42. rész

Luhan szemszöge

Először le sem esett, hogy mire gondol ChanYeol, viszont utána éreztem, ahogyan a düh szétárad a testemben.

            - Igazán sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod, de valakinek a nehéz munkát is el kell végeznie –mosolygott sugárzó boldogsággal. Látszott, mennyire élvezi a helyzetet. Itt pattant el a húr bennem és egy hatalmas öklössel csúfítottam bele vidám képébe. Rendesen megszédült tőle, ahogyan nekiesett a korlátnak, majd a vért kezdte törölgetni felrepedt szájából.

            - Luhan, ez nagyon régen történt, semmit nem jelentett csak egy rossz kaland –lépett hozzám Flora és kezdett magyarázkodni.

            - Azért egy kalandnál több volt –szólt közbe a bevert képű.

            - Fogd be! –kiáltott rá kétségbeesett szerelmem. Mintha eltiportak volna, ennél rosszabb most nem is történhetett volna. Már csak ez hiányzott. –Luhan, kérlek –nézett rám gyönyörű szemeivel.

            - Most megyek –toltam el magamtól, mire remegő kézzel nyúlt a karom után. Erősen fojtogatta a sírás, nehezen tudta visszatartani, sőt, pár kusza könnycseppet láttam leperegni tökéletes bőrén.

            - Luhan, ne! Mindent megmagyarázok, csak kérlek, hallgass meg! –próbálkozott tovább.

            - Elég! –téptem ki kezem gyenge ujjai közül. Összerezzent a hirtelen kitörésem hatására és megtörten nézett fel rám. –Csak hagyj békén most –mondtam lassan, majd levágtattam a lépcsőn és sétálva indultam a központ felé. Nem tudom hova vezetett utam, de el kellett tűnnöm innen, hogy le tudjak nyugodni.

Flora szemszöge

Halkan sírtam a lépcső előtt állva és csak néztem, ahogyan Luhan alakja csak egyre jobban távolodik. JongIn barátom után sietett, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon, amiért hálás voltam. Legalább ő vigyáz rá. Már rég becsöngettek, így Mia is elment, mert fontos beszélni valója volt az igazgatónőnkkel, de megígérte, hogy utána rögtön engem keres meg. Egyedül maradtam a tönkretevőmmel.

            - Hát meg kell mondjam, ez nem volt semmi –jópofizott még mindig, mire szembefordultam vele és ordítani kezdtem.

            - Takarodj innen! Mikor fogod már fel, hogy egy undorító féreg vagy? Mit akarsz elérni ezzel? Nem unod még, hogy mindenki életét tönkreteszed? Komolyan hánynom kell tőled –kiabáltam a képébe, ami meg is lepte. Nagy szemekkel meredt rám, hirtelen nem tudta, mit válaszoljon.

            - Szerintem eleget ártottatok már nekem, szóval érthető, hogy miért akarok bosszút állni. Ez meg úgyis kiderült volna, most már legalább tisztalappal játszhatjátok a tökéletes párt Luhannal –fintorgott.

            - Te még mindig nem érted, hogy szeretem? Szeretem Luhant! Ne merd többnek beállítani a régi ügyünket, ami évekkel ezelőtt volt, hogy valami mély kapcsolat lett volna. Egy kaland, még annak is kevés, főleg amennyit jelentett. Legszívesebben elásnám magam, amiért ismerlek, de abban biztos lehetsz Park ChanYeol, hogy mostantól nem csak te fogsz fájdalmat okozni. Kicsinállak és boldogan fogom végignézni –mondtam keményen a szemébe, majd sarkon fordultam és eljöttem. A mosdóba vettem az irányt, hogy rendbe szedjem magam és megvárjam Miát. Szerencsére ő tudott erről, így legalább neki nem kellett magyarázkodnom. Rosszabbkor nem is derülhetett volna ki, de nagyon remélem, hogy nem lesz komolyabb következménye. Nem bírnám elveszíteni Luhant, főleg nem egy ilyen kis lényegtelen semmiség miatt, ami évekkel ezelőtt történt, és amit mélységesen megbántam.

            - Flora, jól vagy? –nyitott be a barátnőm.

            - Szerinted? –néztem rá meggyötört tekintettel.

            - Nem lesz semmi baj. Luhan most ideges, ami érthető, de el fogja felejteni, lenyugszik és minden olyan lesz, mint régen.

            - Nem is tudom.

            - Ugyan, olyannyira szeretitek egymást, ez nem fog tönkretenni semmit.

            - Remélem igazad lesz, és hogy Luhan nem csinál semmi hülyeséget –fújtam egy nagyot.

            - Biztos, hogy igazam lesz és nem fog csinálni semmit. Amúgy is JongIn vele van, majd ő vigyáz rá –mondta biztatóan. Jobbnak láttam, ha kimegyünk a mosdóból és az iskolával foglalkozom egy kicsit. Délután pedig megpróbálom megbeszélni ezt az egészet Luhannal.

Luhan szemszöge

Az egyik kedvenc báromba mentem, ahol egyből a pulthoz ültem és kezdetnek három különböző rövidet rendeltem csak magamnak. Már a másodikat küldtem le a torkomon, mikor barátom utolért.

            - Haver, nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb mód jelen pillanatban –fogta le a kezemet.

            - Nem, ez a legtökéletesebb mód most –ráztam le magamról, majd a harmadikat is megízleltem.

            - Ne engedd, hogy ez felbosszantson! Az évekkel ezelőtt volt, akkor még barátilag sem voltatok a legjobb kapcsolatban Florával.

            - Az a szemét vele volt, érted –néztem rá dühösen. –Bárkit, bárkit elfogadnék, de őt nem és Flora, ezt elhallgatta előlem.

            - Ugyan már, órákat mesélhetnél, hogy te életedben kikkel voltál. Biztosan elmondta volna előbb-utóbb és szerintem csak azért nem reklámozta, mert már ő is megbánta és nem jelentett neki semmit.

            - Én szeretem őt. Soha nem szerettem ennyire senkit és nem akarom elveszíteni.

            - Nem is fogod, de ha továbbra is játszod a nagy megsértettet, akkor ki sem fogtok békülni.

            - De ő képes rá, hogy elvegye tőlem. Ő mindenre képes –néztem JongInra üveges tekintettel.

            - A pia beszél belőled, nem tehet semmit az a féreg, amíg mi itt vagyunk. Flora szeret téged, sosem hagyna el, főleg nem ChanYeol miatt. Most menj haza, beszéljétek meg és minden olyan lesz, mint régen.

Kellett egy kis idő, amíg felfogtam, amit mondott, de mielőtt bármit is reagálni tudtam volna, már húzott is ki a bárból egyenesen a kocsiig, ami kint várt ránk.

JongIn hozzám vitt, mert jobbnak látta, ha nem részegen beszélek Florával. A terve nem teljesen vált be, mert mikor kinyílt a liftajtó a lakásomnál, egyből őt pillantottam meg a nappalimban.

            - Luhan, úristen jól vagy? –rohant azonnal hozzám és segített be a kanapéra.

            - Flora –motyogtam a nevét egyfolytában.

            - Itt vagyok, nézd, nagyon sajnálom az egészet, bármit elmondok, de kérlek, ne haragudj –fogta közre arcomat, hogy szemeibe tudjak nézni.

            - Miért ChanYeol? Miért pont ő? –kérdeztem halkan, mire sajnálkozóan nézett rám.

            - Nem tudom. Nagyon régen volt, csak egy kaland, de bár sosem tettem volna meg. Luhan, fontos vagy nekem, nem akarom, hogy ez a kis semmiség, mert az, közénk álljon és tönkretegyen mindent –mondta őszintén. Én sem hittem, de teljesen kijózanodtam ettől a beszélgetéstől.

            - Én is sajnálom, hogy ennyire kiborultam.

            - Érthető volt, de ez tényleg nem jelent semmit.

            - Neki igen –mondtam kissé csalódottan. Felemelte a fejemet és egyenesen a szemeimbe nézett.

            - Nem érdekel ChanYeol, te érdekelsz. Téged szeretlek, nem őt. Gondoljon bármit, de soha nem tudna elvenni tőled –mondta, ami nagyon jól esett. Lassan csókoltam meg, majd egy kissé elhúzódtam tőle. Homlokunk összeért, szemeink csukva maradtak és csak egyszerűen próbáltuk magunkba szívni a másik közelségét.

            - Az enyém vagy –leheltem ajkaira. Vadul kezdtem csókolni, most csakis én irányíthattam, amit észre is vett, de belement. Azt csinálhatok vele, amit szeretnék. Átöleltem csípőjét és az ölembe húztam, miközben jóízűen rágcsáltam finom párnáit. Rögtön lehúztam felsőjét, ő ledobta magas sarkúját. Belevájtam ujjaimat a derekába, simogattam markolgattam szép vonalait. Most csak egy kiadós szeretkezésre volt szükségem, ahol nem fogjuk vissza magunkat és vadulunk egy kicsit. Kigombolta az ingemet, de nem vette le rólam, hanem a mellkasomat, hasamat kezdte karcolgatni. Egyik kezét felcsúsztatta végig a nyakamon és erősen a hajamba túrt. Feneke alá nyúltam, majd vele együtt felálltam, de ahelyett, hogy a hálómba vittem volna, felültettem a konyhaasztal márvány lapjára. Kuncogva vált el tőlem, mire csak én is mosolyogva néztem vissza rá.

            - Elkapott az ihlet? –cirógatta a nyakamat.

            - Most itt szeretnélek megkapni –vette le közben az ingemet, majd átölelte a derekamat lábaival és nyakamat kezdte el csókolgatni. Megtámaszkodtam combjai mellett és csak hagytam, hadd kényeztessen egy kicsit. Kigombolta nadrágomat és párszor átsuhant keze a kis domborulatomon, ami az alsómon ütött át. Lehunyt szemekkel élveztem minden egyes kis mozdulatát, amivel egyre jobban csak feltüzelt. Kicsit elkalandoztam, és már csak azt vettem észre, hogy keze lent munkálkodik és erősen masszírozza legbecsesebb részemet.

            - Uhh –nyögtem egy mélyebbet, mire csak pajkosan a szemembe nézett. Ekkor vettem észre, hogy már nadrág sem volt rajta.

            - Már régen csináltuk így –harapott ajkába.

            - Épp itt az ideje –húztam a fenekénél fogva magamhoz, majd ledöntöttem a hideg lapra. Kibújtam a nadrágomból, majd felmásztam hozzá, szétnyitottam lábait és ránehezedtem. Levettem a melltartóját, így kerek idomait vettem kezeimbe. Lenyúltam a bugyijához és kicsit izgatni kezdtem, hadd akarjon ő is úgy, mint én őt.

            - Hmm –sóhajtott egy nagyot, miközben oldalamon futkároztak ujjai. Kicsi szívásokat hagytam végig a nyakától a melle közepéig, de vigyáztam, hogy ne látszódjanak annyira.

            - Luhan, csináld! –nézett mélyen szemembe. Vágytól égett a tekintete, ahogyan az enyém is. Lerángattuk magunkról az utolsó zavaró tényezőt is és már benne is voltam. Hangosan felnyögött, de mivel egyből gyors tempóba mozogni kezdtem, így egy kisebb kiáltásba ment át. Most nem volt semmi lágy, finom mozdulat vagy érintés, csak is vad, tüzes érzelmek. Mindenfajta formáját szeretem a szeretkezésnek vele, de ez a mai mindent vitt. Annyira szükségem volt rá, annyira jó volt, teljesen elvette az eszemet. Tíz percig sem tartott, olyannyira fel voltunk forrósodva, de minden másodperce tökéletes volt. Rajta feküdve lihegtem, miközben próbáltunk visszatérni a gyönyörből a valóságba. Néhol a hideg márványlap bántotta felhevült bőrünket, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy megmozduljon. Most döbbentem rá, hogy nincs semmi a világon, ami közénk állhatna. Mi tökéletesen megtaláltuk egymást, nincs szükségünk másokra és nem is lesz. Flora az a lány, akivel örök életemet le tudnám élni és így is tervezem.