37. rész

Luhan szemszöge

Már hosszú percek óta becsöngettek, de ezzel mit sem törődve faltam tovább ajkait. Teljesen a falhoz passzíroztam törékeny testét, lehetetlenségig hozzásimultam, simogattam, öleltem, ahol tudtam. Annyira finomak voltak puha ajkai, nem akartam elengedni őket.

            - Luhan, bárkih mehg láthat minket –tolt el lihegve.

            - Akkor menjünk el innen vagy utazzunk el pár napra, csak te meg én –vetettem fel azonnal az ötletet.

            - Mi? Mégis hogyan? Mindjárt érettségi, itt van ChanYeol, a családi viták, nem hagyhatjuk itt őket.

            - Dehogynem. Pont ezért. Annyi minden történt mostanában, de mikor voltunk igazán együtt? Úgy, hogy senki nem zavart bele, hogy nem kellett rohannunk valahova?

            - Nem is tudom, Luhan, szerintem ez nem jó ötlet –sütötte le tekintetét, de álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.

            - Szeretlek, és ha egy-két napra elutazunk, azzal senkinek nem ártunk. Nem fog összedőlni a világ –győzködtem, mire hosszasan nézett rám azokkal a gyönyörű szép, nagy szemeivel.

            - Rendben, pár napba senki nem hal bele –egyezett bele, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

            - Máris telefonálok és délután már indulhatunk is. Ne szólj senkinek, nem akarom, hogy bárki is az utunkba álljon. Most menj haza, pakolj össze! Egy óra múlva ott vagyok érted –csókoltam meg még egyszer, majd mindketten azonnal az utunkra indultunk.

ChanYeol szemszöge

Éppen a folyosón sétálgattam zsebre dugott kezekkel, mikor valaki megragadta a könyökömet és az egyik sarok mögé húzott. Miután neki nyomott az illető a falnak akkor láttam csak, hogy kivel is van dolgom.

            - Mia, micsoda kellemes meglepetés –vettem fel azonnal a lehengerlő mosolyomat.

            - Nekem te ne jó pofizz itt! Legszívesebben hányni tudnék tőled és hidd el, mindent megteszek, hogy tönkretegyelek. A ma reggeli incidensed csak olaj volt a tűzre –sziszegte összeszűkített szemekkel.

            - Én csak rámutattam a lényegre a dékánok előtt, hogy a híres és felbecsülhetetlen értékű Mia Trachtenberg egy ribanc, aki állandóan a legjobb barátjával kefél –fejtettem ki a véleményemet nem éppen a legszebben, mire meg is kaptam a magamét, mivel hatalmas pofon csattant az arcomon. Kissé bele is szédültem igazság szerint. Nem néztem volna ki belőle, hogy ekkora erővel meg tud ütni. Állkapcsomat mozgatva fordultam vissza hozzá, miközben az arcomat simogattam.

            - Undorító féreg, megöllek –köpte a képembe, majd magamra hagyott. Lehet kissé megérdemeltem a hatalmas csattanást az arcomon, de ez most kicsit észhez is térített. Mia az egyik legkeményebb pont a csapatban JongInnal együtt. Először a másik kettőt kéne meggyengítenem és csak aztán bevetni a nagyágyút a két sziklafal ellen. Akkor lássuk Florát és Luhant.

Flora szemszöge

Szerencsére senki nem volt otthon, mikor kiléptem a liftből. Egyből elővettem az egyik bőröndömet és elkezdtem beledobálni a ruháimat. Mielőtt leindultam volna, írtam egy SMS-t Nathannek, hogy pár napra eltűnök, ne keressenek, majd már szálltam is be a liftbe. Mire kiértem a ház elé meg is láttam Luhant a kocsival, és hogy hatalmas mosolyával vár engem.

            - Olyan jó lesz végre csak veled lenni –húzott magához, amíg a sofőr intézte a csomagokat.

            - Veled is –pusziltam ajkain. –Amúgy hova tervezed az utat? –érdeklődtem.

            - Majd meglátod, édes –kacsintott, majd ezután beszálltunk a limuzinba és el is indultunk a számomra még ismeretlen hely felé. Bent hozzábújtam, míg lágyan simogatta a karomat. Olyan szép volt ez a pillanat, ez a terv, el sem hiszem, hogy ez megtörténik. Nem sokkal később megérkeztünk egy helyre, de még nem láttam, hogy pontosan hol is vagyunk. Viszont mikor kiszálltunk megpillantottam a nagy New York-i magán kikötőt.

            - Hajóútra megyünk? -fordultam boldog arccal Luhan felé.

            - Gondoltam ott senki nem zavarna minket és amúgy is régen voltam apa jachtján –nézett el az egyik irányba, ekkor én is megláttam a kicsikét. Egy hatalmas fehér luxos hajó, ami csak ránk várt. Abban a percben lettem izgatott egy kissé.

Luhan óvatosan tolni kezdett a jármű felé, majd miután minden csomagunkat felvittek a fedélzetre, mi is felszálltunk és a hajó már el is indult kifelé a kikötőből.

Luhan egyből egy koktélos poharat nyújtott át nekem, miközben hátulról hozzám simult és egyik karjával ölelte át a csípőmet.

            - Igyunk kettőnkre, és hogy végre kettesben lehetünk –búgta a fülembe, mire összekoccintottam poharaink száját. Mindketten lehúztuk a színes italt, majd Luhan rögtön maga felé fordított és már játszadozott is a nyelvével a számban.

            - Gyere, menjünk a kabinunkba –suttogta és húzni kezdett az összekulcsolt kezeink után. Bent előreengedett a fehér ajtón, amit be is zárt magunk után. Közben szemügyre vettem a szobánkat, ami egy hajón lévő lakosztályhoz képest hatalmas volt. A legmodernebb berendezéssel, hatalmas fehér francia ággyal, fürdővel és mindennel, amire szükségünk lehet. 

            - El sem tudom mondani, mióta várok erre –ölelt át hátulról és kezdte el simogatni a hasamat, miközben ajkait oda-oda érintette a nyakamhoz vagy az arcomhoz. –Csak te meg én, senki más.

            - Hmm Luhan, ne értsd félre, imádok itt lenni, de zavar, hogy csak így eljöttünk –motyogtam, mire kivette a táskámból a telefonomat és kikapcsolta, majd a sajátjával is megcsinálta ezt a műveletet. Ezután a táskámmal együtt eldobta őket az egyik karosszékbe, ami az ajtó mellett álldogált.   

            - Ne foglalkozz senkivel csak velem és engedd, hogy ellazítsalak! –hintett apró puszikat végig a nyakam vonalán fel a fülemig, majd vissza. Nagyokat sóhajtoztam, mivel közben az ujjai lágyan cirógatták a bőrömet a karomon, derekamon, hasamon. Hátravetettem fejemet a vállára, így nagyobb szögben hozzáférhetett a kívánt részhez, amit már egyre mohóbban nyalogatott és harapdált. –Annyira vágyom rád, olyan gyönyörű vagy –fordított szembe magával és csókolt meg rendesen. Teljesen egymásba fonódtunk, beleolvadtunk egymás karjaiba. Közrefogtam szép arcát, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz, míg csípőmnél és fenekemnél szorított testéhez. Hozzám nyomta ágyékát, mire belenyögtem a szájába, mivel megéreztem egyre keményebb férfiasságát.

            - Luhanhh –szakadtam el tőle levegőt kapkodva. Egyből értette, hogy mire gondolok, így megfogta a felsőm alját, lehúzta rólam, majd az ágy felé vonszolt. Mielőtt lefeküdhettünk volna rá, magáról is levette a zakót és az inget, majd egy újabb csók közben nyomott le felsőtestével a matracra. Térdei közé fogta a derekamat, míg hajamat simogatta és az ajkaimon cuppogott.

            - Kívánlak, nagyon –mormogta a számba, majd felült és nadrágomat kezdte el kigombolni, amit utána sikeresen le is húzott. Feltérdelt és saját magát is megszabadította a hosszú vászonanyagtól. Ekkor ültem fel gyorsan és terítettem le magam alá, amin láthatóan meglepődött. Két kezét leszorítottam a feje mellett, áthajítottam egyik oldalra a hajamat, majd egy gyors csókot nyomtam puha ajkaira. Gyönyörű szemeibe néztem, amik csak úgy csillogtak rám, kócos hajával tökéletes keretet adva az egésznek.

            - Imádlak –sóhajtotta, mire kuncogni kezdtem.

            - Én is –válaszoltam és már be is támadtam a nyakát. Nyelvem hegyével játszadoztam érzékeny bőrén, néhol erős harapással megtörve a kellemes láncot, amiket nem hagyott hang nélkül. Sunyi módon szedte le rólam eközben a melltartómat és egyből kerek idomaimmal kezdett játszani. Kicsit mozgatni kezdtem rajta a csípőmet, ami mindkettőnkből kisebb nyögéseket váltott ki. Hirtelen ült fel, így pont az ágyéka fölött ültem. Ujjait csípőmbe vájta és erősen nyomott magára. Merevsége erősen dörzsölte a lábam közét, mire mély sóhajok törtek fel belőlem, ahogyan belőle is. Kicsit hullámozni kezdtem, míg a fenekemet markolta. Éreztem, ahogyan megfeszül alattam, és ahogyan egyre jobban elönti az agyunkat a vágy. Elmondhatatlanul akartuk egymást. Megállította a csípőm mozgását, lerángatta az utolsó darabokat is rólunk, majd vállamnál fogva nyomott vissza az ágyra. Egyből lábaim közé feküdt és egy határozott mozdulattal helyezte belém minden centijét.

            - Uhh Luhan –markoltam meg vállait. Nyitott ajkakkal szívta magába a friss oxigént, miközben erőteljes lökésekkel indított. Alapból a hajó ringatózása, Luhan mozgása olyan fantasztikus érzést keltett bennem, hogy kezdett teljesen kikapcsolni az agyam. Csak az érzésre, Luhanra, kettőnkre tudtam koncentrálni. Arra az érzésre, ami egyre csak nőtt bennem és vitt el egyenesen a csúcsig. Hirtelen húzódtak össze izmaim, feszültem meg a hátát markolva és hangosan a nevét nyögve élveztem el alatta. Pár pillanat múlva Luhan is követett, majd nagyokat lihegve, izzadtan borult rám a levegőt kapkodva, ahogyan én is.

            - Hhát ezh istenih volt –fújtatott, majd könyökeire támaszkodott és rám nézett. –Régóta hiányzott már, hogy ilyen zavartalanul együtt lehessünk –simított végig az arcomon.

            - Nekem is –pislogtam fel rá. Hosszú percekig csak bámultunk egymás lélektükreibe, mikor aranyosan elmosolyodott.

            - Tudod, sosem hittem volna, hogy valaha is szeretni fogok ennyire valakit, hogy valaki ennyire fontos lenne nekem, de te az vagy, Flora –mondta teljes őszinteséggel. El sem tudom mondani mennyire jó érzés volt ezeket a szavakat hallani főleg úgy, hogy kiskorom óta ismertem és tudtam milyen.

            - Én is nagyon szeretlek és fontos vagy nekem, Luhan.

            - Soha senki nem vehet el tőlem. Nem engedem –puszilta meg a homlokomat, majd legördült rólam. Magunkra húztunk egy takarót, szorosan mellkasába bújtam és tértünk át az álmok világába, miközben a hajó egyre távolabb vitt minket a várostól.

Mia szemszöge

Már sötétedni kezdett, mikor felértem JongIn lakosztályához. Éppen egy pohár whiskyt töltött magának, majd ahogy meglátott, nekem is öntött egy pohárkába.

            - Nem tudod hova tűntek Floráék? Egyikük sem veszi fel a telefont –kérdeztem, miközben helyet foglaltunk a kanapén.

           - Nem, az első óra óta nem láttam őket. Biztosan valamelyikük lakásán romantikáznak –mosolyodott el huncutul.

            - Hihetetlen, hogy mennyire egymásra találtak –merengtem el.

            - A legtökéletesebb társak egymásnak –fejtette ki a véleményét, amivel teljes mértékben egyet is értettem.

Nyugisan folytattuk a beszélgetést, rengeteg témát kimerítve, mikor a telefonjaink jeleztek, hogy SMS-ünk érkezett.

            - ChanYeol megint alkotott –sóhajtott vészjóslóan JongIn és mindketten a képernyőre bámultunk. Kivételesen most nem mi ketten voltunk a téma, hanem Luhan. Valószínűleg egy olyan pletyka indult el, ami nagyobb port fog kavarni, mint amit el tudunk képzelni.