44. rész

ChanYeol szemszöge

Kezdtem egyre idegesebb és mérgesebb lenni, amiért minden egyes beszélgetésemet elrontja valaki. Frusztráltan fújtatok egyet, miközben egy pohár pezsgőt gördítek le a torkomon.

            - Valaki nagyon nincs jó kedvében –tűnt fel mellettem Mia hatalmas elégedett mosollyal az arcán.

            - Ha azt hiszitek, hogy csak nektek vannak terveitek, tévedtek. Tönkreteszlek titeket, ezt nagyon megbánjátok még –sziszegte.

            - Nem tehetsz te semmit –nevetett rajtam. –És csak most jön a java –kacsintott, majd a kivetítő felé fordult, amin először egy régi videó tűnt fel, mikor még jóban voltam velük. Nagyon részegek voltunk és épp a nagy vezetőket szidtam rajta, marihuánát szívva. Még sok más rossz dolgot elkövettem azon a felvételen és éreztem, ahogyan egyre több megvető szempár ragad rám.

            - És ez még csak a kezdet –szólalt meg a mosolygó lány mellettem. Körbenéztem és valami emberek osztottak szét lapokat. Kikaptam az egyik kezéből, hogy én is megnézhessem. Egy önéletrajz szerű kis összefoglaló volt rajta, ami minden rejtett titkomat felfedte, minden rossz ügyemet, minden mocskos dolgomat.

            - Mr. Park, mondja, hogy ezek itt nem igazak! –jött oda felháborodott arckifejezéssel pár igazgató. Mások is engem néztek és kíváncsian figyeltek.

            - Mindent megtudok magyarázni –kezdtem.

            - Uraim, nem hiszem, hogy bármit is el kéne hinniük Mr. Park-nak ezek után –vágott közbe Mia. –Nem hozna valami jó hírnevet, nem gondolják?

            - Teljesen igaza van. Nem szeretnénk, ha ilyen hátterű és ilyen balhés embert mondhatnánk a köreink tagjának –mondták szigorúan, majd távoztak.

            - Most mit lépsz? –tűnt fel Mia mellett JongIn, majd a szerelmespárocska is.

            - Ha azt hiszitek, hogy most véget vetettek ennek, akkor nagyon tévedtek. Mindig itt leszek, én vagyok az, aki mindent tud rólatok, nem szabadultok –fenyegetőztem. Közben a biztonságiak kivezettek az épületből, majd kint a lépcsők előtt már újból várt rám a kis csapat.

            - Jó helyed lesz neked valami távoli országban, ugyanis az apám elintézte, hogy újra kiűzzünk téged innen. Csak most azzal a különbséggel, hogy nem fogsz tudni visszajönni –húzta gonoszan száját Luhan.

            - Semmivel nem tarthattok távol engem. Úgyis megtalálom a módját, hogy visszajöjjek –húztam ki magam.

            - Mondogasd csak, de már úton vannak a rendőrök, hogy biztosan felülj a repülőre és elvigyenek innen. Ma vesztettél –vágta a képembe Flora.

            - Ebben nem lennék ennyire biztos –mosolyogtam rá kajánul, mire egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Komolyan mondom, hogy beleszédültem az ütésbe.

           - Ezt, amiért bedrogoztál és kórházba juttattál te barom –dobálta hozzám szavait, majd Luhan oldalához lépett, aki szorosan maghoz húzta elégedett vigyorral a képén. Savanyú arccal álltam előttük, mikor a lépcső alján meghallottuk a rendőr kocsik szirénázó hangjait.

            - További sok sikert a bukásaidhoz. Remélem, soha többé nem kell találkoznunk –intézte hozzám nem túl kedves szavait JongIn. A rendőrök betettek a kocsiba és már vittek is. Semminek sincs vége, fognak ők még rólam hallani. Nem szabadultak meg tőlem.

Flora szemszöge

            - Vége, el sem hiszem –mondtam, miután a rendőrök is elmentek.

            - Nincs senki, aki kifogna rajtunk. Mi vagyunk a legjobbak és ez mindig is így lesz –nézett ránk JongIn, majd mind büszkén visszamentünk a bálterembe, hogy igyunk egy jót.

Pár óra múlva valamikor hajnalban értünk vissza Luhan lakására. JongIn és Mia is elhagyták az épületet, szerintünk most éppen kettesben folytatják az éjszakát. Az én véleményem szerint remekül illenének egymáshoz, de valószínűleg ők kizárólag csakis szexpartnerek lesznek egymásnak.

            - Izgalmas este volt, most kicsit megkönnyebbültem, hogy végre lezárhattuk ezt a témát –ültem le fáradtan a kanapéjára.

            - Én nagyon örülök, hogy eltakarodott az életünkből az a szemét –foglalt helyet mellettem.

            - Ne is beszéljünk többet róla! –zártam le.

            - Igazad van, inkább fejezzünk be egy másik ügyet –nézett rám pajkosan, miközben lassan közeledett felém.

            - Telhetetlen vagy –kuncogtam rajza, de csakis csábos ajkait tudtam nézni.

            - Csodálkozol? –suttogta már szinte párnáimra, majd a következő pillanatban már falta is őket. Nagyokat sóhajtoztunk közben, majd zakóját toltam le róla. Combomat simogatta, miközben halkan cuppogtunk a csöndes lakásban. Meglazítottam nyakkendőjét, majd a földre hajítottam. Lábaimmal ledobtam cipőmet, ő pedig a sajátját. Átcsúsztatta kezét a térdem alatt és egy könnyed mozdulattal kapott az ölébe, de ajkaimat egy pillanatra sem engedte el. Komótosan besétált velem a hálójába, lefektetett az ágyra, lehúzta a ruhámat, magát is megszabadította a felesleges daraboktól. Minden olyan lassan történt, de ez így volt tökéletes. Most semmit sem siettünk el. Ajkamat harapdálva néztem végig, ahogyan leveti ruháit, ahogyan csípőm fölé térdel, ahogyan leereszkedik hozzám. Minden mozdulatnak meg volt a saját gyönyörű pillanata. Igazi mély érzelmekkel teli szeretkezés volt, amit nagyon élveztem. Hátam Luhan mellkasához simult, miután végeztünk. Így próbáltunk pihenni és aludni egy hatalmasat, most már teljes nyugalomban.

JongIn szemszöge

            - A győzelmünkre –koccintottam Miával, mikor már a lakásomon voltunk.

            - Arra, hogy sikerült elüldöznünk azt a senkit és egy életre megtanítani neki, hogy kikkel van dolga –levakarhatatlan mosoly tündökölt az arcán. Mindenki nyugodt volt és rendkívül boldog. Imádok győzni, soha sem veszítek.

            - Tudod, ez idő alatt még jobban feltűnt nekem, hogy mennyire kötődünk egymáshoz. Ez egy örök kapcsolat, egy lánc, amit semmi nem teheti tönkre.

            - Egyetértek, mindig is itt leszünk egymásnak –helyeselte.

            - De látván, hogy Flora és Luhan milyen jól megvannak és mennyire szeretik egymást elgondolkoztam, hogy mi is megpróbálhatnánk –vetettem fel az ötletemet, amin már napok óta rágódtam.

            - Mi? Te most burkoltan megkérdezted, hogy lennék-e a barátnőd? –döbbent le.

            - Voltaképp igen –bólintottam határozottan.

            - JongIn, szerintem ez nem jó ötlet –rázta a fejét.

            - Miért? Nézd meg őket! Valljuk be, nem hittük, hogy együtt maradnak. Azt hittük csak egy fellángolás, csak szexuális vágy van kettőjük között, de tévedtünk. Miért ne próbálnánk meg mi is? Voltunk már együtt, mindketten érzünk valamit a másik iránt, ami már túlmegy a barátságon.

            - Te most komolyan beszélsz?

            - Igen, Mia, teljesen komolyan gondolom ezt –néztem mélyen a szemébe.

            - Nem akarom elrontani a barátságunkat, ha mégsem jönne össze.

            - Nem rontanánk el. Ők is szétmentek egy időre, nem lett belőle semmi. De ha nem próbáljuk meg, sosem derül ki.

Hosszasan nézte az arcomat, fürkészte a tekintetemet és gondolkodott a válaszán.

            - Próbáljuk meg! –mondta ki végül. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kéne éreznem, de örültem. Fülig érő mosollyal néztünk egymásra, ezután pedig inkább a hálómban koronáztuk meg az estét.

Másnap reggel Mia még hazament az iskola előtt, hogy átöltözzön. Mikor odaértem már ott volt Luhan és Flora, épp a párkányon üldögéltek.

            - Szép jó reggelt mindenkinek! –mentem oda hozzájuk.

            - Mi ez a nagy boldogság? –kérdezett rá azonnal Flora. Előle semmit nem lehet eltitkolni. Ekkor tartott fel a lépcsőn legjobb barátnője, mire csak féloldalasan elmosolyodtam.

            - Csak ez –mondtam, majd ahogy hozzánk ért, megragadtam a derekát és megcsókoltam. Éreztem egy kis meglepődöttséget rajta, majd elmosolyodott és viszonozta a cselekedetemet.

            - Ezt nem mondjátok komolyan? –döbbent le Luhan, mire szerelme nevetve felpattant.

            - Igen, nyertem! Ötven dollár! –nyújtotta a kezét barátomnak, aki kissé csalódottan adta át a pénzt.

            - Ti ránk fogadtatok? –kérdeztük szinte egyszerre.

            - Már régen. Várható volt, hogy összejöttök –magyarázta Flora. Furcsa pillanat volt, ugyanis Luhan is átölelte a barátnőjét és én is az enyémet, de mind barátok voltunk. Még azért szokni kell, de örülök, hogy megtettük ezt a lépést Miával még akkor is, ha esetleg nem fog működni. Jó páros vagyunk, ezt ki kell használni.

­­­*Pár hónappal később*

Flora szemszöge

            - Hol voltál már? És hol van Luhan? –támadott le Mia, ahogy megérkeztem hozzájuk. JongIn is kíváncsian várta a válaszomat a háttérben.

            - Eddig őt hívogattam. Nem veszi fel, sehol nem találom –mondtam frusztráltan.

            - Napok óta ilyen. Csak úgy eltűnik, senki nem tud róla semmit –ráncolja szemöldökét az egyetlen itt tartózkodó fiú.

            - Ne is mondd! Teljesen kiborít. Nem tudom, mi van vele, másabb lett –hajtottam le a fejem csalódottan.

            - Most érettségiztünk le, lehet, csak egy kis kikapcsolódásra vágyik –vetette fel az ötletet barátnőm.

            - Attól szólhatna! Tőlem utazzon el, ha erre van szüksége, de akkor tudjak róla, hogy ne aggódjak ennyit! –borultam ki kissé.

            - Nyugi, nem lesz semmi baja. Nem sokára előkerül és minden jó lesz –nyugtatgattak. Ekkor megcsörrent a telefonom, amit gondolkodás nélkül a fülemhez emeltem.

            - Flora, Sehun vagyok. Megtaláltuk Luhant az egyik bárban teljesen kiütve. Szerintem gyertek ide, amilyen gyorsan csak lehet –darálta.

            - Máris indulunk –tettem le. –Megvan Luhan egy bárban részegen. Segítetek?

            - Persze, lent van a kocsim –indult meg JongIn, majd mind lesiettünk. Pár perc múlva már az ivászatra kijelölt helyre csörtettünk be. Azonnal ki is szúrtam Luhant az egyik asztalra könyökölve.

            - Istenem, jól vagy? Hallasz engem? –emeltem fel a fejét, de csak ködös tekintetet, érzelemmentes arcot láttam.

            - Nincs olyan ember, akivel ne veszett volna össze a teremben. Nagyon kész van –tájékoztatott minket Sehun. Komolyan Luhan, mi történt veled?