43. rész

JongIn szemszöge

            - Miért jutunk mindig ide? –kérdezte Mia egy lepedőt szorítva a mellkasához. Egymás felé fordítottuk fejünket a gyűrött ágyban.

            - Mert a két legjobb barátaink szerelmesek és annyit törődünk velük illetve az ellenséges akadályokkal, hogy nem jut időnk szórakozásra vagy kikapcsolódásra. Így egymásra maradtunk, de őszintén nekem ezzel nincs bajom –mondtam egyszerűen, mire ő is bólintott egy aprót.

            - Nekem se –fordult a plafon felé. Szeretem Miával a szexet, tökéletesen ki tudjuk elégíteni egymás vágyait.

            - Holnapután itt a gála, szerinted sikerülni fog a tervünk? –kérdeztem tőle.

            - Még szép, muszáj lesz –vágta rá. –Amúgy is több mellék ötletünk is van szóval, ha bármelyik bebukna, akkor sincs elveszve semmi.

            - Igaz, remélem, egy életre elintézzük azt a szemetet.

            - Biztos. Tényleg, Luhanék megbeszélték vagy mi van velük? –nézett rám kíváncsian.

            - Szerintem most ők egy hatalmasat szeretkeztek és már alszanak összebújva. Mikor hazavittem Luhant, Flora nála volt. Megbeszélhettek mindent és kellett egy kis dühlevezetés a végére –mosolyogtam rá, amit ő is viszonzott.

            - Igen, biztosan így van.

            - Nekünk is aludnunk kéne. Holnap sok tennivalónk lesz –fordultam felé és öleltem át egyik karommal a derekát.

            - Nem normális dolog, amit csinálunk –mondta halkan.

            - Senkinek nem fáj, nekem meg kifejezetten jól esik. Lehet, hogy nem normális, de szerintem semmi rossz sincs benne.

            - Szerintem se, de akkor sincs rendjén –kuncogott, majd kényelmesen elhelyezkedett, kicsit közelebb bújt mellkasomhoz, majd lassan mindketten elaludtunk.

Másnap reggel mind a négyen az egyik étteremben találkoztunk és együtt reggeliztünk. Mikor Miával odaértünk már bent vártak ránk.

            - Szent a béke? –kérdeztem tőlük, miközben helyet foglaltunk mi is az asztalnál.

            - Eléggé úgy tűnik –néztek összekulcsolt kezükre, ami a terítőn pihent. Mind rendeltünk valamit, közben pedig a holnapi nagy eseményt beszéltük.

            - Nyolckor kezdődik, de a szervezők már déltől ott lesznek. Apa egy fenti szobából fogja figyelni a helyet az elején, sőt már hamarabb is, így vele nem kell foglalkoznunk –tájékoztatott minket Luhan.

            - A legutóbbi után amúgy sem hiszem, hogy bármi ellenvetése lenne apukádnak ChanYeol ellen –tette hozzá Mia.

            - BaekHyun mindent elintéz mára, sima ügy lesz –dőlt hátra barátom kényelmesen.

            - Azért ne bízzuk el ennyire magunkat. Mégis csak ChanYeolról van szó, biztosan ő is több dologgal készül –szólalt meg Flora.

            - Ahogyan mi is, most nem nyerhet –szögeztem le, mire barátom szerelme csak lehajtotta a fejét.

            - Baj van? -kérdezte őt Mia.

            - Nem, csak láttuk, hogy meddig képes elmenni, így már nem tudom, hogy mire számítsak –motyogta halkan.

            - Kicsim, ő nem nyúlhat többet hozzád. Végig velem leszel, nem okozhat kárt –nyugtatgatta Luhan. Érthető, hogy kicsit tart tőle Flora a múltkori miatt. Ha képes volt bedrogozni őt olyan szinten, hogy kórházba került miatta, akkor bármire képes ezek után. Mindenki a dolgára sietett a reggeli végeztével. Holnap lezárhatjuk ezt az ügyet, ha minden jól megy.

Flora szemszöge

Meglehetősen rossz éjszakám volt. Nehezen aludtam el, kissé ideges voltam az este miatt. Megpróbáltam kiverni a fejemből, de nem tudtam másra gondolni. Egy kis kényeztetés viszont jót tett velem. A kedvenc szalonomban készülődtem a gálára, ahol egy kiadós masszázs után megcsinálták a hajamat és körmeimet. Mire hazamentem már meg is hozták a ruhámat. Úgy még másfél órámba telt teljes mértékben elkészülnöm. Ekkor szólt a portás, hogy megérkezett a kocsim. Mivel Luhan már ott volt a helyszínen, valószínűleg JongIn és Mia is, így egyedül kellett utaznom.

Gyönyörű fogadóbizottság fogadott, majd felsétáltam a hosszú lépcsősoron a nagy előtérbe, ahonnan egyenesen a bálteremhez indultam. Már kezdett megtelni a terem, így levettem egy pohár pezsgőt a tálcáról, amiket a pincérek kínáltak körbe.

Megláttam a barátaimat a helység egyik részében, így rögtön feléjük siettem, de valaki megfogta a kezemet hátulról, amely akadályozta a menésemet.

            - Mit terveztek mára? –tért rá azonnal a lényegre.

            - Nem mondom, hogy örülök a találkozásnak, de neked is szia, ChanYeol –téptem ki a kezemet ujjai közül és szúrósan néztem rá.

            - Nem kell jó pofiznod, mit tervezett a kis csapat? Biztosan van valami ötletetek –szűkítette össze szemeit.

            - És neked? Amilyen csótány vagy, most sem üres kézzel jöttél, de sajnos azzal fogsz távozni.

            - Nagyon magabiztos vagy, nehogy pofára essetek a végén –mosolyodik el gonoszan.

            - Nem kell féltened bennünket, de azért kedves tőled –mosolyogtam, majd faképnél hagytam. Büszke voltam magamra, de éreztem égető pillantását magamon, ami nagyon zavart. Kiráz a hideg ettől az embertől. Szerencsére Luhan elindult felém, így biztonságban érezhettem magam.

            - Végre itt vagy –csókolt meg rögtön mosolyogva. És igen, sokkal nyugodtabb lettem, hogy tudom, vele vagyok. –Eszméletlen gyönyörű vagy –nézett végig rajtam.

            - Az még jobban tetszene neked, ami alatta van –simítottam végig mellkasán.

            - Hidd el, ki fogom deríteni –csókolt meg újra, majd a többiekhez kísért.

Lassan elkezdődött az este is a megnyitóval. Mind a nagyteremben álltunk és az emelvény felé fordulva figyeltünk Luhan apjának a beszédére. A fia szorosan ölelt hátulról, alig észrevehetően simogatta a csípőmet, szuszogott a nyakamba és szorította ágyékát a fenekemhez. Megőrjített.

- Nagyon rossz játékot űzöl –mormogtam halkan.

- Valami nem tetszik? Én csak ölelgetem a barátnőmet –adta az ártatlant.

- Majd meglátjuk, melyikünk lesz nyerőbb –fordítottam oldalra a fejemet és csókoltam meg gyorsan, majd mikor fordultam volna vissza, összetalálkozott tekintetem ChanYeoléval. Sötét szemeivel nézett kettőnket. Kirázott a hideg tőle, ezért megpróbáltam nem rá koncentrálni. Ezután frissítőt kínáltak körbe, amíg az adományra szedték össze a pénzeket és intézték a hátsó dolgokat.

- BaekHyun és az emberei megoldották a kivetítőt, itt vannak a nagyurak is, minden készen áll –jött oda JongIn hozzánk.

- ChanYeol éppen az egyikkel beszélget –bökött Mia fejével az egyik irányba. Az emberünk jelen pillanatban is megpróbálja befolyásolni az igazgatókat és a nagy főnököket.

- Flora, vesd be magad! –mosolyodott el JongIn, mire lehúztam az italomat, elvettem egy újat és elindultam a kis társaság felé.

- Mr. Kartheiser, örülök, hogy találkozunk –nyújtottam a kezemet hatalmas mosollyal az arcomon. Éreztem, ahogyan ChanYeol megfeszül, és tüzes tekintettel mered rám, amiért megzavartam a mesterkedését.

- Miss Rhodes, micsoda kellemes meglepetés. Olvastam az önéletrajzát és a szakdolgozatát, lenyűgöző amilyen véleménnyel van a mostani helyzetről –ömlengett.

- Nagyon köszönöm, uram. A következő hónapban terveztem egy látogatást az Ön városába. Remélem, megszervezhetünk majd egy beszélgetést.

- Hogyne, ez fantasztikus lenne. Mindenképp szeretnék Önnel ebédelni és megtárgyalni a továbbiakat –mosolygott az idős ember.

- Én pedig szívesen folytatnám az eszmecserénket, amit sajnálatos módon megzavartak –szólalt meg ChanYeol.

- Miss Rhodes, nyugodjon meg, nem zavart meg semmit –zárta le Mr. Kartheiser, mire egy hatalmas elégedett mosoly jelent meg az arcomon. –Mr. Park, most mennem kell, de nagyon örültem –mondta, majd ott hagyott minket.

- Remélem, tudod, hogy szörnyen nagy hibát csináltál most –fordult hozzám a feldühödött fiú.

- Csak nem belerondítottam a leendő karrieredbe és a piszkos ügyeidbe? –játszottam a meglepetett.

- Ne add az ártatlant! Bármire is készültök, nem fog összejönni –szűkítette össze szemeit.

- Majd meglátjuk –emeltem meg a poharamat és ittam egy kortyot, majd a hátsó színfalhoz mentem, ahol JongIn és BaekHyun fogadott.

- Szép volt, kezd mérges lenni –mosolygott barátom.

- Az embereim a helyükön vannak, szóltok és kezdődik a vetítés –kacsintott Baek. Látszott, hogy izgatott volt, ő is el akarta intézni ChanYeolt, ahogy mi.

- Hol van Luhan és Mia? –kérdeztem.

- Luhan az apjával ment fel az emeletre, Mia egyben intézi a karrierjét és járatja le azt a férget egy másik vezetőnél.

- Remek, akkor megyek Luhanért, csörgetlek, ha kezdhetitek –jöttem el és siettem a lépcsőkhöz, majd megkerestem a polgármester lakosztályát. Mindketten bent voltak, így először barátom apukáját üdvözöltem. Régóta ismertem, elég jó kapcsolatban voltunk.

- Fantasztikus beszéd volt, biztosan a kampány is jól sikerül majd.

- Köszönöm, Flora, kedves tőled. Most megyek is, megnézem, hogy állnak a dolgok, ti maradjatok csak még egy kicsit –nézett ránk mosolyogva, majd elhagyta a szobát. Egyből megéreztem Luhan kezeit körém fonódni, ahogyan hátulról simul hozzám és egyből nyakamba csókolt. Nagyot sóhajtottam, olyan finom volt.

- Luhan, ezt most nem lehet –motyogtam csukott szemmel, de csak folytatta.

- Le akarom tépni rólad ezt a ruhát, amióta beléptél ebbe az épületbe. Senkinek nem fog fájni, ha egy kicsit szórakozunk most –mormogta a bőrömre, miközben szembefordított magával és már falta is ajkaimat. Nekitolt az íróasztalnak, míg teljesen hozzám simult. Vad volt és tüzes, ami engem is beindított, pedig erre tényleg nem volt most idő.

- N-nem szabad kérlek, ez az este nagyon fontos. Ha ennek vége, akkor bármit lehet, de legyünk túl rajta –toltam el magamtól nehezen.

- Igazad van, csak nem tudok bírni magammal –fújtatott párat, majd igazgatni kezdte az ingét. Odaléptem hozzá, közrefogtam szép arcát, majd lágy, finom csókot adtam neki. Angyalian mosolygott rám a karomat simogatva.

- Csináljuk meg a mai estét –néztem szemeibe.

- És zárjuk le ezt az ügyet egy életre –tette hozzá, majd összekulcsolta ujjainkat és elindultunk visszafelé. Közben hívtam is JongInt, aki azonnal felvette a telefont.

- Showtime!