtam a vékony bőrt.

            - Luhhhan, mi lesz, ha holnap találkozunk ChanYeollal? –lihegte a fülembe.

            - Ne ezen gondolkozz most, csak rám figyelj! –motyogtam a dekoltázsába.

            - De ez fontos –tolt el magától, hogy a szemébe nézzek. Sóhajtottam egyet, majd visszamásztam hozzá. –Ő nem tudja, hogy mi tudjuk és bizonytalan vagyok, hogy hogyan kezeljem.

            - Ugyanúgy, mint eddig, nem kell vele különösebben foglalkozni. Ez nekem lesz inkább kihívás, mert nehezen fogom megállni, hogy ne verjem szét.

            - Luhan, ne verekedj, kérlek! –fogta meg az arcomat és nézett mélyen a szemembe szép szemeivel.

            - Bántott téged, ezt senki nem teheti meg. Nem engedem, hogy hozzád nyúljon –mondtam határozottan a szemébe. Hosszú percekig csak néztük egymást, mikor lehúzott magához és szenvedélyesen, mélyen megcsókolt.

            - Szeretlek –húzódott el egy pillanatra.

            - Én is szeretlek –mosolyogtam vissza, majd folytattuk, ahol abbahagytuk.

Úgy egy fél óra múlva a mellkasomon feküdt, miközben a hátát simogattam ő pedig a mellkasomat karcolgatta.

            - Aludnod kéne, pihenésre van szükséged –mondtam halkan.

            - Ezt pont ezután mondod –kuncogott.

            - Ne haragudj, nem kellett volna, hogy letámadjalak, de nem bírtam magammal.

            - Hogy haragudnék? Hiányoztál már –hajolt fel egy csókért.

           - Olyan finom vacsorát állíttattam össze neked és egy falatot sem ettél –biggyesztettem le ajkaimat szomorúan.

            - Szeretnél enni valamit? –nézett rám csillogó szemeivel. Bólintottam egy aprót, így az ágyba falatozni kezdtünk. Ennél tökéletesebb már nem is lehetne az este.

Másnap reggel együtt mentünk iskolába. Lassan vége van a gimnáziumnak, eljön az érettségi ideje és mindenkinél kezdődhet az igazi élet, bár szerintem mi már ezt évek óta megtettük.

Kint a párkányon találkoztunk Miával és JongInnal. Már jó idő van, itt a tavasz, így újra elfoglaljuk becses helyünket.

            - Végre itt vagytok! Hogy érzed magad? –fordult barátom Florához.

            - Tökéletesen, nem kell minden másodpercben ezt kérdezgetnetek.

            - Csak vigyázunk rád –csókoltam meg, ami kissé hosszabbra sikeredett, mint ahogy elképzeltem. Édesen cuppogtunk egymás ajkain, amíg meg nem zavartak minket.

            - Szép jó reggelt a szerelmes párocskánknak. Mi ez a túlzott nyalakodás? Nem féltek, hogy lenyelitek egymást? –jelent meg azaz ember, akit legszívesebben a pokol mélyére kívántam volna.

            - Csak nem irigykedsz? –néztem rá büszkén, miközben átkaroltam Flora vállát. A többiek is szépen körénk gyűltek és szúrósan meredtek a kellemetlen vendégre.

            - Hát a helyedbe tudom képzelni magam –mosolyodott el kajánul.

            - Ezt hogy érted? –zavarodtam össze.

            - Ezekről még nem esett szó? Persze, nálatok egy élet is kevés lenne felsorolni mindenkit, akivel valaha is dolgotok volt –folytatta.

            - Miről beszélsz?

            - Flora, elmondjam én vagy te? –nézett barátnőmre, aki csak rázta a fejét. –Akkor én. Már akkor meg volt nekem, mikor te még csak fantáziáltál róla –mondta nemes egyszerűséggel. Ott vesztettem el végleg az eszemet.